Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Útvonal: Telc - Jindrichuv Hradec - Trebon - Ceske Budejovice - Hluboká nad Vltavou -Holasovice - Zlatá koruna - Cesky Krumlov.

 

Májusban előttünk voltak klubtársaink Dél-Csehországban, sajnos nem tudtunk csatlakozni, csak most volt időnk erre az útra. Ki is fogtuk a rosszidőt, az első naptól az utolsóig esett az eső, rendkivül hideg volt a május hónaphoz képest, de ennek ellenére végigjártuk a tervezett utunkat.

Május 19-én Hegykő-ről indultunk Sopronon át a Bécs elkerülőn, majd az E59-es úton északra Znojmo érintésével, megérkeztünk első úticélunkhoz Telc városába. Telc városát az Unesco a kultúrális világörökségek közé sorolta, gyakorlatilag a legnagyobb látnivalója a történelmi városmagban egy háromszögletű térre épített 16. századi házsor, középen egy pestisoszlop, a végében egy kastély. 1 óra elég volt megtekintésére, bár szépek voltak, de a hely nagyon kicsi.
A kastélyt csak kivülről néztük meg, tartogattuk még az 1 órás idegenforgalmi vezetéseket nagyobb helyekre.
Mentünk tovább Jindrichuv Hradec-be. Ehhez tudni kell, hogy az itt felsorolt látnivalók egymástól 20-50 km -en belül vannak, ezért ez egy elég laza kis körutazás lett. Hradec-ben a régi városrész egy dombon fekszik, ahova nagy lendülettel fel is kanyarodtunk, és fenn a téren még parkolóhely is volt 7,2 m hosszú lakónknak. Este 6 óra felé jártunk, ezért körbesétáltuk a teret, hasonló különböző stílusú házakat láttunk, mint Telc-ben. Megállapítottuk, hogy érdemes itt éjszakázni, ezért elkezdtünk keresni helyet éjszakára. Itt a központban a nemzeti múzeum udvarába szépen be tudtunk állni, megérdeklődtük a helyi kocsmárostól, hogy bezárják-e a kaput, de nem. Legyártottuk a vacsorát, és ez alatt máris kiderült, hogy az antenna nem tudja fogni az astra-t, magasak a házak. Ezért kimentünk az óvárosi részből, és 2 km-rel arrébb a városi fürdő parkolójába beálltunk.
Másnap reggel visszakanyarodtunk az óváros főterére, parkolóhely rengeteg volt, és komótosan körbejártuk a szűk kis utcácskákat, a Vajgar folyó partjára lementünk, elsétáltunk a reneszánsz várkastélyig, de ezt is csak kivülről néztük meg.
Megállapítottuk, hogy a fertőzés elterjedt világszerte: a kínai étterem és bolt mindenhol ott van, teljesen lealázva a barokk házakat, a homlokzatukon kínai villogó betűk, mindenhol kínai áruk. Érthetetlen számunkra, miért kell egy műemléki környezetbe beengedni a kínai kereskedőket....?
És mivel ez a városka sem egy hatalmas világváros, ezért 1 óra alatt kimerítettük, indulás tovább Trebonba.
A táj, amin keresztülutaztunk csodálatos volt végig > az ezer tó vidékén jártunk, konkrétan 6000 halastó van ezen a tájon. Szelíd dombok, gyönyörű zöld és sárga vetések, az út fölött összeboruló öreg fák alagútja alatt autóztunk.

Egy gyönyörű parkon keresztül érkeztünk meg az óváros bejáratához, de nem mentünk be, elfordultunk balra és a park mellett 200 m-el arrébb találtunk egy ingyenes parkolóhelyet. A rendőrök gyerekeknek tanították a kerítésen belül a kreszt, megkérdeztük, hogy jó helyen állunk-e, intettek, hogy maradjunk csak nyugodtan. Persze ehhez tudni kell, hogy a rendkivül hideg időjárás és az állandóan eleredő eső miatt alig volt turista akármerre jártunk.
Szintén 1 óra alatt megnéztük ezt a városkát is. Mint ismert, a Schwarzenberg családnak sokat köszönhet a környék, az 1600-as években sok mindent tulajdonoltak itt, gyakorlatilag ennek köszönhetőek a látnivalók. Városkapuk, főtér, pestisoszlop - idáig a megszokottak, itt még egy szökőkút is van és egy Ágostonrendi kolostor. Miért érezzük mi mindig azt, hogy ha ezek a kisvárosok Ausztriában lennének, akkor jobban ámulnánk? Erre talán magyarázat, hogy rengeteg pénz kéne ide, felújítani az összes rájukmaradt műemléket, de idáig még nem telt mindenre. Megyünk tovább, de először megcsodáljuk a parkban a rengeteg szép virágos bokrot.
Délután 4 felé beértünk Ceské Budejovice-be. Mintha zsinóron vezetnének egyenesen a központban lévő parkolóba fordulunk be a rendőrséggel szemben a Márianske-n, és ott is maradunk éjszakára. Előkapjuk esőkabátjainkat, az esernyőt és indulunk szétnézni. 100 méteren belül indul a Krajinska utca az Ottakar nevű főtérre, és itt a környező utcákon, a Moldva partján és a főtéren is el lehet sétálgatni 2-3 órát. A főtéren érdemes megnézni a városháza épületét, a Fekete tornyot a maga 360 lépcsőjével felfelé, és a barokk Sámson kutat. Végigmentünk a lábas házak tövében, volt 1-2 érdemleges üzlet, és ezzel beesteledett. Vissza kényelmes lakónkba, antenna rá az astrára, azonnal látta is, lecsó a hiradó alatt legyártva, és ájulás a napi 10 km-es gyaloglások után.

Reggel elindultunk észak felé megnézni a Schwarzenbergek és Göring híres vadászkastélyát, a Hluboka kastélyt. Van vagy 5 km távolságra, pillanatokon belül odaérünk. A városka egy csöpp gyöngyszem. Ápolt házak sora a főutcán, szanatórium, üres parkolóhelyek és felettük a hegyoldalban a kastély, aminek fehér épületegyüttese már messziről látszik. Elindulunk a szerpentinen felfelé gyalog, turista sehol. Felérkezünk, azt hisszük, hogy a kastély, de nem, alatta még van egy 4 csillagos hotel egy kastélyszerű épületben. 100 m-re beérünk a vadászkastély parkjába, ami elég nagy ahhoz, hogy csak a kertészek által megművelt első részt nézzük meg, és tátsuk a szánk a döbbenettől > ahogy belépünk, szemben egy csodaszép kovácsoltvas gerincre dolgozott üvegház. Maga a kovácsoltvas kapuja is esztétikai élmény. E mellett a kastély bejárata a másik élmény. No persze, ezt felújították az elmúlt években, ezért minden apró részlete látványosság. Vadászkastélyhoz méltóan a külső falakon mindenhol a régi nagy vadászok által lőtt szarvasagancsok feldolgozva úgy, hogy a homlokzati síkból kiemelkedik egy szarvasfej még kőből, és rajta az igazi agancs.
Csak vezetett csoporttal lehet bemenni, mi az első cseh nyelvű csoportot választottuk 10 órára, mivel az angol csak délben lett volna. És a terv bevált > a cseh guide hölgy hadart rettenetesen, gyorsan lement az egész program.
Maga a kastély belső 144 szobából áll, de ebből csak 18-at mutatnak meg, ezek vannak berendezve.Nem feltétlenül korabeli, fennmaradt bútorokkal, van minden vegyesen, holland szőnyeg későbbi korokból, tapéták, stb. Nekünk már 'kastélyundoritiszünk' van, láttunk eleget, ezért ezt az egyet megnéztük, és ezzel vége a vár és kastélylátogatásnak. De aki még nem látott eleget, azoknak melegen ajánljuk ezt a szép kastélyt.

Séta le a szerpentinen, eső csöpög, már az esőkabát alá még egy melegítőt is felvettünk, és most elérkezett a pillanat, hogy egy ottani boltban megvettem életem borzasztó, ámde meleg zokniját, ami felér a vádlim közepéig és vastag...és lám, nem akarok megfagyni már. Igaz, hogy égkék, és rózsaszin csíkok vannak benne, jeans felirattal, és rendkivül gusztustalan...

Tovább Holasovice-be, ami egy Unesco védelem alatt álló barokk falu. Gyakorlatilag egy isten háta mögé eldugott helyen egy pici kis falu, a közepén körben állnak a barokk házak, szépen felújítva, kifestve. A kör egyik oldalán az egyik kocsma, a felső oldalán a felső kocsma. Az eső esik, fotók készülnek, majd bevesszük magunkat a felső kocsmába. Egyes klubtársak azt mesélték nekünk, hogy az a jobbik.....Elhittük. Áá, nem volt olyan jó, az állott rántott hústól ettem már jobbat is. No mindegy, még egy séta körbe, gyerekek ülnek esőkabátban kinn az esőben és festik a falu házait...

Tovább Zlatá Koruna-ba, ami egy cisztercita kolostor, két templommal. Először azt hisszük, hogy a kis faluban csak mi vagyunk egyedül, besétálunk a kolostor kasszájához. Itt éppen előttünk lebben ki egy hölgy és eltűnik az udvarban. Valószínűleg ő volt az egyedüli lakos, mert senki mást nem találtunk, és ki volt írva, hogy majd kora délután indul a következő vezetett csoport. Hát mi feladtuk! Kihagytuk! Eljöttünk, és így még este előtt berobogtunk Cesky Krumlov-ba. Érdemes megnézni ezt a web oldalt, már ez sem volt akármi:

http://www.encyklopedie.ckrumlov.cz/php/ismap/?map=de_93_jpg

Ott azonnal, mint az odavalósiak, bekanyarodtunk a lakóval a főbejáraton keresztül a történelmi városmagba. Szerencsére a Rooseveltova utcára keveredtünk rögtön, ami egy szélesebb utca, és ott két rendőr üdvözölt bennünket. Először meg akartam kérdezni, hogy miben segíthetünk nekik, de gondoltam jobb nem felbosszantani a rend őreit, hát megkérdeztük, hogy 'Parkplatz'? És láss csodát, tudott németül, (egyébként nem viszik túlzásba a német vagy angol nyelvtudást,) nagyon kedvesen elirányított bennünket egy szuper parkolóba éjszakázni. Esőkabát fel, esernyő és máris indult a túra.200 m-en belül a régi városrész főbejárata, ott rögtön a nemzeti múzeum jobbra, balra a Rúzse hotel, majd a Svornosti főtér. Ámulunk és bámulunk, megállapítjuk, hogy ez igen, Prága után ez a második hely, ami Csehországban bejött nekünk. Át a Vltava hídján, el a várba vezető lépcső és kapu előtt, le jobbra az Eggenberg sörgyárat feldezni. Beültünk a sörözőbe, megkóstoltuk az Eggenbert Lezak nevű barna sörüket, mert az mégsem lehetséges, hogy Csehországból enélkül jöjjünk el. A sör sűrü volt, túlhűtött és erős, de jóízű. Majdnem belefeledkeztünk az étlapba - magyar barátaink említették, hogy jó itt a konyha, és nem is drága - de aztán mégse, várt bennünket a turós csusza a lakóban. Láttuk, hogy az Eggenberg előtt, a Vltava partján is van egy nagy parkolóhely, itt is lehetett volna biwakolni.
Vissza a lakóhoz, este 8 van, főzzük a csuszát. Szuper edényünk van, a fedő rajta az egyik oldalon lukacsos, tehát nem kell külön szűrő. Kimegyek a parkoló melletti fákhoz, és kiöntöm a forró vizet, valamint a tésztát is a földre, > elcsúszott a fedő. Sebaj, tészta van még, főzünk még egy adagot.
Az aznapi sétaadag volt vagy 15 km, rendesen le voltunk amortizálva.
Reggel új életre keltünk, indultunk vissza bejárni Krumlovot. A másik bejáraton át, rögtön szembejön egy bolt, kivülre felakasztott szél- és eső elleni sportkabát. Beleakadok, nézegetem, kiderül, ez egy kínai üzlet. Cimke nincs a kabátban, kérdezem milyen termék ez? Nagy meglepetésemre azt mondja, hogy lengyel.... Így aztán szert tettem kemény 3000 HUf ellenében egy jó minőségű sportkabátra, > emlék Krumlovból.

Először fel a várba, amit egy hatalmas sziklára építettek hajdanán, több híddal összekötve a kastélyt és a várat, valamint a várkertet. A vár udvarában a nagy nevezetesség egy reneszánsz torony, valamint a két várrészt összekötő régi római vízvezetékrendszernek kinéző híd. Szintén vezetéssel be lehet menni a kastélyba, a régi szinházba, de mi nem mentünk. Fentről lenézve kiszúrtuk, hogy a Vltava folyón csoportos hajókázás megy, és a hajót leküldi a legénység a két nagy zubogón is, a végén minden utas természetesen vizes.... De ehhez most egy kicsit hideg volt, nem neveztünk be. Viszont indítanak kétszemélyes kajakokban túrákat is, több fiatal csapat evezett a folyón, és jöttek le a zubogókon, utána rendszeresen felfordultak és átázva evickéltek ki a partra. Ez elég jópofa dolog, főként ha kánikula van. De most nem volt, jópáran megfázhattak.
Még körbesétáltuk a folyó partját, és elindultunk az ebédre kijelölt csülök felé, az U Báby étterembe. Nagy meglepetésünkre zárva volt, sőt a híres Barbakán étterem is! Bosszúból beültünk a konkurrenciához egy knédlire, ami csapnivaló volt.

És ezzel véget is ért körutazásunk, bepattantunk a lakóba és este 7-re megérkeztünk Bükfürdőre, lazítani még a hét végén.

Ennek az utazásnak a csúcspontjai az ezer tó vidéke, Hluboká kastélya és Cesky Krumlov volt, érdemes volt végigjárni ezeket, mindenkinek ajánljuk, és napsütésben még szebb lett volna.
A Vltava (Moldva) folyó egy gyönyörű hegyi kanyargós, gyors folyásű folyó, sok zubogóval, ejtéssel, végig láttuk, ahogy jöttünk Linz felé haza, a folyó mentén a kajakosokat, lehet vadvizi evezésben résztvenni, sok kifejezetten erre való kemping van a folyó partján.

Éjszakai leállóhelyeinkről külön a nem hazai leállóhelyek között írtunk.

MaNáné 

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.