Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Magyarország-Ausztria-Németország-Svájc-Franciaország-laszország-Ausztria-Németország-Ausztria-Magyarország "nagy" körön keresztül

2007-ben voltunk először lakózni, akkor is Franciaországban, csak akkor a Disneyland, és az óceánpart (Ault) volt a célpont. Az idei a második lakózásunk.

2009.08.02
Ma este megkaptuk a lakót a kölcsönzőből, majd pakolás, és kb éjfélkor elindultunk a nagy Franciaországi túrára, amihez segítségképpen olvasgattunk beszámolókat a klubtagok átélt élményeiből, és ezzel megerősödve nekivágtunk.

2009.08.03
Hajnali négy körül, szakadó esőben megkaptuk az első kavicsot a szélvédőre, ami egyből két nyomot is hagyott maga után, egy kagylósat, meg egy pókhálósat (jól kezdődik). Bécs után álltunk meg először egy pár óra szundi után nyomultunk tovább Svájc felé. A következő meglepi, hogy Svájcban csak éves matricát lehet venni, amit én nem akartam, de kisebb vita után beláttam, hogy zárt kapukat döngetek, így a lakóban a GPS-ből kivettem az autópályát, amire kapásból 5 órával hosszabb menetidőt adott. Így nem volt mit tenni, megkértem páromat, ugyan vegyen már egy éves matricát… majd így léptünk át Svájcba, ahol egy útközbeni benzinkútnál találtunk átmeneti szállást.

2009.08.04.
Reggel gyönyörű tájképre ébredtünk a hegyekkel a kocsi előtt. Csodálatos volt. Nézelődés után irány tovább a svájci francia határra MARTIG NY-BE, majd Chanomix-ba. Ide dél körül értünk, találtunk egy nagyon frankó parkolót (tele lakókkal). Innen mentünk „neki” a „hegynek”, nyári cuccban. Érdekes módon akik lejöttek, mind téli ruhában voltak, majd találtunk egy táblát, ahol ki volt írva, hogy fent -2 fok van. Lent olyan 30-35 lehetett, egyszóval hihetetlennek tűnt. Megvettük a jegyet a felvonóra, másfél óra szabadidőnk volt az indulásig. De azért halak voltunk, és téli cucc híján, elindultunk a sétáló utca felé, ahol minden üzlet sapkát, sálat, kesztyűt, téli cuccokat árult nyári melegben. Normálisak? Utólag azt mondom, hogy nagyon is. Szóval vásároltunk. Hát mit mondjak kellett. Baromi hideg volt odafent. Hihetetlen volt 20 perc sem volt a felfelé vezető út, felhőn keresztül, majd a növényzet is megszűnt, jött a hó, és már fenn is voltunk. Itt kis hógolyózás, gyönyörködés, stb., majd vissza a mélybe. Innen még az este tovább indultunk, mert messze volt a következő úti cél, ami az Óceánpart volt északon, Paris „mellett” Trouville-sur Mer. Itt” semmi extra”, CSAK ÓCEÁN PART!!!!!!

2009.08.06.
Ma reggel Trouville-sur Mer parkolójában ébredtünk hajnali 8 óra magasságában. Lesétáltam az Óceánpartra, és lám-lám, a víz legalább 100-120 m-re visszavonulva fogadott. Ezzel a hírrel mentem vissza a lakóautóhoz, mondván, nagyon visszament a víz. Nem akarták elhinni, de azért csak-csak elhitettem, majd mindannyian lesétáltunk a partra. Ez idáig (kb.30 perc) a víz kb. 40-50 m-t jött kifelé. Hihetetlen. odaálltunk a víz elejéhez, és látványosan percről-percre jött kifelé.
Kicsit sétáltunk még a parton, majd levontuk a következtetést, hogy itt délelőtt nem fogunk fürdeni, így tovább álltunk. Úti cél (Gabriel leírása alapján): Mont Saint Michel.
Hát ez valami csoda… Ókori vár az óceánba építve, melyet hosszú ideig csak a napi kétszeri dagály közben lehetett megközelíteni, különben vízzel körbevett sziget. Késő délután, szakadó esőben érkeztünk, de ez azért volt jó, mert rendkívül jó helyet kaptunk a parkolóban, szemben a várral. Még este besétáltunk a várba körülnézni, de az igazi nézelődést inkább másnapra terveztük. Itt töltöttük az éjszakát a parkolóban, több száz lakó társaságában.

2009.08.07.-09.
Ez a vár reggel is gyönyörű, a kétszeri dagály, meg hihetetlen. Az erődítmény belülről ma már inkább zsibvásár, de a figyelmes szemek észrevehetik a korabeli szépségeket, építészeti bravúrokat. A tetején a vár, ami egy másik csodálatos dolog, pedig gondolom csak töredékét lehetett látni. A mai délelőttöt erre szántuk, amit nem is bántunk meg, csodás volt. Késő délután tovább indultunk délnek, igaz,jól megtervezett útvonalunk nem volt – hiszen ez is a Lakózás csodája- így most kitaláljuk, hogy La Rochelle melletti Ile de Ré sziget a cél. A szigetre mesés díjért vezet a híd, majd jön a meglepi. Lakóautóval út szélén éjszakázni tilos, vagy legalábbis ezt vettük ki a táblából. Sebaj, Camping biztos van. Ez igaz, legalább 10-et láttunk, de mind tele… végre találkoztunk egy francia lakós társsal, úgy este 10 körül, aki el is mondta, hogy este 11 és reggel 7 között közterületen büntetnek bennünket, úgyhogy ne aludjunk közterületen. Ha vele megyünk, mutat egy eldugott „Air…” helyet, ahol megállhatunk. Ilyenek vannak útközben is, amik kulturált, lakó-soknak kialakított hely. Szóval megvártuk, amíg felpakol, és vele mentünk. Reggel a helyi rendőrnek kellett fizetni, aki minden rendszámot szorgalmasan felírt, meg hogy ki mennyit fizetett. 2 éjszakát maradtunk itt, közben meg egy napot az Óceánban fürödtünk. Nagyon jó volt, sztem egész más, mint a tenger.

2009.08.09
Innen szintén előre fél órával megterveztük a következő célt, Narbonne-t a Földközi tenger csücskében. Délutánra ide is értünk, és kinéztük magunknak a Narbonne Plage-t. első éjszaka itt is egy „Air…” helyet találtunk, másnap pedig reggel mentünk a Campingbe, ahol csak ”áram mentes” hely volt. Sebaj, nekünk az is jó.
Na itt már nem rohantunk, jó pár napot maradtunk itt. Csodás volt, ettünk ittunk fürödtünk, mulattunk, és bejártuk ezt a gyönyörű környéket. A tenger kristálytiszta, de jéghideg. Két napot hagytunk a haza útra, így addig maradtunk ameddig csak lehetett.
Hazafelé szerettünk volna bemenni Cannes-ba, ill. Monaco-ba. Cannes-ba eljutottunk az utolsó elágazásig, ahonnan aztán tovább is mentünk, mert nem fértünk bele a korlátozásba, így csak a szebbnél szebb autókat csodálhattuk meg. Ezen felbuzdulva Monaco-t már nem mertük bevállalni, mert oda valószínűleg szintén nem juthattunk volna be.
Így irány tovább Olaszországon át hazafelé, de azért még célba vettük az ausztriai Salzkammergut-ot, mint utolsó célállomást. Olaszországon keresztül vágtáztunk, egészen a Garda tóig, ott megpihentünk, majd másnap irány Salzkammergut. 15-16 éve voltunk itt utoljára, azóta erősen megváltozott, kifejezetten rossz lett. Kicsi felparcellázott területek, mindenhol emberek, mint a heringek, megállni lakóval lehetetlen. Amikor is találtunk egy lakóautós csoportot, ami az Ő tulajdonuk volt, és annyira rendesek voltak, hogy beengedtek minket egy éjszakára. Bementünk a vízbe, ami jéghideg volt. Nem igazán tudtunk megbarátkozni az „ÚJ Salzkammerguttal”. Döbbenetes volt, hogy egy tavat így felparcelláznak zsebkendőnyi területekre, és lezárják az emberek elől. Így nem is aludtunk ott, tovaindultunk, Bécs alatt megaludtunk és következő nap koradélután hazaértünk.

Már az első Lakózásunkon tudtuk, hogy így szeretnénk az elkövetkezendő nyaralásainkat tölteni. Ez az utunk csak megerősített ezen elhatározásunkban. Olyannyira jól sikerült, hogy azóta beújítottunk egy saját LAKÓRA, így most már akkor megyünk, amikor csak szeretnénk!!!! Már hazafelé alig várjuk a következő indulást!

Mindösszesen 4800 km-t mentünk .

A LAKÓZÁS egy Szerelem, ami megváltoztatta az életünket! De hát Nektek ezt nem kell mondani… 

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.