Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Ebben az évben Dél-Olaszországban terveztük eltölteni az év végét.

December 25.

Már előző nap bepakoltunk, így nem volt akadálya a korai indulásnak, 9 órakor útra keltünk. Balu is tudott jönni velünk, csak egy vizsga várt rá január 10-11-én és kivételesen idejében elkészítette a filmet a vizsgára. Éváék is kb. ugyanakkor indultak a közös cél, Ancona felé.

Esős időben autóztunk Szlovénián keresztül és a bőséges karácsonyi lakoma után is megálltunk Trojanban, Balu és Laci még tudott enni egy kis fánkot. Olaszországban már nem esett - autópályán haladtunk Ferraráig.

Éppen hátul ültem, kicsit odébb mozdítottam a bal lábam, hogy ellenőrizzem, meleget fúj-e a fűtés, amikor a mozdulattól valami elmozdult a bokámban. Minden pici mozdulattól, de az út egyenetlenségeitől is iszonyúan fájt. Amikor megálltunk, nem tudtam rálépni se, fél lábon ügyeskedtem. Éjszakára bekentem Fastum géllel és befásliztam. Éjjel többször felébredtem a fájdalomra, aztán reggel csodálkozva és örömmel tapasztaltam, hogy már nem fáj és rá is tudok állni.

Ferrarában éjszakáztunk (N44°50'8" E11°36'40") a parkoló 700 m-re volt a városközponttól. A nagy parkoló, egy része kijelölt lakóautó parkoló. 6 Eur/ éj, áram csatlakozási lehetőség külön fizetős. Lakóautó szerviz nem működött, kerítéssel, kapuval le volt zárva. Csak másnap vettük észre, hogy a parkoló nem fizetős részén is több lakóautóval éjszakáztak.

 

December 26. hétfő

Anconában a jól ismert Auchan parkolóban beszéltünk meg estére találkozót Éváékkal. Ravennában megálltunk és egy kis nézelődésre indultunk. Én elég gyorsan visszafordultam, mert elkezdett kellemetlenkedni a bokám.

Csodálkoztam, hogy Évától nem jött üzenet. Írtam neki egy üzenetet, hogy az előző üzenetem (amiben megírtam neki, hogy kinyuvadt a bokám és lehet, hogy haza kell mennünk) storno, nagyjából sikerült rendbe jönnöm. Amikor el akartam küldeni az sms-t akkor láttam, hogy még az előzőt se sikerült elküldeni. Ahogy próbálkoztam, az előző esti elment, de az új üzenetet nem volt hajlandó elküldeni a telefon.

Ancona előtt megálltunk a tengerparton, Selymi sétált kicsit a homokban. Hiába kerestük mindenhol a gyógyszerét, amit a gerincére kap, otthon felejtettük.

Mire Anconába értünk már erősen sötétedett, ezért most se mentünk el megnézni a várost, hanem egyenesen a parkolóba hajtottunk, ahol már vártak ránk Éváék.

Ahogy vacsoráztunk, egyszer csak kopogtak. A szomszédos lakóautóból érdeklődtek, hogy tudnánk-e adni nekik egy kis kenyeret. Szerencsére még volt némi hazai kenyér, másnap úgyis terveztünk vásárlást az Auchanban, úgyhogy odaadtuk nekik.

  

December 27. kedd

Reggeli bevásárlás, wifi kihasználása és szervizelés után a parti úton indultunk el dél felé, de egyrészt az ünnepek után elég nagy volt a forgalom, másrészt a sok kisváros körforgalmaiban eléggé lassan lehetett haladni, ezért egy idő után felmentünk az autópályára. Andriánál mentünk le a pályáról, Castel del Monte volt a napi úticélunk. A nagy parkolóban, ami még valami szőnyeg féleséggel is le volt fedve csak mi éjszakáztunk. Az útról látszott a nyolcszögletű, tömör tömbként kiemelkedő vár.  Laci este gyalog felment megnézni, hogy milyen messze ven. Az úton találkozott sün családdal és egy vaddisznóval is, amelyik az út mellett túrt és szerencsére elszaladt.

 

December 28. szerda

Villámmal mentünk fel mindannyian a vár alatti parkolóig. Egész úton sok kóbor kutyát láttunk. Mindegyik kiválasztott magának egy-egy látogatót, vagy látogatók egy csoportját és kísérték őket. Nekünk is volt egy négylábú kísérőnk. A belépődíj 8 EUR volt (diákoknak 5). Bejártuk a várat, felmentünk az emeletre is, ahonnan le lehetett nézni a belső udvarra. A földszinten kiállítások foglalkoztak az aranymetszéssel, az emeleti termek némelyikében látszott a kandalló helye. Az ablakokból jó kilátás nyílt a környékre. Sütött a nap, de elég erős szél fújt. A parkban egy helyen virágoztak az íriszek és a rozmaring is virágzott.

 

Materába autóztunk tovább, útközben sok helyen olíva, narancs és mandarin ültetvények mellett haladtunk. Az út, amin a belvárost szerettük volna megközelíteni le volt zárva, ahogy kerültünk egyet a központhoz közel nem találtunk parkolóhelyet. Visszafordultunk és a felfelé úton korábban látott

Pantaleone Hacienda Agriturismo (N40°39'11"; E16°36'28") lakóautó parkolóba álltunk be. Dél körül értünk oda, volt néhány hely. (2 főre 15, 3 főre 16 EUR volt egy napra).

Naponta három alkalommal kisbusszal viszik be az érdeklődőket a városba, illetve hozzák vissza aki már eleget nézelődött. (9, 13 és 16 órakor indul a kisbusz a városba és 13, 16 és 20 órakor jön vissza. Mi bejelentkezés után éppen elértük a 13 órás buszt. Kicsit elkezdett csöpögni az eső és nagyon meleg se volt, ezért jól beöltöztünk.

A város nagyon érdekes a félig sziklákba vájt házakkal, csupa domb és völgy, sok helyről csodás kilátás nyílik a környékre, a völgy túloldalán jól kivehetők a régi barlanglakások. Mi nem mentünk el odáig, csak a távolból vettük szemügyre őket. Közben kisütött a nap is, ami még inkább kiemelte az érdekes részleteket. Elég hűvös volt, amikor már több mint két órája mászkáltunk eléggé átfáztam és már szívesen leültem volna. Betértünk egy múzeumba, ahol színes PET palackokból készült installáció volt a terem közepén, a falak mentén meg egy-két pad. ahol meg lehetett pihenni. Éváékkal még valahol a városnézés elején elvesztettük egymást, amikor Balu elbámészkodott fényképezés közben és őt keresgélte Laci. Hála a mobil telefonnak sikerült megtalálni az eléggé zeg-zugos városban.

4 óra előtt valamivel visszamentünk a térre, ahol a kemping busza kitett minket. Éváék már ott voltak, ők közben beültek egy kávéra és vettek a vastag ropogós héjú, nagyon finom helyi kenyérből is.

Eleredt az eső és egyre többen gyülekeztek a buszra várva. amikor megérkezett 12 ember zsúfolódott be a 8 utas szállítására alkalmas kisbuszba. Szerencsére busszal nem volt messze a kemping.

Este mennydörgéssel, villámlással hatalmas zivatar jött, először eső, majd később hó esett. Sorban érkeztek a lakóautók, a parkoló teljesen megtelt.

 

December 29. csütörtök

Reggelre is megmaradt egy pici hó az utakon. Ezen a napon terveztük a találkozást Rudiékkal, akik kicsit később tudtak csak indulni. A tengerpart felé vettük az irányt. Bernard Taranto előtt a tengerparton talált egy parkolót. Csak mi voltunk lakóautóval, de személyautókkal sokan felkeresték a partot. Volt aki horgászott, de a legtöbben csak ültek az autóban és nézték a hullámokat. Mi is figyeltük a tengert, érdekes hullámok voltak a távolban, úgy néztek ki, mintha szárazföld lenne arrafelé, de azért Afrika, ami a tenger túlsó partja ezen a részen elég messze volt. Valószínű, hogy a szél kavarta fel a vizet és az esőtől képződött egy olyan páraréteg, ami megtévesztő látképet mutatott. a tengeren időnként láthatók voltak kisebb halászhajók és nagyobb teherhajók is. A parton itt is kóbor kutyák falkája csámborgott, szerencsére Selymit kis hangos felhívásra békén hagyták. Délutánra Rudiék is befutottak. Ez egy pihengetős nap volt, esővel, havas esővel, erős széllel tarkítva. (A homokos parton a parkoló koordinátái: N40.50361; 17.01556)

 

December 30. péntek

Tarantoról mindenhol azt olvastuk, hogy nem szép város, ezért csak keresztül hajtottunk rajta. Tényleg nem volt szép, egy nagy iparváros. Igyekeztünk a parti úton haladni a csizma sarka felé, de ez nem volt mindig egyszerű. Néha behajtani tilos tábla, vagy zsákutca jelzés késztetett minket az útvonal változtatására. Helyenként szép sziklás part mentén haladtunk, meg is álltunk kicsit a tengerparton nézelődni. Gallipolliban a parton néztünk ki egy lakóval engedélyezett parkolót éjszakára. Mi kicsit lemaradtunk útközben, lakóautó szervizt kerestünk. Nem volt egyszerű, a legtöbb helyen az egész éves nyitvatartással jelölt lakó parkolók és szervizek kapui zárva voltak.

Amikor Gallipolliba értünk először állatorvost kerestünk, hogy Selyminek gyógyszert szerezzünk. Az első állatorvos ajtajára ki volt írva, hogy január 2-án nyit majd ki, a másiknál éppen szieszta volt.

 

A parton levő lakóautó parkolóban csak Évát találtuk, a többiek elmentek megnézni az óvárost. A bokám megint megfájdult, ezért mi nem mentünk el várost nézni, viszont a szieszta végére visszamentünk az állatorvoshoz. Balu segítségével felbicegtem a néhány utcányira levő rendelőig, ahol a doki ugyan nem tudott angolul, de kézzel – lábbal, Selymi útlevelével és a gyógyszer felírt nevével elmagyaráztam neki, hogy mire lenne szükségünk. Nagyon rendes volt, azonnal felírta a receptet és nem kért érte semmit. A szieszta előtt láttuk, hogy két sarokra van egy gyógyszertár, oda küldött minket kiváltani.  Úgy tűnt, hogy Olaszországban az állatgyógyszereket és embergyógyszereket ugyanabban a patikában lehet megvenni. Szerencsére volt a gyógyszer, úgyhogy Selymi este már kaphatott is belőle.

A fiúk vacsora után elmentek megnézni a régi várost, én pihentettem a bokámat abban a reményben, hogy másnapra használható lesz. (Koordináták: 40.0549; 17.9815)

 

December 31. szombat

Hajnalban az ablakon kinézve gyönyörű napfelkelte tárult a szemünk elé, ahogy a tengerből kezdett kiemelkedni a fényes napkorong. 6 óra előtt nagy ricsaj támadt, mint kiderült, az óvárosba a szűk utcákba nem tud bemenni a kukás autó, ezért kisebb autókkal gyűjtik össze a szemetet és éppen a lakóautó mögött pakolták át a nagy kukás autókba. A kikötőben egy búvár úszkált és valamit gyűjtögetett a víz alatt (amikor először megpillantottam a vízből kikandikáló békalábat azt hittem, hogy valami tengeri állat jött a part közelébe.

A bokámnak szerencsére megint jót tett a pihentetés, ezért én is el tudtam menni reggeli után megnézni az óvárost. Nagyon jó kilátás nyílt a tengerre, érdekesek voltak a szűk utcácskák, ahol élénk élet zajlott. Ha arra jött egy autó be kellett állni egy kapualjba, hogy elférjen. A parti sétányon már bulihoz készülődtek, szólt a zene.

Kellemes, napos időben mentünk tovább Otrantoba, amit az óév búcsúztatására néztünk ki. A nagy parkoló több részből állt. Egyik része fizetős, a lakóautók egy kapuval leválasztott füves részen próbáltak vízszintes helyet találni. Laci és Balu visszagyalogoltak a hegyoldalban megnézni az útközben látott lakóparkolót, hogy van-e ott szerviz, a többiek bementek körülnézni a városba. Amikor a fiúk visszaértek, mi is elmentünk megnézni a városkát. Az óvárosi rész világörökség helyszín, a városfalak előtti téren már készültek az esti bulira. Egyre gyakrabban rémisztgettek a nagyhangú magnum durranásai.

Szieszta után abba a parkolóba is jött egy őr, hogy az is fizetős, ezért átálltunk az úttól fallal elválasztott aszfaltos parkolóba, ami csak munkanapokon volt fizetős.

Éjfél előtt kimentünk a tengerpart fölötti térre, ahol a buli folyt. Jó sokan összejöttek ott, éjfélkor pezsgővel közöntöttük az újévet. A mólón volt a fő tüzijáték, amolyan kisvárosias. Amikor már eléggé összefagytunk visszamentünk a lakókhoz. Szerencsére csendes éjszakánk volt, jól aludtunk. (koordináták: N 40.14770; E 18.48600)

 

Január 1. vasárnap

Reggel megint elromlott a bokám, de azért besántikáltam a városba megnézni a dóm érdekes mozaik padlóját, amiről előző nap Éva mutatott képeket. Pár perccel a mise előtt érkeztünk, ezért az oltár környékén levő csontkamrákat már nem néztük meg. Visszafelé a tengerre néző téren egy kiscica nyivákolt, az anyja otthagyta. Próbáltam csalogatni, de bizalmatlan volt, inkább bebújt egy ház melletti résen.

A többiek tovább indultak, mi még elmentünk megnézni a fiúk által előz nap felfedezett lakószervizt. A város fölött szép kilátású lakóparkolóban csak egy lakó állt. Volt vízvételi lehetőség, lehet, hogy áram is, legalábbis voltak csatlakozók, de a szennyvízleeresztő akna fedlapja le volt lakatolva. Így aztán nem tudtunk szervizelni.

Nem adtuk fel a szerviz keresést, de volt még néhány üresjáratunk. Először az út mellett jelzett lakószervizt próbáltuk becserkészni. Szűk földes úton haladtunk a tengerparttal párhuzamosan, meg is találtuk az agriculture lakóparkolót, csak éppen zárva volt. Innen egy ACSI katalógusban jelzett, egész évben nyitva tartó communale lakószervizhez mentünk elég tekervényes, keskeny utakon, helyenként Balunak ki kellett szállnia segíteni Lacit az útra belógó fák közötti lavírozásban. Sajnos ezt a szervizt is zárva találtuk. Ezután már a tengerpartra indulunk, ahol Éváék és Rudiék vártak. A kellemes napsütésben a kemping székeket is kitették a napra, onnan nézegettük a tengert és a tengerpartra lejövő olaszokat.

Innen Leccebe mentünk tovább. Több lakóautó parkolónak is megvolt a koordinátája. Az első nem tetszett a csapatnak, ezért tovább mentünk és végül a temető előtti nagy parkolóban álltunk meg. Amikor odaértünk nem nagyon voltak rajtunk kívül. A fiúk bementek kicsit a városba, ők is azt tapasztalták, hogy minden eléggé kihalt volt. Aztán ahogy kezdett besötétedni elkezdtek gyülekezni az olaszok a parkolóban. Amikor vacsoráztunk már a két lakóautó közé is próbáltak beállni, mert délután nem teljesen szorosan álltunk be egymás mellé.

Vacsora után megint bement Laci és Balu az óvárosba, ami a parkoló másik végénél kezdődött. Ekkor már alig tudtak haladni a délután még üres utcákon, akkora volt a tömeg.

Éjfél körül újra kiürült a parkoló, hazamentek az óvárosban sétáló olaszok. (Koordináták: N 40.35967; E 18.16689)

 

Január 2. hétfő

Reggelre megint regenerálódott a bokám, ezért csatlakoztam a csapathoz és bejártuk az óvárost. A peremén van az egyetem épülete, majd zegzugos utcák, sok régi épület, mindenfelé templomok. A templomok barokkosan gazdagon díszítettek, de nem a túltengő aranyozás jellemzi őket, hanem a sok-sok márvány szobor, dombormű. Mennyezetük általában kazettás, néhány helyen festmények szakítják meg a kazetták hálózatát.

Ebéd után tovább indultunk Ostroniba. Itt a következő reggelig 5 EUR volt a parkolási díj (koordináták: N 40.73245; E 17.58154). Itt volt lakóautó szerviz is, vizet pedig az utcai kútból lehetett venni. A város lakói is a kútból vitték az ivóvizet kannákkal, tartályokkal.

Ostroni egy magaslaton fekvő város, a parkolóból jó volt a rálátás a város fehér falaira, valamint a környék olajfa ligeteire.

Vacsora után sétára indultunk a városban. Nagyon tetszettek a dombtetőre épült több emelet magas fehér várfalak. Mögöttük lakások is lehettek, mert helyenként száradó ruhák lógtak az erkélyeken. Egyébként túl sok ablak nem volt a falakon. A lámpafényben középkori hangulatot árasztottak a falak, a lábuknál vezető útról pedig szuper volt a kilátás.

Ahogy felértünk a főtérre ott még nyitva voltak az árusok placcai, bár nem sok vevőjük akadt. A tér közepén egy csillogó – villogó karácsonyfa, ami érdekesen tükröződött a városháza ablakaiban. Néhány étterem nyitva volt a főtéren, de nagy tömeggel nem találkoztunk.

 

Január 3. kedd

Reggel még szervizeltünk, aztán ismét felmentünk a városba. Ezúttal hosszasan bolyongtunk a szűk kis sikátorokban, ahol mindig újabb és újabb jópofa részletre csodálkoztunk rá. A templom előtt egy nénike söprögetett, de ahogy bementünk egyből utánunk eredt és az orrunk alá dugta az alamizsna gyűjtő kosárkát. Néhány aprópénzt tettem bele, de nem tudtuk megnézni a templomot, mert utunkat állta és egy másik kosárba is várta, hogy adakozzunk. Abba is tettem néhány 10-20-50 centest, de ő továbbra is csak tolta az orrom alá. Elegünk lett ebből az agresszív kéregetésből, úgyhogy odébb álltunk. Később Éváék is bementek a templomba, de őket békén hagyta.

Egy helyen elég sokáig álldogáltunk, megvártuk, amíg a szemetet gyűjtő kis furgon odébb ment, hogy jó fényképet lehessen készíteni. Lenéztünk egy fenti utcából is a várból, alattunk vezetett az út, ahol előző nap sétáltunk.

Alberobelloba vezetett tovább az utunk. Megint sokat autóztunk olajfa ligetek között. Az öreg, sok száz éves olajfák szinte mindegyike egyedi műalkotás különféle görbületekkel, lyukakkal, tekergő ágakkal. Milyen sok mindent láthattak már ezek a fa matuzsálemek. Időnként meg-megálltunk fényképezni, Rudiék le is maradtak, hogy kedvükre fotózzanak az olajfák között.

Alberobelloban megvoltak egy óvároshoz közeli lakóautó parkoló koordinátái, oda igyekeztünk. Már a város előtt láttunk trullikat, voltak a kúpos tetejű épületek között régi kis lakóházak, gazdasági épületek, de újabb házakat is előszeretettel ruháznak fel egy kis trullo beütéssel.

A lakóparkoló megközelítése nem volt könnyű. A GPS már egészen közel jelölte, csak az utca elején lakóautóval behajtani tilos tábla állt. Bernard elindult gyalog, mi meg visszafordultunk és egy korábban látott, tiltó tábla nélküli utcán befordulva, egy lakóautót követve megtaláltuk a parkolót. Egy napra 18 EUR volt a parkolás árammal együtt. Annyira tele volt, hogy egy fiú igazgatta az újonnan érkező lakóautókat, hogy hova álljanak. Minket, mivel rövid az autónk a fal mellé merőlegesen állított meg. A parkoló bejáratánál összefutottunk Bernarddal, ő is akkor ért oda gyalogosan. Őket, mivel hosszabb a kocsijuk a parkoló másik részén, a belső út mellett állította meg. Rudiék később érkeztek, őket a parkoló megint más részébe irányította. Szerencsére elég gyorsan cserélődik a parkoló közönsége, általában egy éjszakát töltenek itt a lakóautósok, úgyhogy késő délutánra sok hely felszabadult, Éváék és Rudiék beálltak egymás mellé, mi maradtunk a helyünkön. (Koordináták: N 40.783; E 17.2334)

Délután elmentünk kicsit körülnézni a trullik között. Elég egyszerű körülmények között élnek m is a legtöbb kis épületben. Néhányban közülük kézműves, ajándék boltok működnek, ahova be lehet menni körülnézni. A trullik között vezető főbb úton végig kis üzletek kínálják az ajándéktárgyakat, enni- és innivalókat. Az út végén levő templom is hasonló stílusban épült. Bent a templom macskája élvezte, hogy a turisták között folyamatosan akadt valaki, aki simogassa.

A fiúk vacsora után ismét bementek a városba. Az épületeket különböző élénk színekbe öltöztették, a színes fények érdekes, de cseppet se múltat idéző küllemet adtak a városközpontnak.

 

Január 4. szerda

Előző nap felhős volt az ég, de az új nap ragyogó napsütéssel köszöntött ránk, ezért ismét városnézésre indultunk. A trullik egy másik arcukat mutatták a napfényben. A sok fehér ragyogott, a szürkék se voltak bánatosak. Az előző napon bejárt dombbal szemközti domboldalon a templomkertből jól át lehetett tekinteni a trullik összebújó tömbjeit.

A trullók között vezető úton indultunk el a tengerpartra. Keskeny kis utakon haladtunk, néhány helyen félre kellett állni, ha szembejövő autóval találkoztunk. Egy olajfa ligetben találtunk egy eredeti régi trullót, aminek az ajtaja nyitva volt, bent szerszámok és a szerkezetét is meg lehetett figyelni.

Polignano  Mareban a tengerparton volt a parkoló, amiben állt is két lakóautó, amikor odaértünk. A tengerre kilátással álltunk meg és az olaszokhoz hasonlóan gyönyörködtünk a tengerben, a közeli kis szikla szigetben. Tulajdonképpen a parkoló valószínűleg a szomszédos sportpályához tartozott, ahol délután edzést tartottak.

Éváék és a fiúk bementek körülnézni a városba, én néhány lépés után visszafordultam. Az igazi óváros a tengerparti sétányon egy jó hosszú sétával volt megközelíthető.

A parkoló egyik oldalán valamilyen gép folyamatosan zümmögött, ami a monoton zaj ellenére éjszaka eléggé zavaró volt. (Koordináták: N 40.99240; E 17.23040)

 

Január 5. csütörtök

Erős szél fújt reggel, amikor elindultunk és az eső is időről időre eleredt. Kicsit bevásároltunk, aztán meglátogattunk egy bivalyfarmot, ahol Rudiék a bivaly mozzarellát szokták venni. Kellemetlen idő volt egész nap, nem igazán sétára csábító. Este a Gargano félsziget észki partján levő Lésina lakóparkolóját néztük ki. (Koordináták: N 41.86444; E 15.35777) Először azt hittük, hogy nincs is nyitva, mert a kapu zárva volt, de a kis bárból kijött a gondnok és kinyitotta nekünk, hogy be tudjunk állni. 12 EUR volt egy éjszakára a díja. Megpróbáltunk a tenger felől érkező viharos szélre merőlegesen beállni, de még így is ringatta a lakót a szél. Később még két lakóautó érkezett, az egyik utánfutón egy kis kocsit is húzott maga után. Akkora vihar volt, hogy még a parti útra is kicsaptak időnként a hullámok. Úgy gondoltuk, hogy ilyen időben inkább hazafelé vesszük az irányt (mi még kicsit reménykedtünk az idő javulása esetén egy kis síelésben is).

 

Január 6. péntek

Éváék, Rudiék már korán reggel elindultak hazafelé, mi 9 körül indultunk az ss16 úton. A szél továbbra is orkán erejével tombolt, nem volt könnyű az úton tartani a lakót. Egy idő után az esőt havazás váltotta fel. A narancsfákon a hó közül kandikáltak ki a mosolygós sárga gyümölcsök. Az országúton egyre nagyobb lett a hó, a kamionok a nagyobb emelkedőkön elakadtak, a szemben jövő oldalon egy körforgalomban ki is csúszott egy kamion több km-es dugót gyűjtve. Egy idő után inkább felmentünk az autópályára. Ferraránál ismét az országútra váltottunk. Itt már csak helyenként esett, de a szél továbbra is hajlítgatta az ágakat.

Útközben hosszasan gyönyörködtünk Cervia felé közeledve a város Bofana napi tűzijátékában. Hosszabb és színesebb volt, mint Otrantoban az újévi tűzijáték.

Éjszakára Ravenna közepén álltunk meg egy lakóautó parkolóban. (Koordináták: N 44.41450; E 12.18891). 2,25 EUR volt egy napra, automatánál kellett fizetni. Persze nem volt pont 2,25 EUR-nk. Volt 2,50 vagy nagyon apró, amit nem fogadott el a gép. Először Balu próbálkozott a téren még nyitva levő büfében sikertelenül. Aztán Laci kérdezte a többi lakóautóst, hogy fel tudnák-e váltani az 50 centesünket, de ők inkább egy csomó aprópénzt nyomtak a markába, amiből kiguberálta a parkolásra valót, de még így is maradt némi tartalék.

 

Január 7. szombat

Nagyon kellemes éjszakát töltöttünk gyakorlatilag a város közepén. Hazafelé megint megálltunk fánkozni és még egy éjszakát iktattunk közbe Maribor közelében egy autópálya parkolóban, majd vasárnap dél körül hazaértünk.

Ma

2024. március 19. kedd
József, Bánk, Józsa napja van
Napkelte: 05:43-kor,
Napnyugta: 17:55-kor.
Halak
Holnap Klaudia, Alexa .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Parabola antenna
(Eladó / Felszerelés)

Parabola antenna

MLK Póló
(Eladó / Klub-os termékek)

MLK Póló

Thermo paplan
(Eladó / Felszerelés)

Thermo paplan

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.