Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

szereplők: frankie - 22 éves, 7,3m hosszú, 3,5t súlyú, kirándulásainak mennyisége ismeretlen, de nem nagy mértékű

myra - 30 éves, 170cm magas, súlya ismeretlen, kirándulásai összeszámlálhatatlanok egész európában, afrikában ötször, a közel-keleten egyszer
liz - 29 éves, 160cm magas, súlya pillepalack, közepes mennyiségű kirándulással, az is főleg olaszországban

 

11.kedd indulás 22h
bepakoltunk, valahol dél-magyarországon megálltunk egy pihenőre, ahol aludtunk négy órát, majd tekertünk tovább a határra

12. szerda
zagrebnél liz eltévedt kicsit, pedig ment a navi, de nem értették jól meg egymást. karlovacig mentünk autópályán, onnan az 1es, majd a 23as úton. itt ájult el a környéktől a navi és a döbbenettől egész nyaralás alatt nem is tért magához (magyarázat: osztrák navi. szerinte horvátország egy szép, nagy, fehér mező, elszórva 1-2 autópályával). délben értünk a tengerpartra senjnél. a 23as elég tekergős út, olyanoknak ajánlom, akik nem kapnak sikítófrászt attól, ha valami folyadékot vesznek észre a padlón, amikor hátramennek a konyhába, majd zokszó nélkül feltörlik a mobilWC tartalmát (szerencsére csak az öblítőfolyadék volt, a sok mozgás miatt túl sok gáz képződött benne, ami miatt az alsó rész domború lett, ezért borult fel, innentől erre figyeltünk). a 698-as útra kell ráhajtani egész a végén, ott csodaszép kilátás van és egy kanyarban van parkoló is, könnyű észrevenni, de a magas fák miatt a tengerre nem a legszebb a kilátás, de egy lábnyújtásra érdemes megállni.
senjben ahogy leér az ember, van egy nagy parkoló, na most ott rengeteg macskazabáló (olasz) és néhány csigazabáló (francia) is volt. érdemes megállni, a senji várat klasszul lehet fotózni, ingyenes.
innentől amikor nem rab szigetén voltunk, folyamatosan a tengerparton haladtunk splitig, így ezt többet nem említem.
lementünk jablanacig, beálltunk a sorba, hamar fel is jutottunk a kompra. ne mondjam, senki sem méri le, mekkora a lakóautó és amilyen drága a komp, sajnos érdemes egy kicsit csalni, hogy rövidebb az állomány. szépen beállítottak középre, ahogy kell, nem vészesen álltak ránk. átértünk rabra, mivel eléggé ismerem a szigetet, egyből kimentünk a campingbe, ahol terveim szerint aludni készültünk, loparban, a homokos strandnál. ilyen campinget én még életemben... nem is akarok többet látni. bementünk, aztán fellocsoltak minket, miután megláttuk az árakat (simán nyugat-európa középdrága helyei, nagyon kinyílt a csipájuk), megmondták, hogy "jaj, nézzünk körbe, keressünk egy helyet, nézzük meg a legközelebbi áramszekrény számát és úgy tudunk becsekkolni. hát ha káoszt láttatok már. egyrészt a kocsikkal is beparkoltak a sátrasok, de nagyon nehéz volt egy olyan helyet találni, ahova cipőskanállal benyomtuk a járgányt, de úgy, hogy nemhogy nem tudtuk lenyitni az elősátor felső részét, hanem ajtónyitásnál nem volt szabad nagy lendülettel kivágtatni, mert egyből ott parkolt egy autó. később még szóltak is, hogy ám ott egy autó parkolt, de akkor addig kiáll a nekik fenntartott helyre, ha már odaálltunk... jó fej németek voltak, na. amúgy a camping ritka kultúrált, sok étterem, bolt, fagyizó van bent, a part homokos (horvátországban kevés helyen van), a vízben bent van egy csúszdapark (pénzes persze).

13. csütörtök
reggel felkelés, strandolás, dél körül indulás rab városába. a nap tanulsága: ha két nő parkol le egy ilyen batárral, akkor ez a tütü a méretei ellenére személyautó, nem busz (igen, tudom, hogy hivatalosan is az, de tegye fel az egerét, aki szerint csak egy autó helyét foglalja el és nem sorolnák simán buszba, ha van olyan kategória is a parkolóban). még túl is csúsztunk, de a srácok nem számolták fel az újabb órát. ha a viamichelinnek lenne részletes rab-térképe, megmondanám, melyik utca végén találtuk, de így fogalmam sincs, de megtalálnám megint.
horvát összbenyomás: mindenhol volt parkolóhely nekünk is, de azért néha elég kalandos volt megtalálni és egy városba be se lehetett lakóautóval hajtani, ott csodálkoztunk erősen
városnézés után (strandmániások vigyenek be magukkal fürdőrucit, van egy kitűnő fürdőrész bent, a mütyürboltok innentől dögrovásig lesznek, itt is tele a főtér, papucsot nyugodtan lehet már itt venni, teljesen ugyanannyiba került itt, a belvárosban, mint délebben, csak ott kisebb volt a választék) visszaindultunk a kompra. most sokat kellett várnunk, bent állt 3 komp, de egyikre se lehetett felhajtani valamiért. olyan szinten telerakták most, hogy az összeérő parkoló autók miatt nem tudtam eljutni a kompon levő WCig.
lecsorogtunk kb. selinéig (starograd alatt).
zadar, városnézés. nem szabad kihagyni. utána lejjebb mentünk és valahol drage környékén szálltunk meg. családias, olcsó camping volt. nem kicsit néztek minket, hogy két nő egy lakóautóval és később se szivárogtak ki férfiak a hátsó ajtón, dögszagunk se volt, így valószínűleg tényleg kettesben indultunk, vagy valahol már elástuk őket.

14. péntek
aki a sibenik alatti tengerpartot ki tudja hagyni strandolás szempontjából, az hazudik vagy festi magát. csodálatos kilátás a sziklákról, majd leér az ember a kristálytiszta vízhez. ahol talál az ember helyet, érdemes megállni, a parkolás ingyenes, a víz isteni, a virágok illatosak.
valahol primosten környékén találtunk egy szimpi campinget, ami olcsó is volt, rendes is, a tengerpartja is OK volt, mentünk kirándulni is, de hegymenetnek kellett menni, ha a mosdóba mentünk és hát ne mondjam, hogy van olyan helyzet, amikor ez elég kihívás.

15. szombat
maradtunk pihenni a camping strandján

16. vasárnap
split lett volna a program, igazából kicsit eltévedtünk és hagytuk a fenébe, semmi érdekesség nem volt, még csak szép épületek sem. olyan jóra emlékeztem, de most már nem tudom, honnan maradtak meg, mert nem innen, az biztos.
dugi rat környékén annyi camping van, hogy csak győzzünk válogatni. étterem sok van a környéken, bolt kevesebb. a part klassz, finom kavicsos, a sünik száma itt alacsony már, de érdemes magunkon tartani még a papucsot fürdés közben is (megjegyzem, pár nap papucsos fürdés után, ha a vízben az emberi leveszi úgy, hogy akkor vigyáz, hogy ne lépjen le véletlenül se, valami olyan félelmetesen jó érzés, amikor a víz simogatja a csupasz talpunkat, hogy meg sem tudom fogalmazni).

17. hétfő
strandolás, étterem, pihegés. olyan furcsa volt, hogy nem mentünk sehova tovább, hogy ledöbbentünk. már hiányzott, hogy menjünk, de a terv a strandolás volt.

18. kedd
eddig bírtuk :-D
délre összepakoltunk és elmagyaráztam a bácsinak (ez volt a kockás füzetes hely), hogy nem tudunk mégse három éjszakára maradni. előre megegyeztünk az árban, de nagyon korrekt volt, maradt annál az árnál, bár annyira nem volt nagy különbség, kifizettem volna a normál árat is.
elindultunk vissza trogirba, ami a legszebb város volt az utazás során. fantasztikus sétát tettünk. itt volt az egyik legegyszerűbb a parkolás, de külön mérik a lakóautókat, nem is olcsón. sajnos árakra egyáltalán nem emlékszem már, a múltheti költségeimet se tudnám felsorolni, nemhogy a tavaly augusztusit. a lakóautóban megvannak a jegyezetek, csak az ugye most tőlünk 170km-re telel még.
innen a plitvicei tavakhoz akartunk menni, mert liz csak egyszer volt, ő is csak esőben (myrának minden hely már ismerős volt, mégiscsak félig itt nőtt fel, frankie-ről nincs adat), így visszahajtottunk splitig, onnan a terv az volt, hogy az 1es úton megyünk a tavakig. meg ahogy azt móricka elképzeli. valahol úgy eltévedtünk a hegyekben (a kilátás kárpótolt, magasba mentünk fel a hegyekben és panorámánk volt ám a tengerre szépen), hogy egy lakóautó fért csak el, sehol senki. egyszer jött egy idős pár szembe, de szerencsére kisautóval voltak, kicentizve, de megoldottuk, volt a kőkerítésnél egy kicsi beállóhely.
útközben megálltunk egy klassz helyi étteremnél, ahol még csak más nyelven se beszéltek, csak horvátul és a helyi erők egységei hangosan énekeltek és ordítozva beszélgettek két asztallal odébb olyan szinten, hogy az étterem legbelső felében levő, két ajtóval elzárt WCbe is behallatszott. cserébe a cevapjuk isteni volt (ez is egy olyan dolog, ami ugyanannyiba kerül kb. az egész országban, erre emlékszem, 35 kuna körül van egy adag, ami amolyan emberes mennyiség).
na ha azt hittük, drága volt rabon a camping (és útközben volt egy horror, kihagytuk, nem is láttam még ennyire drágát, a sors fintora, hogy valami mira volt a neve és szombaton láttuk, eléggé kiesett az útvonalunkból is, annyira a környék se volt lenyűgöző), akkor ez azért volt, mert nem jártunk ilyen céllal még plitvice környékén. két camping van, egy-egy a két végén, centire ugyanazokkal az árakkal, ugyanaz a cég vezeti. a hely kultúr amúgy, de tekintettel arra, hogy csak éjszakázásra használja az ember, szinte mindenki átutazóban volt, kész rablás ennyi pénzt kérni érte. ha nem lett volna nagyon este, megpróbáltunk volna megnézni egy pár szobát is, de nem akartuk kockáztatni, hogy bezárnak a campingek.

19. szerda
reggel lementünk a legközelebbi bejárat (az északi campingben szálltunk meg végül) parkolójába. ha jól emlékszem, 70 kuna volt a parkolás egész napra. viszont mivel tudtam, hogy egyrészt drága a belépő a parkba, másrészt meg tudom véletlenül, hol lehet belógni (nem privát park, hanem nemzeti, így nem keríthetik körbe és ott fut egy fontos autóút is a közepén), így költségcsökkentés címén belógtunk. halleluja, bent még mindig csak akkor ellenőrzik a jegyeket, ha az ember buszozni vagy hajókázni akar, akkor is elég felületesen, szvsz oda is fel lehet lógni, nekünk most nem kellett, mert myra társasággal érkezett a nyaralásra, nevezetesen indulás előtt 3 nappal lett egy részleges ínszalagszakadása, így túl nagy túrára nem mert vállalkozni, ráadásul a papuccsal együtt szombaton (ha nem kevertem meg a campingeket) belerúgott egy tengeri sünbe, aminek a fél harci felszerelése beletörött a bőrébe és (!) a lábkörmeibe, ami begyulladt és valamiért egy kis allergiás reakciót is kiváltott, így erősen sántított.

délután elindultunk vissza pestre, éjjel már magyar oldalon megint megálltunk pihenni kicsit, csütörtök délben értünk haza.

végkonklúziók:
- sokkal drágább lett horvátország, mint emlékeztünk, de így is olcsóbban megúsztuk, mint amennyi pénzt vittünk, minden kajával, szállással, autópályával, tankolással, parkolással együtt (mindent feleztünk) olyan fejenként 80ezer volt. nem feleztük természetesen az ajándékos, emlékes bevásárlásokat, de az is benne volt ebben az összegben.
- papuuuuuuuuuuuuuucs és még úgy is figyelni kell
- hazafelé nem tudtunk sajtot venni, míg lefelé annyi árus volt, mint a dög
- egy árva rendőr nem volt sehol
- autópályán itt sem szabad tankolni, nagyon olcsó helyeket ki lehet fogni, de vigyázzunk, sokszor ki van írva, hogy van sima diesel meg biodiesel, de bent a kúton már csak bio van és hirtelen még horvátul is elfelejt a személyzet
- érdemes annyi kaját pakolni, amennyit csak lehet, az is nagyon megdrágult
- most egy darabig lehet, hogy nem megyünk ebbe az országba, de nem mert rossz volt, csak mást is fel kell fedezni :) na esetleg lemegyünk dubrovnikba valamikor... 

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.