Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Karácsony és újév között ezúttal melegebb vidéket választottunk, a francia Rivierát és a fölötte elterülő Provance hegyi városkáit

Szokás szerint a szentestét családi körben ünnepeltük, de a lakó már nagyjából bepakolva várt, hogy 25-én reggel indulni tudjunk.

Hosszú út várt ránk, szép napos időben egész nap autóztunk Szlovénián, Olaszországon keresztül. Csak Ljubljana környékén futottunk bele egy ködös részbe, különben kellemes idő volt és gyönyörű naplementét élvezhettünk útközben. Feltűnő volt, hogy még Olaszországban is alig láttunk lakóautót, pedig máskor – még decemberben is – sok lakóval szoktunk találkozni.


A Tende hágó előtt aludtunk Borge Dalmezzoban. A lakóparkolóban (E44.32937, K491142) rajtunk kívül csak még egy lakóautó állt, de az alighanem egy helyi lakosé, aki ott parkolja, mert amikor visszafelé beugrottunk akkor is ott volt. Reggel még szervizeltünk, mert Éva írta, hogy Sospelben télire elzárták a vizet.


26-án Olaszországban már csak néhány km-t kellett megtennünk. A Tende alagútban váltakozó irányban engedik a forgalmat, ha éppen a másik iránynak zöld a jelzés lámpa mutatja, hogy mennyit kell várni. A határ francia oldalán megálltunk Tende-ben és megnéztük a kisvárost. A szűk utcákon felmásztunk a város tetején levő toronyig és több szintes temetőig, majd visszafelé a festett homlokzatú bazilikát is megnéztük. Aranyos városka, szinte csak olasz beszédet hallottunk, korábban ez a rész még Olaszországhoz tartozott. A kacskaringós úton haladtunk lefelé Sospel irányában, de valahol elnéztük az utat, mert egyszer csak ismét beléptünk Olaszországba. Szerencsére nemsokára volt egy elágazás, ahol vissza tudtunk térni egy keskeny úton Franciaországba. Nemsokára meg is érkeztünk Sospelbe, ahol Éváék már vártak ránk a lakóparkolóban (E43.87876, K7.44213), ők már előző délután megérkeztek. Stollék még úton voltak, amíg vártunk rájuk elmentünk körbejárni a várost. Folyó szeli át, a régi híd közepén egy épület áll, a folyóparton két helyen is van medence, ahol régen az asszonyok mostak. Mire visszaértünk Stollék is megérkeztek és tovább indultunk a Turin hágó (Col de Turini) felé, ott terveztük az első közös éjszakázást. A hágónál volt némi hó, de inkább csak Selyminek volt elég egy kis hempergésre, sportolásra nem volt alkalmas. Mivel napközben 10-12 fok volt még hóágyúkkal se tudtak havat készíteni. Nagyon szép kilátás volt a hágóról és színpompás naplementében volt részünk. Reggel arra ébredtünk, hogy valami hódara szerű kopog a tetőablakon, de gyorsan elállt és ismét kisütött a nap.


27-én lekacskaringóztunk a hágótól és Utell kisvárosát, illetve a város feletti hegyen az Utell-i Madonnát vettük célba. Az út helyenként nagyon keskeny volt éles kanyarokkal, amiket még a viszonylag kis lakókkal se volt egyszerű bevenni. Nem volt túl meleg, a szél is fújt, de szépen sütött a nap. Még virágokat is találtunk. A hegytetőről remek körpanoráma tárult elénk. Egyik oldalon a tengerre, másik oldalon a havas hegycsúcsokra nyílt kilátás. Éva szóba elegyedett egy francia házaspárral, akiket lefényképeztek. A hölgy a környéken töltötte a gyerekkorát és a földre ereszkedve és ott kapirgálva kis kőcsillagokat keresett és adott Évának. Ezek réges-régi tengeri élőlények megkövesedett részei. Nagyon aprók, kb. 3-4 mm átmérőjűek, hatszögletű csillagok, amikben nagyítóval még minták is kivehetők. Ebédet követően mi is nekihasaltunk a domboldalnak és szorgalmasan kapirgáltunk, de csak Lacinak sikerült egy csillagot találnia. Észak felé vettük az irányt és következő megállónk St. Maximilian Vesubie volt. Balu éjjel rosszul volt és még nem jött rendbe, ezért kerestünk egy gyógyszertárat és vettünk neki szenet. A városka előtt lakószerviz volt, amit visszafelé ki is használtunk, de parkolni egy kicsit közelebb tudtunk a városközponthoz. A főutca közepén levő csatornában elég rendes mennyiségű víz száguldott le a magasabban fekvő részekről. A főtéren korcsolyapályán botladoztak a gyerekek, szép régi épületek, templomok színesítették a kisvárost. Tovább haladva Valdebloreben álltunk meg éjszakára. Ez is a hegyek között van és síterep, most csak egy kisebb sípálya üzemelt műhóval. (E 44.07134, K7.22005)


28-án reggel egy kis sétára indultunk a környéken, mielőtt útra keltünk volna a napi betevő kanyarjainkat begyűjteni. Egy részen az előző napról ismerős úton haladtunk a sziklafalak közötti folyóvölgyben. Csaknem a tengerpartig lementünk, Nice külvárosában tankoltunk meg egy kedvező árú benzinkútnál. Ezután nyugat felé haladtunk keskeny hegyi utakon. Tourettes Sur Loup-ban először a nagy parkolóba akartunk beállni, de a helyi kisbusz vezetője figyelmeztetett bennünket, hogy ott megbüntetnek és az út túloldalán a teniszpályáknál ajánlott parkolót. Így aztán oda álltunk. Besétáltunk a városba. Nagyon tetszett a középkori városmag. A főtéren éppen kezdték elrakodni a portékáikat a piacozók, de Bernard és Rudolf még beszereztek mindenféle finomságot, visszafelé pedig Éva is szert tett a kabátjához illő esernyőre. Szerencsére használni nem kellett, mert ezen a napon is derűs időnk volt. Ahol eddig jártunk sehol nem volt tömeg. Volt néhány turista, de nem sok. Következő megállónk Gourdon, egy hegytetőn álló középkori kisváros volt. A városfalon kívüli parkolóban sikerült helyet találni, de a városban sok turista volt, egész úton nem találkoztunk ennyi emberrel. Jó kilátás nyílt a tenger felé, csak eléggé párás volt az idő. Éváék egy közeli fennsíkot néztek ki éjszakára. A közelben egy csillagvizsgáló is volt, a fennsíkon pedig sziklák, vadlevendula és egyéb növények. Amikor felértünk, még autós, biciklis turisták is voltak a környéken (E43.73543, K6.94649).


29-én felhős időre ébredtünk, sajnos reggel se volt sokkal jobb a kilátás a pára miatt, mint előző nap. Ezen a napon is sokat kacskaringóztunk kis utakon. Dél körül értünk a Le Thoronet Abbey-hoz. Ebéd után az első vezetős turnussal bementünk. Kora középkori apátság, amelynek a templomának csodálatos az akusztikája. Ezt nem lehet leírni, a felvételek se tudják visszaadni azt a hangzás csodát, amit a csupasz kőfalak varázsolnak. Fantasztikus élmény volt énekelni ott. Egészen halk éneket is valami mesebeli hangzással erősített fel és ahogy távolodott az ember a hangforrástól úgy egyre erősebb lett a hangzás. Először akkor hallottuk meg a hangokat, amikor a kerengő fölötti emeleti teraszon voltunk. Rohantunk lefelé, mert azt hittük, hogy az idegenvezető tart bemutatót a templom hangzásából, de csak egy kisgyerek kurjongatott és élvezte a hangzását. Délelőtt még borús idő volt, időnként esett is, de délutánra kisütött a nap. Az apátság meglátogatása után kicsit tervezgettünk, hogy merre menjünk tovább, mert sajnos télen korán sötétedik. Végül egy közeli tóparti parkolót néztünk ki a búcsúestére, mert Éváéknak és Stolléknak másnap már hazafelé kellett venni az irányt. Rajtunk kívül még egy lakóautó volt a parkolóban. Éjszaka nagyon erős szél kerekedett, valamikor hajnalban letépte a külső hőszigetelő paplant a szélvédőről, de szerencsére Laci még időben kiment összeszedni mielőtt a vihar befújta volna a tóba.


30-án reggel Saint-Maximin-ben a Mária Magdaléna bazilikát kerestük fel. Kicsit köröztünk a városban, mert a főtéren éppen piac volt, de aztán találtunk egy parkolót közel a bazilikához. Ez az épület spirituálisan érdekesebb, mint építészetileg, kívülről rendkívül egyszerű, belül viszont számos érdekes részletben gazdag. Balu már nagyjából meggyógyult, már enni is tudott, én viszont már néhány napja nem voltam igazán jól és ezen a délelőttön taglózta le a gyomrom a vírus. Elbúcsúztunk útitársainktól és míg ők hazafelé indultak mi a tengerpart felé vettük az irányt. Elég szeles idő volt, de szépen sütött a nap. Bormes-Les Mimosas-ban a fiúk bementek a városba és virágzó - illatozó mimóza ágakkal tértek vissza. Le Lavandounál értünk le a partra és onnantól a parti úton haladtunk. A tél ellenére sokan sétáltak, bicikliztek, görkoriztak a sétányokon és a városokban dugók is kialakultak. Egy helyen mi is megálltunk és egy kicsit élveztük a kellemes napsütést. N agy hullámok voltak, bár a szél kezdett elcsendesedni.

Mentonba már sötétben érkeztünk meg. Benzinkutat kerestünk, mert Franciaországban kb. 0,2 EUR-al olcsóbb volt az üzemanyag, mint Olaszországban. Többször végigjártuk a várost oda – vissza. Találtunk egy kedvező árú kutat, de ott akkora tömeg volt, hogy nem fértünk be. Egy áruház diszkontkútjánál sajnos nem tudtunk tankolni, mert a bankkártyánkat nem fogadta el a rendszer, a pénztáros meg már bezárt. Ilyen problémával már korábban is találkoztunk Franciaországban. Amikor már vagy harmadszor jártunk az olcsó benzinkútnál végre befértünk és megitattuk Villámot. (Amennyit csatangoltunk lehet, hogy végül nem jelentett nagy megtakarítást.) Ezután Sappadát ütöttük be célpontnak és nekiindultunk. A GPS nem a parti úton vitt, hanem visszavitt minket a hegyek közé a Tende alagúthoz. Így aztán visszafelé is Borge Dalmezzoban aludtunk.


31-én estefelé értünk Sappadába, ahol a lakóparkolóban persze nem volt hely, de mellette is igen sok lakóautó állt, beálltunk hát közéjük. Este nagyszabású tűzijátékban gyönyörködtünk a város lakóival és a többi látogatóval együtt, majd társasjátékkal ütöttük el az időt éjfélig. Elég hideg volt és szerencsére némi hó is, bár nem annyi, mint máskor.


1-én Laci kora reggel átállt a nagy sífelvonó parkolójába, de a pályán elég hiányos volt a hó és nem is indították el a felvonót. Az út másik oldalán ment egy ülős felvonó, ezért átálltunk oda és a fiúk síelni indultak. Mi Selymivel sétáltunk egy nagyot. A legutóbbi alkalom óta amikor arra jártunk síbuszt indítottak a távolabbi pályák között, ezért azon az úton ahol sétálni szoktunk most forgalom is volt. A folyó túlsó oldalán viszont egy kellemes sétaút vezetett, ahol korábban nem jártunk, mert mindig túl nagy volt a hó. Amikor leálltak a felvonók tovább indultunk. Ausztriában Klagenfurt közelében aludtunk egy autópálya parkolóban, majd másnap továbbindulva délutánra hazaértünk.


A szűk, keskeny kanyarokban, max. 8 m hosszú járművekkel járható utakon sokat emlegettük Horváth papát és amilyen ügyesen manőverezett a nagy lakóautóval Norvégiában hasonló utakon. LMC-re is sokszor gondoltunk, biztos élvezte volna a kellemes időjárást és Ficsorék is többször szóba kerültek, amikor olyan helyeken jártunk, ahol velük is barangoltak Éváék.


Nagyon szép és változatos út volt kellemes társaságban. Lassan elkezdhetjük törni a fejünket, hogy idén hol töltsük majd a Karácsony és Újév közötti időszakot.

Ma

2024. március 28. csütörtök
Gedeon, Johanna, Hanna napja van
Napkelte: 05:25-kor,
Napnyugta: 18:08-kor.
Kos
Holnap Auguszta .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Olasz gázpalack
(Eladó / Felszerelés)

Olasz gázpalack

ELŐSÁTOR
(Eladó / Felszerelés)

noimage

Lakóautót vennék
(Keres / Lakóautó)

noimage

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.