Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Beszámoló nyári alpesi túránkról Június 17-én reggel indultunk, hogy felkeressünk néhány nevezetességet az Alpokban, ahol még nem jártunk.A Salzburg-Villach autópályáról Bischofshofennél tértünk le első állomásunkhoz, a Lichtensteinklammhoz. Ez egy nagyon keskeny és nagyon mély, hegyi folyó vályta szurdok, ahol  a folyó egyik oldáról a másikra vezető, kiépített fa járdákon lehet végigmenni. Csodás látvány, ahogy a helyenként szinte összeérő sziklafalakról vízesések zúgnak alá, az örvénylő víz gömbölyű lyukakat formált az idők során a kemény sziklába.
Innen Wagrainba vettük az irányt, remélve, hogy ott tudunk aludni, bár erre alkalmas helyet campingen kívül Ausztriában nem könnyű találni. Wagrain állítólag Ausztria legvirágosabb települése, de ezt nem tudjuk megerősíteni. Megkerestük azonban a temetőben Joseph Mohr, a Stille Nacht szövegírójának gyönyörű, kovácsolt vas sírját, és véletlenül ráakadtunk az Atomic sígyár alapítójának sírjára, melyen egy lapozható, nagy bronz könyv található, első lapján a sígyár alapítója, következőn a szülők, és a többi lap még üres a család többi tagját megörökítendő. Végül egy sportpálya parkolójában sikerült eltöltenünk az éjszakát.
Másnap gyönyörű téli síterepek mellett elhaladva a Krimml vízesés felé vettük az utat. Ez Európa legnagyobb vízesése. 4 km-es gyalogtúrával, több száz méter szintkülönbséget leküzdve lehet eljutni tetejére, útközben kiképzett teraszokról gyönyörködhetünk a zuhatagokban, esőkabátban, mint a Niagaránál. A túra elég megerőltető, szerencsére a legfelső szakasz előtt a kocsmában szert lehet tenni némi doppingszerre.
A Gerlosspasson át folytattuk utunkat, ahonnan mégegyszer gyönyörködhettünk a vízesésben. Estére érkeztünk Wattensbe, hogy megnézzük a Swarovski birodalmat.Háromszor körbejártuk a várost alvóhelyet keresve, de a lakóautók mindenhonnan ki voltak tiltva. Végül beálltunk Swarovski Kunden-parkolójába, ahol este kilenckor még rengeteg autó állt, gondoltuk, az éjszakai dolgozók. Reggel arra ébredtünk, hogy egyedül vagyunk a többszáz férőhelyes parkolóban, sőt, a parkolót sorompóval le is zárták. Felkészültünk a legrosszabbra, de szerencsére a kiállítás nyitása előtt a parkolót is kinyitották, és nem tették szóvá a dolgot.
Swarovski már megvette fél Wattenst, és fantasztikus birodalmat alakított ki. Ő egyébként lengyel, aki a kristály csiszolására  egy rendkivül gyors technológiát talált ki.
A kiállítás egészen rendkívüli, láttunk pl. 12 tonna csillogó kristályból épített falat, a világ legnagyobb, 300 ezer karátos, csiszolt kristályát, egy 590 tükörrel díszített, hang és fényhatásokkal elkápráztató termet, na és a végén az üzletet, ahol több ezer ajándéktárgyból lehet válogatni, a szerényebb pénzűeknek is megfizethetően.
Innen Klausenbe vettük az irányt, ahová délidőben érkeztünk, persze az egész város aludt. A város egy ódon utcából áll, nagyon szépen helyreállított házakkal. Újabb kemény túra következett a város fölé magasodó hegyen álló várba és a bencés kolostorba. Mindez déli melegben, de megérte. Egy különleges, térhatású, világi  jelenetet ábrázoló freskóval díszített templomot láttunk, barátságos apácákkal és fenséges kilátást a Brenta-Dolomitokra.
Bolzano irányába ezután a Dolomitok belseje felé vettük az irányt, következő állomásunk Segonzano volt, a különleges sziklapiramisok vidéke. A gomba, piramis, stb. formájú sziklaalakzatokat újabb kemény túrával közelíthettük meg. Keletkezésük módját nem ismerik, tény, hogy van néhány hasonló  a világban ,pl. Törökországban.
Ideje volt egy kis pihenőt beiktatnunk a programba. Estére a Lago di Caldonazzo partjára érkeztünk, ahol több camping is található, de mi az út szélén találtunk egy alvásra alkalmas helyet néhány más lakóautó társaságában. Azon frissiben meg is fürödtünk a kellemes hőmérséletű, körben szebbnél szebb hegycsúcsokkal körülvett tóban.
Másnap egy délelőtti fürdőzést követően  Trentoba, Alto Adige tartomány fővárosába
indultunk, ahol egy népünnepély közepébe csöppentünk.
Nagyon megörültünk, mert a várost átszelő folyó partján remek éjszakázó helyet találtunk. Akkor még nem tudtuk, hogy a környék motorosai ezen az úton tartják éjszkai gyorsulási versenyüket. A várost természetesen körben hegyek övezik, felmentünk lanovkával, hogy felülről is megcsodáljuk a panorámát.
Utána be a városba: a főtéren, melyet középen reneszánsz Neptun kút díszit, már óriási fafűtéses üstökben főzték a polentát. Míg elkészült, megnéztük a dómot, ahol 1531-ben a zsinatot követően kihírdették az ellenreformációt. A Santa Maria Maggiore templomot, ahol a zsinat annak idején ülésezett, sajnos tatarozták.
Közben megfőtt aq krumpli, a zenekar rázendített, felvonták a város zászlaját és a város előkelőségei reneszánsz kosztümben megnyitották az ünnepséget. Osztani kezdték a polentát, amit a krumpli összetörése után apróra vágott szalonnával és kolbásszal ízesítettek. Ingyen sajt és vörös bor is járt hozzá.
Másnap Madonna di Campiglio felé vettük az irányt a festői Tobliachi tó partján. A Sacra patak szurdokában kapaszkodtunk fel Maleba, ahol egy nagyon érdekes néprajzi múzeumot láttunk.
Utána a Noce patak szurdoka következett. A patak a gyönyörű Lago di San Giulianoba torkollik. Megmásztuk az 1360 m magas Mendola hágót, melynek tetején a kellemes éghajlatnak köszönhetően üdülő- és kirándulóparadicsom épült ki.
Mivel több éve készültünk egyszer a festői Reschenpasson átkelni, a Stilfserjoch felé vettük az irányt. Láttuk a térképen, hogy igencsak kanyargós szerpentin vár ránk, de a térkép nem jelzett semmi különösebb nehézséget. Mikor az emelkedő aljához érkeztünk és megláttuk, hogy  48  hajtűkanyar áll még előttünk, kicsit megszeppentünk, de nem volt már visszaút. Mit mondjak, végig 1. sebességben, több kanyarban visszatolatva haladtunk, biciklisek hadát előzgetve, miközben motorosok százával húztak el mellettünk. Hősként ünnepeltük magunkat, amikor felértünk a 2758 m magas tetőre, mely Európa legmagasabb hágója. Nem is volt rajtunk kívül lakóautó a parkolóban. Később megjelent még 3 olasz, de ők a lényegesen könnyebb, Bormio felőli oldalról jöttek. Felvonóval felmentünk még a 3170 m magas gleccserig, ahol még síeltek. Sajnos a hágó megmászásáról "certificat"-ot csak a biciklisek és a motorosok kaptak, így be kellett érnünk egy panorámaképpel a szerpentinről, amit ki is függesztettünk a falra a többi ereklyénk közé.
Ehhez képest már gyerekjáték volt a lefelé vezető út egy kis szakaszon Svájcon keresztül . Az olasz-svájci határon megnéztünk még egy VIII. századi templomot eredeti falfestményekkel. Estére a Reschenpasson, Ausztrián keresztül megérkeztünk a német határra. Egy autópálya parkolóban töltöttük az éjszakát, mert utunk végére még egy rövid látogatást terveztünk a Nürnberg mellett élő  rokonoknál.
A rokonok másnap megajándékoztak egy kirándulással Rothenburg o.d. Tauben-ba.
Mindenkinek melegen tudom ajánlani, aki még nem járt ott. A fallal körülvett  város minden épülete múzeumi  darab, csak kapkodtuk a fejünket ilyen tömény szépség láttán. Amit viszont nem ajánlok, az a minden második üzletben kapható, Schneeball-nak nevezett helyi specialitás, ami egy teljesen ízetlen, száraz fánkféle, de legalább jó drága. A kirándulás után még aznap este továbbindultunk, hogy Passaunál aludva másnap még beszerezzünk Bécs mellett ezt-azt a lakóautóhoz, és estére hazaérkeztünk Budapestre.

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.