Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Nem lakóautós síelés, de már nagyon belejöttem az élménybeszámolókba


Idén nagyfiunk úgy döntött, hogy jönnek velünk síelni a párjával. Öten azért nem kényelmes lakóautóval síelni, ezért az interneten keresztül egy házat bérelt Ausztriában Schladminghoz közel.

Két kocsival mentünk, egyrészt, hogy elférjünk, másrészt, hogy ha a fiúk elmennek síelni maradjon nálunk is egy kocsi, amivel tudunk mászkálni.


Amikor szombaton elindultunk itthon szép nagy hó volt és erős hófúvás, ami Ausztriában is folytatódott. Az IGO le akart vinni minket az autópályáról, de amikor lekanyarodtunk a mellékutakat lezárták a rendőrök, mert a hófúvás járhatatlanná tette őket. Így aztán autópályán haladtunk Bécsig, majd a Semmering felé, majd tovább. Nem indultunk nagyon korán és néhányszor meg is álltunk útközben, négy óra tájban értünk Tunzendorfba. A kapott leírás szerint haladtunk. Amikor a kicsi falu hegy felé vezető útján végigmenve az elöl haladó fiamék befordultak egy kis hídon egy havas útra, ahol ki volt téve egy tábla, hogy Tunzendorf vége, majd egy 23%-os emelkedőben folytatódott az egy sávos út, Laci úgy döntött, hogy nem megy tovább. Megállt az út közepén és előre ment nézelődni. Közben szemből jött egy autó, gyorsan átültem a vezető ülésbe és szerencsére a sarkon levő ház garázsa elé be tudtam szuszakolni a kocsit. A házból már kijött egy néni megnézni, hogy mit is akarunk. Megnyugtattuk, hogy nemsokára tudni fogjuk mit is akarunk. Aztán bejelentkezett Geri, hogy menjünk csak fel az úton, ők már megérkeztek a házhoz. Elindultunk, szerencsére senki nem jött szembe. Aztán egy elágazáshoz értünk, ahol Laci balra fordult. Én megkérdeztem Gerit, hogy merre menjünk, de sajnos későn jött a válasza, hogy jobbra kell továbbmenni. Visszatolattunk, de a havon nem tudtunk újra elindulni. Laci megpróbálta feltenni a hóláncot, de nem sikerült. Nagyfiunk gyalog lejött hozzánk, javasolta, hogy tolassunk még hátrébb, ott kevésbé meredek, talán neki tudunk indulni. Szerencsére így is lett és még néhány kanyar után megérkeztünk egy gazdaságba. A gazdaság egy nagy házból és egy kisebből állt (ebben laktunk mi), istállók, csűrök, gazdasági épületek tartoztak hozzá. Nagyon kellemes ház volt egy étkezőkonyhával, két hálószobával. Mondjuk a felhurcolkodás, kipakolás eltartott egy ideig (ilyen persze nincs, ha lakóautóval megyünk).

Másnap a fiúk kora reggel elmentek síelni, hogy találjanak helyet a parkolóban, megvegyék a síbérleteket. Mi Mártival és Selymivel sétára indultunk. Jól jött, hogy nem csak nálam volt a nordic walking botom, de túrabotot is betettünk. Nemrég eshetett a hó, Selymi nagyon élvezte a hempergést, ásást a nagy hóban. Délelőtt borult volt az ég, meredeken le, meredeken fel, kellemeset jártunk. A nap nagy részében dolgoztam, be kellett még fejeznem egy jelentést. Délután az ablakon kinézve láttam, hogy kisütött a nap és a párából előbújt a Dachstein is. Nem lehetett kihagyni egy jó nagy sétát ebben a kellemes időben. Lementünk a faluba és egy sétaúton körbejártunk néhány közeli kis falut.

Hétfőn a fiúk megint eltűztek síelni, mi pedig amikor a délelőtti sétát követően befejeztem a munkámat elautóztunk a legközelebbi McDonaldsba. Ott ebédeltünk és a wifi lehetőséget kihasználva elküldtem az elkészült dokumentumot. Visszafelé kicsit izgalmas volt a felfelé út, de kis lendülettel némi csúszkálással sikerült feljutni a házhoz.

Kedden pihenőnapot tartottak a fiúk. Reggel -17 fokra ébredtünk, de gyönyörűen sütött a nap. Először Salzburgba mentünk, jót sétáltunk a városban, majd hazafelé Hallstadtot vettük célba. Ekkor történt, ahogy Salzburgból dél felé haladtunk az autópályán, hogy egy helyen világító táblákkal a 2,8 t-nál nagyobb kocsikat mind kivezényelték egy parkolóban levő állomásra ellenőrzésre. Gondolom, hogy súlyellenőrzésre is. Na ekkor örültem neki nagyon, hogy nem lakóautóval vagyunk. Gondolom, hogy a táblákon állítani lehet a súlyhatárt, ami felett ellenőrzésre terelik az autókat. Nem árt tudni, hogy hol vannak ilyen ellenőrző állomások az utak mentén.

Szerdán már nem volt nagyon hideg és délben mi is felmentünk a hegyre. Együtt ebédeltünk a fiúkkal, Márti Gerivel kipróbálta a szánkópályát, aztán mi lesétáltunk a hegyről. A téli gyalogúton indultunk el, de annyira csúszott, hogy amikor az első száz méteren legalább négyszer-ötször majdnem elestünk úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk és inkább a szánkópálya szélén megyünk le. Persze vigyázni kellett a síelőkkel, szánkózókkal, de kellemeset sétáltunk a hosszú szánkópálya mentén.

Csütörtökön dél körül újra útra keltünk, ezúttal a Dachsteint céloztuk meg a nagy felvonóval, a gleccserbe vájt jégpalotára voltunk kíváncsiak. Jó sokat kanyarogtunk felfelé a felvonó alsó állomásáig, egy idő után fizetős úton, ahol visszafelé kellett a kapunál fizetni fejenként 5 EUR-t. A felvonó meglehetősen drága volt, oda-vissza 29 EUR. Sajnos mire felértünk a hegy tetejére kezdtek gyülekezni a felhők. Gyorsan körbe fényképeztünk még, aztán lesétáltuk a rövid távolságot a barlangig. Nagyon érdekes volt a jégben járkálni és a különböző fényekkel megvilágított jégszobrok is szépek és érdekesek voltak. Mire kijöttünk, a hegy már teljesen felhőben volt, esett a hó, semmit nem lehetett látni. Örültünk, hogy még érkezéskor fényképeztünk néhányat. Amikor a fiúk megjöttek kis pihenés után éjszakai szánkózásra indultak. Márti is csatlakozott hozzájuk. Estére már nagyon hepe-hupás lett a szánkópálya, Márti nem élvezte túlzottan, a fiúk is eléggé elfáradtak a végére.

Péntek reggelre a házhoz vezető út már nagyon szörnyű lett. Délutánonként megolvadt, éjszaka megfagyott, egész délelőtt teljesen jeges volt. Még sétálni is alig tudtunk lemenni. Azért lecsúszkáltunk egy kicsit, bár ahogy a hó felső rétegére a folyamatos olvadástól – megfagyástól kemény kéreg képződött Selymi se tudott már olyan jókat hemperegni a hóban, mint a hét elején.

Sajnos végére ért a hét. Szombaton szitáló havazásban indultunk haza. Az úton helyenként elég intenzíven esett a hó, de ahogy a határhoz közeledtünk, elállt a havazás.


Nagyon jókor voltunk síelni. Amikor mentünk nagy friss hó volt, szinte egész héten kellemes idő, sok napsütés. Jó volt a szállásunk is, csak az hiányzott egy kicsit, hogy tényleg pályaszállásunk legyen és bár elég sok sípálya volt, hogy a fiúk változatos helyeken tudjanak síelni, gyakorlatilag egy helyen voltunk egy hétig.

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.