Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Évával azt beszéltük meg, hogy az év végét a francia – spanyol határ körmyékén töltjük. Mivel ez nekünk messze van egy rövid útra úgy gondoltuk, hogy kiterjesztjük a télből és hidegből egy kicsit melegebb helyeken vándorlással és körbejárjuk az Ibériai félszigetet. Kb. 2 hónapos barangolást terveztem, Geri és Tomi márciusi névnapjára már hazaérve (Balu februári névnapját ezúttal a távolból ünnepelve).

Az indulást a már megszokott módon december 25-én reggelre időzítettük. Szenteste még együtt volt a család, Geri már két nappal korábban megsütötte a bejgliket és a gyümölcskenyeret, a gulyásleves alap, székely káposzta, disznótoros a mélyhűtőben várta a bepakolást, a temetőkben 23-án meglátogattuk eltávozott szeretteinket.

24-én reggel Geri és Laci még egy utolsó beszerzésre indultak, pl. esőnadrágért nekem a felszívódott korábbi helyett (ami biztos valami teljesen triviális helyről egyszercsak váratlanul előkerül majd, de most hiába túrtuk fel utána a lakót, a fiókokat, bőröndöket, hátizsákokat, motor csomagtartókat- természetesen előkerült kb 3 hét múlva a lakó szekrényéből, amit otthon indulás előtt Laci és én is legalább háromszor tüzetesen átvizsgáltunk J.

Laci már egy ideje ismerkedett a Geritől Karácsonyra előre megkapott GPS- tolató kamera kombóval, ami nem igazán akart rendesen működni. Péntek reggel a nagyfiúk is befutottak és attól kezdve a karácsonyi készülődés szüneteiben egyenként, párosban, vagy Balut is bevonva hármasban próbálták bűvölni a kütyüt, amivel csak azt érték el, hogy egy idő után már semmit nem csinált. Így aztán új segítség nélkül, az öreg, egyre gyakrabban sztrájkoló GPS – tolatókamerát a nyáron újított Garmin GPS-el kiegészítve indultunk az útra. (Remélhetőleg amíg úton vagyunk Gerinek sikerül segítséget szereznie és működésre bírni az új kütyüt.)

Hétfőn reggel már csak az utolsó darabokat raktuk be a lakóba (meg persze útközben fokról fokra rájöttünk, hogy miket hagytunk még otthon pl. erős paprika). Indulásnál a tolatókamera jelezte, hogy megsértődött, mert le akartuk cserélni, némán és sötéten duzzogott.

½ 10-kor sikerült elindulnunk, a GPS 1680 km-re jelezte a célt, Narbonne Plague-t. Tankoltunk, autópálya matricákat vettünk (a következő évre éves matricát is), majd még mielőtt felhajtottunk az autópályára szerencsére félreálltunk valami miatt, így utolért minket egy autó és szóltak, hogy kicsit odébb elhagytuk a motor biztonsági zárját. Fordulás, keresgélés, szerencsére ott pislogott az út közepén, félreállás, az erősödő forgalomban begyűjtés, ismét fordulás – és máris UTAZÁS!

Gyönyörű napsütéses időben autóztunk, az M7-en Balatonig nyári hétvégére emlékeztető forgalomban. A szlovén határ közelében rendőrök állítottak félre – közúti ellenőrzés, a lakóba is benéztek, aztán mehettünk tovább. Ahogy láttuk minden autót megállítottak ellenőrzésre.

A szlovén határ után a MOL kútnál megálltunk autópálya marricát venni és ebédelni. Meglepő módon Szlovéniában is végig szép napos idő volt (általában esőben szoktunk arra autózni). Gyönyörű naplementében volt részünk – bár az egyre alacsonyabban járó nap amikor éppen szembe világított eléggé zavarta a világos látást.

Az olasz határ előtt már sötétben megtankoltunk, majd folytattuk a km-ek fogyasztását. Siettünk, hogy minél előbb tudjunk találkozni Éváékkal, ezért továbbra is autópályán haladtunk. Velence környékén beszéltem Évával, akik Le Puy en Velay-ben álltak meg éjszakázni, aztán haladtunk tovább. Helyenként a kisvárosokban, amik mellett elmentünk az autópályán tűzijáték színes petárdáit fedeztük fel.  A “ searchforsites”-on éjszakázó helyeket kerestem. Vicenzánál, majd Veronánál néztem ki először lakóparkolót, de jól haladtunk, ezért Castelnuovo del Garda-ra esett a választásunk. A megadott koordinátánál nem találtunk lakóparkolót, ezért némi keresgélést követôen ( egy körforgalomnál nem a megfelelő lyukon mentünk ki a sötétben) visszatértünk a városkában korábban látott parkolóba. Csaknem a felét megtettük az útnak. Vacsoráztunk, majd mivel a szomszédos úton karácsonykor is nagy volt a forgalom és a városka fiataljai is petárdáztak egy kicsit, füldugókkal felszerelkezve aludni tértünk. Vacsora előtt Laci bekapcsolta az új elektromos ágybetétet. Csodálatos meleg ágyba térhettem nyugovóra. Elég fázós vagyok és a téli utakon eddig mindig beöltöztem (meleg zokni, trikó a pizsi alá, térd melegítő) és az éjszaka első felét azzal töltöttem, hogy a jéghideg ágyat felmelegítsem, majd a második felét azzal, hogy a fűtéstől jól bemelegedett lakóban és a felmelegített ágyban megszabaduljak a feleslegessé vált ruhadaraboktól. Most finom meleg ágy fogadott, nem győztem ujjongani és élvezkedtem, mint egy macska. (Kedves MaNa, ezer köszönet az ötletért! Bár bennem már korábban is felmerült az ágy felfűtésének gondolata, de mivel Laci nem fázós ennek nem volt prioritása. Amikor olvastam a ti megoldásotokat végül engedélyt kaptam a megrendelésére és ez lett a legcsodálatosabb karácsonyi beszerzés.)  Amikor lefeküdtem kikapcsoltuk az ágybetét fűtését, elég volt, hogy meleg ágyba feküdhettem le, remekül aludtam.

 

December 26. Kedd

Éjjel hallottuk, hogy szemerkélt az eső, reggel viszonylag korán, ½ 8 körül indultunk, még csaknem 800 km állt előttünk. A csendes esőben semmit nem láttunk a környékből amerre jártunk, mert ködbe burkolózott. Szerencsére az autópályán nem voltak oyan váratlan ködfoltok, amilyenek előző este nehezítették a látást. A hegyeken átkelve a tengerparton napsütés fogadott minket, de később sajnos a felhők kerekedtek felül és esőben tettük meg az utolsó 100 km-t Franciaországig.

Autópályán utazni gyorsabb ugyan, de nem olcsó. Olaszországon áthaladásunk 63  EUR-ban fájt.

Mivel Franciaországban emlékeink szerint még drágábbak a fizetős utak, ezért a határnál kikapcsoltuk a GPS- ben a fizetős út opciót. Mentonban megtankoltunk az Intermarchenál, szerencsére volt személyzet a kasszánál. Nizzában végig esett az eső, amíg a dugóban araszolgattunk, de utána kitisztult az idő és kisütött a nap. Laci szeretett volna Monacon keresztülmenni, de a GPS nem a tengerparti, hanem egy távolabbi és magasabban haladó útra vitt minket. A hegyoldalban vezető kacskaringós úton csak 30-40-el tudtunk haladni, nagyon lassan fogytak a hátralevő km-ek, ezért egy idő után úgy döntöttünk, hogy mégis inkább autópályán haladunk tovább. Éva Béziert ajánlotta találkozási helynek, mi attól kb. 150km-re, Arles lakóparkolójában álltunk meg éjszakára (N 43.676952; E 4.617301) Sok lakó állt a folyó melletti parkolóban, a sötétben beálltunk a sor végére.

 

December 27. Szerda

Reggel vettük észre, hogy akik éjjel utánunk érkeztek és még beszélgettek kint egy ideig nem lakóautóval jöttek, hanem egy furgonnal és sátrat vertek az út és parkoló melletti füves részen. Nem volt nagyon hideg, 6-8 fok, de éjjel eleredt az eső, nem lehetett nagyon melegük. Ilyenkor mindig hálát rebegünk, hogy milyen jó dolgunk van a lakóautó melegében, védve az időjárás kihívásaitól.

Éva előző este azt írta, hogy Bézierstől 80 km-re álltak meg éjszakázni, mi 150 km-re voltunk, ezért korán keltünk és 7 óra után pár perccel indultunk. Először megkerestük a parkolóban a szervizt és szervizeltünk, majd a zsákutca végén visszafordulva útra keltünk. Mivel a GPS-ek szerint csak kb. 20 km-el volt hosszabb, ha nem autópályán megyünk, ezt választottuk. Nem bántuk meg, az út a tenger közelében vezetett, a belső sós tavakban, a tengerben sok vízimadarat láttunk, fölöttünk is madarak kisebb- nagyobb csoportjai utaztak. Jól haladtunk, 10 körül megérkeztünk a 9 lépcsős Világörökség zsiliprendszer parkolójához. Ez kicsit máshol volt, mint az Éva által megadott koordináták. A fizetős parkoló 7 EUR egy napra, ami tartalmazza egy audioguide használatát is. A parkolóban alig néhány személyautó állt. Nem mentünk be, egy másik úton vártuk be Éváékat és Jackot, Bernard sms barátját ( aki nekünk olybá tűnt, mint Columbo felesége, mindig csak hallottunk róla, de sose találkoztunk). Most személyesen is megismerkedtünk, nagyon aranyos, jó kedélyű, jó humorú barát. A felesége és az imádott kutyái sajnos nem jöttek, mert a felesége nem tudott eljönni a munkából. A szép napsütésben és erős szélben elindultunk megnézni a zsiliprendszert. Sajnos éppen nem működik, a karbantartása folyik. Elsétáltunk a csatorna melletti úton a csatornahídig, de a közel 8 km-re levő csatorna alagútig már nem vállaltuk az utat. Az erős, időnként viharos széllökésekkel tarkított szél kergette a felhőket, a kocsikhoz visszafelé esni is kezdett valami havaseső szerűség. Laci előresietett és felszedett minket Évával a parkoló bejáratánál. Szerettük volna még megnézni a közelben a rómaiak idejéből maradt emléket, ami a csatornaalagút közelében van és egy dombról nyílik rá a legjobb kilátás. Keskeny, egy sávos úton közelíthető meg a domb, a parkoló felé haladva egy vihar által kidöntött fának az ágai csaknem teljesen eltorlaszoltâk az utat. A parkoló szintjén bekerített területen levő kerek lyukak gabona tárolására szolgáltak. Lépcsőkön, illetve aszfaltos úton lehetett felmenni a domb tetejére. Mi felfelé a lépcsőket, lefelé az aszfaltos utat választottuk. Egy időszámítás előtt 600- időszámítás szerint 100-ig virágkorát élő gael falu maradványait találták meg a dombon. Túl sok nem maradt belőle, viszont gyönyörű kilátás nyílt a magaslatról. Nagyon érdekes volt felülről látni a mélyedést (oppidom), amit a rómaiak víztározónak használtak, a sugarak mentén pedig csatornák húzódtak.

Innen az Africanea szafari parkhoz indultunk, annak a parkolójában terveztünk éjszakázni, hogy másnap korán meg tudjuk nézni a vadasparkot. Mire odaértünk már zárva volt, a parkolóba se lehetett bemenni. Egy közeli kis városban, Sigeanban álltunk meg – először egy ház előtt az utcán, aztán Bernard elment körülnézni és a közelben a temetőnél egy remek parkolót talált. Éjszaka még néhány lakóautó csatlakozott hozzánk.

 

December 28. Csütörtök

Reggel 9 után nem sokkal az első látogatók között voltunk az afrikai vadasparkban. Jack nem tartott velünk, ő már régebben járt ott. A bejáratnál megkérdeztük, hogy bemehetünk-e a veszélyes állatok által lakott részre a kocsi hátulján a motorral. Kiderült, hogy csak biciklivel és motorral nem szabad bemenni, a kocsi hátulján a motor nem akadály. A belépő 32 EUR felnőtteknek, 25 gyerekeknek. Mi még soha nem voltunk safari parkban, érdekelt, hogy milyen állatokat és mennyire közelről tudunk megfigyelni. A bejárat után csaknem közvetlenül egy csapat barna bölény jellegû állat sétált az úton, meg is kellett állnunk, hogy elmenjenek előlünk. A medvék és az oroszlánok külön kerítéssel vannak elszeparálva a többi állattól. A macik – nagy, fekete medvék – reggel elég aktívak voltak, néhányat közelről is meg tudtunk figyelni. Két kört mentünk a medvék területén, majd az oroszlánok felé folytattuk az utat. Egy parkőr kocsiban vigyázza az oroszlánokhoz közel a területet, nehogy valamelyik buta látogató túl közel merészkedjen hozzájuk. Bár mindenhol ki van írva, hogy tilos lehúzni az ablakot, vagy kiszállni a kocsiból, mégis előfordul, hogy valamelyik látogató megszegi a biztonsági szabályokat. A kocsihoz egészen közel tudtuk megfigyelni az oroszlánokat, az egyik előttünk ment át az úton. Megbeszéltük, hogy később visszatérünk a medvékhez és oroszlánokhoz, de előtte megnézzük a gyalogosan is bejárható területeket. Laci az ablakot is megmosta, mert az első körben derült ki, hogy nappal szemben bizony elég maszatos a szélvédő és az oldalsó ablakok. A szavanna részen sokáig néztük az orrszarvú csapat reggelizését, a zsiráfok a hidegben csak a házuk ablakán dugták ki a fejüket, a zebrâk kisebb – nagyobb csoportokban legelésztek, vonultak a területük egyik felérôl a másikra. Nagyon tetszett, hogy az állatkertekkel ellentétben itt mindegyik állatfajnak nagy terület állt rendelkezésre. Persze nem egészen olyan, mint a természetes élőhelyükön, de védve vannak más állatoktól és az étkezésük is megoldott.

A gyalogosan bejárható részen viszonylag nagy elkerített területeken élnek az állatok, ez a rész hasonlít a megszokott állatkertekhez. Az elefántok éppen kölcsönben vannak más állatkertekben, a csimpánzoknak nem volt kedvük a hidegben, szélben előbújni, az alligátorok lustálkodtak a medencéjük partján, a wallabyk nem jöttek a kerítés közelébe. A pelikánok viszont a gyalogút mellett üldögéltek a patakparton és a flamingó csapatban is elgyönyörködtünk, ahogy a nyakukat nyújtogatták, fejüket forgatták, váltott lábon álldogáltak, közben nagy hangon beszélgettek. Néhány gólya is csatlakozott a vízparti partihoz.

Visszamentünk még egy körre a macikhoz és oroszlánokhoz. A medvék éppen sziesztáztak, tôbbségük úgy elbújt, hogy nem láttuk őket, mások hátsó felüket mutatva az út felé szunyókáltak, csak egy maci jött-ment a játszótéren. Az oroszláncsapat is messzebb vonult az úttól, ott heverésztek, közelükben a vadőr pihent az autójában.

Amikor tovább indultunk először kerestünk egy szupermarketet benzinkúttal és lakóautó szervizzel, tankoltunk, szervizeltünk, aztán felkerestük a közelben tanyázó “életváltókat”, Adrient és Pétert. Hazai ízeket hoztunk az életükbe a túrós csuszával, diós és gesztenyés bejglivel, mézeskaláccsal, magyar borokkal. A fondü svájci ízeket csempészett a bőséges vacsorába. Lacinak előző este kiakadt a telefonja, minden eltűnt róla, Péter próbált segíteni, hogy újra ráleljen a fontos tartalmakra ( pl. a mindenfelé használatos és a telefonra elmentett jelszavaira).

Péterék aktuális törzshelyén kellemes éjszakát töltöttünk, engem ½ 8 körül ébresztett másnap Laci.

(N 42.70082; E 3.02277)

 

 

 

December 29. Péntek

Felhős, időnként esős időben indultunk a Chateau de Queribus kathar vár meghódítására. A közeli Pireneusokat már viszonylag alacsonyan is hó borította. Keskeny szerpentinen kanyarogtunk felfelé, a várhoz vezető út bejáratánál parkoltunk. Elég nagy magasságban volt előttünk a várrom. Amikor gyalogosan  elindultunk nem esett az eső, de rohangáltak a felhők. Eleinte gyalogos ösvényen haladtunk felfelé, majd egy idő után lépcsők következtek. Közben eleredt az eső is, a lépcsők egyre meredekebbek lettek és csúsztak is, de csak felmentünk a vár tetejére. Útközben hegyi kecskék jöttek – mentek körülöttünk, láthatóan ők a lakói a várnak, otthonosan mozognak a sziklákon, lépcsőkön, a vár nyitott és fedett részein. Az egykori kápolna boltozatát középen egy hatalmas pillér tartja.

Mire elindultunk lefelé az eső és a felhők eltakarták a környező hegyeket, alaposan eláztunk, a kabátom csak másnap reggelre száradt meg.

Terveztük, hogy megnézzük Cucugnant, ahol egy ősi malom működik és a termékeit egy hagyományos recepteket követő pékségben dolgozzák fel, de mint a várnál megtudtuk a malom és a pékség szabadság miatt zárva tart az év végéig. Így aztán a közeli Salses-le Chateauba autóztunk, ami a francia muskotályos bor hazája. A borkereskedés előtti parkolóban már állt néhány lakóautó. Éváék a vár megtekintésére indultak, mire feleszméltünk már csak a sarkon láttuk eltűnni őket. Gyorsan felöltöztünk és a nyomukba eredtünk. A vasúti aluljáró másik oldaláról már látszott a nagy kiterjedésű tégla vár. Éva már jött visszafelé, a fiúk végigjárták a várat. Érdekessége, hogy soha nem rombolták le ezt a téglából épített erődítményt. Mi csak kívülről vettük szemügyre, aztán Évával a borszaküzletbe indultunk, ahol megkóstoltuk a karácsonyi kiadású muskotályos újbort, egy régebbi muskotályos bort és egy környékbeli bort. Mindegyik édes, aperitif, vagy desszertbor volt. Bernard nem iszik alkoholt, legfeljebb az almabor, meg ez a muskotály az, amivel kivételt tesz. Két üveg bort vettünk, aztán visszamentünk a lakóhoz. Laci nem boldogult a telefonja helyreállításával, ezért mivel csak 26 km-re voltunk Péteréktől, felhívta és visszaindult hozzájuk egy kis segítségért. Mivel én voltam a vacsorafelelős nem csatlakoztam hozzá, hanem Éváéktól kértem menedéket. Ők éppen a boros üzletbenvoltak. Időközben a fiúk is visszaértek a vár túráról, kóstolgattak és vettek is néhány üveg bort. Éva két boros poharat is szeretett volna venni, amiket végül ajándékba kapott. Az egyik vevő, amikor meghallotta, hogy Collioureben szeretnének szilveszterezni azt javasolta, hogy már 30-án célszerű odamennünk helyet foglalni a lakóautó parkolóban, mert 31-én már nem biztos, hogy találunk helyet.Egy másik helyet is javasolt, a kaszárnyánál, ahol szokott látni lakóautókat, közelebb a városhoz, mint a lakóparkoló.

Laci elment a lakóval, én a székelykáposztával betelepedtem Éváékhoz. Éppen végeztünk a vacsorával, amikor Laci is visszaért és csatlakozott hozzánk (persze ő is kapott vacsorát).

Este eléggé felkerekedett a szél és a közelben volt a vasút is, de kellemes éjszakát töltöttünk a parkolóban (N 42.83696; E 2.91974).

 

December 30. Szombat

Először egy bevásárlóközpontban álltunk meg az óév utolsó nagyobb beszerzésére és az üzemanyag tartályok feltöltésére, mert következő évtől drágul a diesel, hogy közelítse a benzin árát.

Colliouerenem volt nagy távolságra, az ajánlott helyen és másfelé is a városban lakóautós parkolást tiltó táblák voltak, így végül a hegyoldalban a városközponttól messzebb levő lakóautó parkolóban álltunk meg. Már sok lakóautó állt a több magasságban levő helyeken. Mi Éváékkal a legalsó részen találtunk helyet az út két oldalán, Jack pedig egy terasszal feljebb. (N 42.52455; E 3.08231) Éváék a déli kis falatozásra taxival lementek a városba, mi robogóval később eredtünk utánuk. Sajnos a gyomrom rendetlenkedni kezdett, ezért mi gyorsan visszafordultunk. Laci később még egyszer visszamotorozott a városba és jobban körülnézett.

 

December 31. Vasárnap

Reggel kicsit lustálkodtunk, aztán a szép napsütésben ismét elindultunk a városba. A belváros nagy részét lezárták az autós forgalom elől, piaci árusok lepték el a tereket, a mólón a tűzijáték rakétáit rendezgették. Rengeteg ember sétált a városban és a parton, egy kisfiú kicsit be is ment a vízbe, a hidegtől kivörösödött lábakkal üldögélt a parti sétányon. Kutyákat sétáltattak, közülük is bemerészkedett néhány a tengerbe. Egy vitorlásra gumicsónakkal szállították estére a borokat. Lacival felkaptattunk a hegyoldalban álló szélmalomhoz, de a még feljebb álló erődhöz már nem volt kedvem felmászni. A szélmalomtól lehetett látni a szemközti hegyoldalon álló lakóautókat. A szélmalomtól lépcsőn mentünk vissza egy olajfa ligeten keresztül a motorhoz. Délután sziesztáztunk egy kicsit, hogy ne legyünk este álmosak. A jó társaságban, finom falatok mellett gyorsan szaladt az idő. Éjfélkor pezsgővel köszöntöttük 2018-at, aztán a parkoló legmagasabb pontjáról gyönyörködtünk a tűzijátékban. Érdekes és megnyugtató volt, hogy a városi tűzijátékon kívül senki nem petárdázott, zajongott.

BUÉK!

 

2018. Január 1. Hétfő

Nem keltünk korán, szervizelés után 11 körül indultunk el Spanyolország felé. Jack még maradt egy kicsit, azt mondta, hogy majd a határ utáni első városban, Portbouban találkozunk, ő ott megáll olcsó cigarettából feltölteni a készleteit. Gyönyörű úton kacskaringóztunk a hegyoldalban, csodás kilátással a tengerre és kis szigetekre. Mi végül nem álltunk meg Portbouban, mert minden zárva volt, meg persze parkolóhelyet se láttunk. Az egyik kisvárosban, ahol a tengerparton vezetett az út messziről nagy csoportosulást vettünk észre. Közelebb érve kiderült, hogy kis zenekar játszott a téren és körtáncot járnak. Nagyon hangulatos volt, ahogy zenével és tánccal köszöntötték az új évet.

A kis félsziget végére igyekeztünk Cadaquesbe, ahol a park4night egy jó tengerparti parkolót jelzett (N 42.29582; E 3.28669). Meredek, keskeny, kanyarokkal tarkított, de jó minőségű úton haladtunk a szerencsére gyér forgalomban. Ez a környék sok helyen őrzi a szürrealizmus nagy alkotójának, Dalinak az emlékét. Gyerekkorában sok nyarat töltött Cadaquesben, a Dali ház megtekinthető, de mi nem mentünk el felkutatni. A tengerpartról minden irányba meredek utak vezettek a városkába. A parkolóban már jó néhány lakóautó állt. Nyáron biztos sokkal nehezebb helyet találni. Kicsit sétálni indultunk a parton, Éva közben telefonon navigálta Jackot, hogy hogyan talál el a parkolóba. Bár Jack adta meg nekünk a hely koordinátáit, kiderült, hogy náluk a felesége kezeli a GPS-t, aki most nem volt vele. Végül telefonos segítséget kért tőle és az instrukciók alapján beállított koordinátákat követve ő is megérkezett.

Éváék úgy döntöttek, hogy másnap reggel hazafelé indulnak, lassan haladva a tengerparton. Este a búcsúvacsorát követően korán nyugovóra tértünk.

Ma

2024. március 28. csütörtök
Gedeon, Johanna, Hanna napja van
Napkelte: 05:25-kor,
Napnyugta: 18:08-kor.
Kos
Holnap Auguszta .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.