Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Megosztom veletek első benyomásaimat, azt hiszem ezen a vidéken nem gyakran járunk.

Életemben először repültem a tengerentúlra. Üzleti okból utaztam Montevideoba, Uruguay fővárosába. Az összességében 24 órás utazás nagyon fárasztó volt. Főképp a kontinensek közötti, Frankfurtból Sao Paolóig tartó majd 12 órás út, amit Economy class-on nagyon szűkre állított sortávolságú ülések középső helyén kellett átvészelnem. Egyik szomszédom egy olasz férfi volt, aki Brazíliába utazott valami kisebb helyre dolgozni. Vele néha beszélgettünk egy kicsit és sajnálatát fejezte ki, amiért nem nagyon tudtam aludni az éjszakai út alatt.

Másik szomszédom jól megtermett német fiatalember brazil focirajongó trikóban. Vele nem sokat diskuráltunk, szinte végig aludta az utat. Sokáig kellett várnom a lehetőségre, hogy megkérjem, engedjen ki, amikor erre szükségem volt. Az út végére kiderült, hogy valamennyire tud angolul, amikor tollat kért tőlem kölcsön, hogy kitöltse a brazil immigration form-ot.

Montevideoba megérkezve hatalmas, új (2009. decemberében adták át) csupa üveg terminálnál szálltunk ki. Hosszas vándorlás, majd a csomagok átvétele után a fogadócsarnokban már várt ránk a kinti kollégáink által kiküldött taxi. Nagyon kedves vezetőnk volt, aki út közben kicsit mesélt arról, merre is járunk. Természetesen spanyolul. Szerencsére kolléganőm, akivel közösen utaztunk tud spanyolul, mert nélküle bizony eléggé elveszetten éreztem volna magam. A hotelen és jelentősebb vendéglátó helyeken kívül alig-alig találkoztunk olyanokkal, akik angolul beszéltek volna.

Túl sok időnk nem volt pihenni, máris jött értünk taxival egy kinti kolléga és az ügyfélhez vitt minket, ahol rövid ismerkedést követően egyből egy tárgyalásba csöppentünk bele.

Az ismerkedés azért tartogatott meglepetést. Nálunk első találkozáskor a kézfogás és bemutatkozás a szokás. Uruguayban puszit kaptunk. Eleinte volt kis össze-visszaság, mert mi ha már puszilkodunk kettőig nem szoktunk megállni. Náluk szigorúan egy puszi jár, a jobb arcra, de nem csak tessék-lássék, hanem nagy cuppanással. Ez így megy minden találkozásnál és elköszönésnél, nőknél kötelező jelleggel, nők és férfiak között is (pl. kollégák esetében) és sokszor férfiak között is (azért a férfi kollégák többnyire kézfogással üdvözölték egymást).

Első este az időeltolódástól és a gépen éberen töltött éjszakától elég fáradtak voltunk. A hotel közelében egy pénzváltónál váltottunk némi helyi pénzt, majd a kollégák által ajánlott egyik közeli gyorsétteremben kaptunk be valami kis salátát.

A hotel és az ügyfél között taxival közlekedtünk. A taxik Montevideoban általában eléggé lerobbantak, a két üléssor közé alul átlátszatlan, felül üveg elválasztót applikálnak be utólag a kocsiba, amitől hátul elég szűk a hely, időnként még az ajtót se lehet kinyitni, legfeljebb az egyik oldalon.

A város nem kicsi, 1,5 millió lakosa van. A tömegközlekedés autóbuszokkal történik. A buszok útvonaláról semmilyen publikus információ nem érhető el, ezért nem használtuk ezt a közlekedési eszközt, vagy taxiztunk, vagy gyalogoltunk. Nincs nagyon sok autó az utakon, de azok a legkülönbözőbb korúak. Láttunk új kocsikat is, de a matuzsálemek se ritkák. Nagyon menő kocsival nem találkoztunk. Érdekes, hogy különböző időpontokban jártunk a városban, de Budapestre jellemző méretű dugókat nem láttunk. Engem kicsit Bukarestre emlékeztetett a közlekedés, sávok a legtöbb helyen nincsenek kijelölve, mindenki tolakszik, ahogy tud. Érdekes színfoltjai a város közlekedésének a két kerekű lovas kordék, amikkel a guberálók járnak, délutánra már hatalmas zsákok töltik meg a kordét és lógnak róla minden irányban.

Uruguay Latin-Amerika legkonszolidáltabb országa. Montevideoban nyugodtan lehet az utcán közlekedni, bár néhány területen jobb óvatosnak lenni, de ilyenek nálunk is vannak. Ahogy mondták elég gyakoriak a kocsi feltörések, rendszeresen hallani kocsi riasztó hangját, egyik hajnalban arra ébredtem és nem is tudtam újra elaludni, mert rendszeresen újra kezdte.

Kétszer a helyi kollégáink hívtak meg minket vacsorára. Mindkétszer nagyon jó, a helyiek által kedvelt helyre vittek minket. Uruguayban húst esznek hússal, bár az óceán partján fekszik, a halak, tenger gyümölcsei nem népszerűek. Viszont kiválóak a steak-jeik, amiből bőséges a választék. Legtöbbször erre csábultunk el, csak egyszer ettünk valami tengeri csemegét. Uruguay sík ország, Bár Montevideo neve a „hegyet látok” kifejezésből származik, a hegyük, amire nagyon büszkék legfeljebb dombnak nevezhető, 300 m-nél biztos nem magasabb. Nagyon finom borokat készítenek, elsősorban a vörösboraik jók. Nekünk a Bouza gazdaságból származó vörösbor ízlett a legjobban, de az éttermek folyó vörösborai is kellemesek voltak.

Az uruguayiak nagyon édesszájúak, szinte végtelen formában találkoztunk különféle karamelles édességekkel. A reggeli svédasztalnál a dzsem mellett ott volt nagy tálban a karamell is, és a boltokban nagy üvegekkel lehet vásárolni. A torták nem kis adagok, legalább két szeletnek felelnek meg a mi mértékünkkel. Jellemző az édesség szeretetükre, hogy pl. a cégnél péntek délutánonként két nagy doboz különböző formájú és összetételű karamelles sütemény közös elfogyasztásával fejezik be a hetet.

Gasztronómia terén érdekes felfedezés volt, hogy az ügyfél cég kantinjában minden ugyanolyan árban volt, lemérték a húst, a salátát, a sütit és súly alapján kellett fizetni.

Árakat tekintve a taxi sokkal olcsóbb, mint nálunk, az étkezés a kantinban szintén olcsó, a jobb éttermek kb. hasonló árszínvonalúak a hazaihoz.

A közlekedés általában nem drága, ezt tapasztaltuk, amikor szombaton távolsági busszal ellátogattunk Colonia del Sacramentoba, ami az ország legrégebbi települése. Persze európai mértékkel elég fiatal, a XVIII. Században telepedtek le ott portugálok, majd spanyolok.

Szerencsénk volt az időjárással. Az első napokban még többnyire felhős volt az idő, reggelenként néha csöpögött is az eső, a nap csak néha bújt elő, de hétvégén végig verőfényes napsütés volt, sehol egy felhő az égen. A hőmérsékleten lehetett érezni, hogy már közeledik a tél, reggelente 8-12 fok volt, de délutánra 18-20 fokra is felmelegedett. Hétvégén még napozni is lehetett, dél körül lemelegedtek rólunk a pulóverek.

Első nap kicsit értetlenül néztem, ahogy az emberek termosszal a hónuk alatt, kis kupával a kezükben járkálnak, amiből időnként egy fém szívószálon keresztül szopogatnak valamit. Aztán a termoszból utánatöltenek forró vizet és tovább iszogatják. Kiderült, hogy ez a nemzeti italuk, a maté. Ez valami teaféle, intenzív illata van, olyan a kupában, mintha moha lenne a folyadék tetején. Sajnos nem volt alkalmunk kipróbálni és az utolsó napon rohannunk kellett, úgyhogy venni se tudtam, a reptéri Duty Free-ben pedig kifogytak belőle. Legközelebb nem fogom kihagyni és ha ízlik, akkor a hozzá tartozó tradicionális felszerelésből is beszerzek.

Amikor ott voltunk vasárnap önkormányzati választások voltak. Kicsit meglepődtünk, amikor elmesélték, hogy náluk milyen szigorúan veszik a demokráciát: mindenkinek kötelező elmenni szavazni, aki nem megy, annak büntetést kell fizetnie. (Idősebbek talán emlékeznek rá, hogy egy időben nálunk is volt kötelező szavazás.) A szavazáshoz kapcsolódóan a másik érdekes momentum volt, hogy amikor az estebédünkhöz egy pohár sört szerettünk volna elfogyasztani, a pincér tudatta velünk, hogy a választás napján sehol nem szolgálhatnak fel alkoholt.

Mi azt tapasztaltuk, hogy Uruguayban az emberek kedvesek, segítőkészek és kedélyesek. Idegenek is szóba elegyednek egymással, kicsit tréfálkoznak. Sokkal több mosolygós embert látni, mint nálunk, pedig az életszínvonal ahogy láttuk inkább a mi szintünk alatti.

Pár szó a látnivalókról Montevideoban:

Montevideoban sok szép park van és hosszú, homokos part. Ők folyónak hívják, mert a Rio de la Plata tölcsértorkolata mentén fekszik a város, de igazából olyan távol van már itt a túlsó part, hogy inkább tengernek tűnik. Nyáron a parton végig strandolnak, ilyenkor télen sétálnak, futnak. Egy helyen a korcsolyapályákhoz hasonló görkori pályát alakítottak ki, ahol a gyerekek műkorcsolya mozdulatokat gyakorolnak görkorival. Jégkorcsolyázásra nincs lehetőségük.
Vasárnap reggel az egyik part közeli park egyik részén piacot tartanak, kézművesek árulják portékáikat, mindenféle ruhákat kapni. Az eladók egyáltalán nem erőszakosak, nem próbálnak meg semmit rátukmálni azokra, akik csak nézelődnek.
A part mentén új, nagy üvegfelületes, nagy teraszos, sok szintes lakóépületek állnak, beljebb vegyes a kép. Néhány fontosabb útvonalon a magas új házak között egy-egy régi épület látható.
Mozgalmas a város, van néhány jellemző épülete, de leginkább a nyüzsgő élete megkapó. A kávézók, bisztrók között vannak olyanok, amik a helyiek kedvencei, ezek szinte mindig tele vannak, de ezeken a helyeken nem csak édességet árulnak, hanem ebédelni, vacsorázni is lehet.
Egyébként Coloniában láttam egy pick-up lakóautót, úgyhogy ott is van valamennyire lakóautós élet. 

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.