Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Utazás hideg télben

Évával tervezgettük, hogy 2010-ben merre töltsük az év végét, a Karácsony és Újév közötti egy hetet. Éva szokás szerint dolgozott szilveszter éjszakáján, nekünk pedig 2-án estére haza kellett érni, mert 3-án már suli volt Balunak.

Végül Elzászra esett a választás. Éváék már korábban is jártak arra karácsonyi vásár időszakban és tüneményes fényképeket töltött fel. Bernard se bánta, hogy megint arra kanyarodjanak.

Nagy örömünkre Józsefék is csatlakoztak az útra, akik szintén bejárták már a környéket korábban.

Józsefékkel 25-én reggel 8-kor találkoztunk az M1 autópályán. A madár nevű pihenőket kicsit összekevertük, ők a Sasfészknél álltak meg, mi a Bagolyvárnál, de aztán tisztáztuk, hogy ki hol van és Tatabánya után a Shell kútnál sikerült összetalálkozni. Onnantól együtt utaztunk. Nem volt kellemes idő, esett az eső, fújt a szél (természetesen szembe). Akkora széllökések voltak, amik még a nem kis lakókat is oldalba taszították. Később az eső havazásra váltott. Meleg se volt, a szélvédőmosónk befagyott, később Józsefé is. A korai sötétedésben egyre kevésbé láttunk, megálltunk hát egy autópálya melletti Autohof-nál Ulm előtt és úgy döntöttünk, hogy ott is éjszakázunk.

Éva amikor látta, hogy milyen jókor elindultunk rákérdezett, hogy még 25-én odaérünk-e Strasbourgba. Végülis kellemesebb időben, nagy rohanással nem lett volna lehetetlen, de inkább 26-án délelőttöt céloztuk meg a találkozásra.

26-án -13 fokra ébredtünk, Éváéknál -18 fok volt. 8-kor indultunk tovább. Éváéknak már csak néhány km-t kellett megtenniük és jelentette, hogy a nagy parkolóban senki nincs, csak nagy hó. Ezért aztán megkeresték a kempinget és ott vártak minket. A koordináták alapján nem volt nehéz megtalálni (48.56663, 7.79971), csak egy 3,3 magas átjáró okozott némi aggodalmat Józseféknek. Gyöngyi felállt az asztalra és kidugta a fejét a tetőablakon, úgy szemlélte, hogy átférnek-e. Szerencsére sikerült átjutniuk és 11 körül befutottunk a behavazott kempingbe.

Mi 18 EUR körül fizettünk hármunknak egy éjszakára áram nélkül.

Elég sok lakó volt, mások is ezt a megoldást választották a takarítatlan parkoló helyett. A kempingben is éppen akkor kotorták el egy kicsit a friss havat, hogy be lehessen állni.

Éva már finom meleg töklevessel, sajttal, sonkával várt minket. Nemsokára befutottak barátaik Svájcból, akik néhány napra elszabadulva örültek, hogy társasággal utazhatnak.

Laci letáborozást követően nekilátott szétszerelni, kiolvasztani a szélvédőmosót.

Sötétedéskor busszal – villamossal beutaztunk a városközpontba és egy kicsit körülnéztünk. 2.90 EUR volt egy jegy, de az jó volt oda-vissza.

Két helyen is találtunk karácsonyi vásárt, ahol mindenfélét lehetett kapni. A környék jelképe a gólya, minden tele volt gólya ábrázolásokkal. Nagyon tetszettek a feldíszített, kivilágított utcák, házak. Megcsodáltuk a hatalmas karácsonyfát, alatta a kivilágított makett várost. Bementünk a gyönyörű katedrálisba, egy kicsit melegedni is, mert nagyon hideg volt. Aztán még egy kis forralt borral is melengettük a kezünket és a bendőnket. Kellemesebb időben biztos többet nézelődtünk volna, de a hideg viszonylag gyorsan visszavonulásra késztetett minket. Vacsorára Gyöngyi töltött káposztájához Éváék barátainak saját készítésű borát fogyasztottuk. Úgy láttuk, hogy a svájci barátoknál is nagy sikere volt a finom decsi ízeknek.

December 27. Józseféknek nem működött jól az új gáztartályuk, ezért szükségük volt gázpalack cserére, vagy töltésre. Szerencsére nem voltunk messze a német határtól, el is határozták, hogy másnap délelőtt átmennek és próbálnak gázt venni.

Mi szép tájakon haladtunk Kaysersberg felé. Útközben egy helyen legnagyobb meglepetésünkre néhány gólyát láttunk, ahogy elröpültek mellettünk, vagy ácsorogtak a réten. Ezen nagyon meglepődtünk, mert bár kicsit enyhült az idő, azért még kemény mínuszok voltak. Éva mondta, hogy ott egy gólyakórház van, valószínűleg ott telel át néhány madár, amelyik már nem tudott időben útra kelni.

Kaysersbergben beálltunk a lakóautó parkolóba, majd sétára indultunk. Betértünk egy étterembe megkóstolni a helyi flammkuchent (szalonnás – hagymás lepény), valamint a helyi sört. Mindkettő nagyon finom volt. Utána felkerestük Albert Schweitzer szülőházát, ahol számos érdekes kép, dokumentum, tárgy volt Lambareneről és az orvos – orgonaművész világpolgár életéről.

Amikor visszaértünk a lakókhoz nemsokára Józsefék is megérkeztek. Sikerült beszerezniük gázt, így már nem kellett izgulni, hogy fázni fognak.

Délután még elmentünk megnézni a közeli Riquewihr bájos városát, este pedig kivilágítva is megnéztük Kaysersberget. Zárás előtti utolsó pillanatban még egy kiállítást is meg tudtunk nézni a környék élővilágáról.

Ezen az estén Éváék lakóautójában vacsoráztunk finom fondüt.

28-án reggel Éváék barátainak haza kellett indulniuk, mi pedig Eguisheim csodálatos kisvárosába indultunk tovább. A hőmérséklet napról napra melegedett, ezen a napon már 0 fok körül járt. Eguisheim után Colmarba indultunk tovább. A vasút melletti út szélén álltunk meg, onnan indultunk városnézésre. Visszatérve a lakóhoz egy kicsit odébb, a vasútállomás melletti lakóparkolóba álltunk be. Ezen az estén nálunk volt halászlé vacsora.

29-én egy Mulhouse melletti ecomúzeumot, skanzent látogattunk meg. Eléggé felhős volt az idő, de érdekesek voltak az eredeti formájukban megépített, berendezett házak, ahol különböző műhelyek is működtek. Volt ott fazekas, kovács, olajmalom, berendezett iskola, vasútállomás, körbejárt a postás és még sokminden más.

Józsefék elbúcsúztak, indultak Németországba, ahol barátaikkal szilvesztereztek, mi pedig Éváékkal Svájc felé folytattuk az utunkat. Sajnos nagyon nagy köd volt, vagy talán inkább felhő, alig láttunk valamit a tájból. Montreux-nál lementünk a tópartra, ott szerencsére kitisztult az idő, így a városon áthaladva láttuk az ünnepi díszbe öltözött házakat, utcákat. Innen Éváék garázsához hajtottunk, ott leraktuk a lakóautókat. Éváéknál finom raqulett vacsorát költöttünk el.

Másnap, 30-án reggel szépen sütött a nap. A fiúk síelni indultak, mi pedig Évával Evianba tartottunk, ahol az utcákon, tóparton uszadékfából készített szobrokat állítottak ki. Volt ott mindenféle állat – teve, zsiráf, bálna, csiga, stb. meg egyéb alakzatok is.

Napközben befelhősödött az idő. Délután mi is felmentünk a hegyre, ahol ragyogó napsütés fogadott. Selymi jót hempergett a hóban. Ezen az estén hús fondüt vacsoráztunk, nagyon finom volt mindenféle zöldségekkel és szószokkal.

31-én Sionba indultunk, ahol találkoztunk Éva lányával és kisunokáival. Elég hideg volt, nem sokáig voltunk a szabadban. Ezután Nendazba autóztunk, ahova Csabáék másnap indultak síelni. A völgyben felhős, ködös volt az idő, de ahogy haladtunk felfelé a felhők fölé kerültünk, ragyogóan sütött a nap.

Nandezban beültünk egy pizzériába (mint később kiderült Csabáéknak abban a házban volt a szállásuk), hatalmas pizzákat ettünk, nem is tudtunk az egésszel megbirkózni.

Amikor visszaértünk a lakóhoz elbúcsúztunk Éváéktól és elindultunk hazafelé.

Útközben meg szerettük volna nézni a Gruyere kastélyt, de a GPS kicsit megkeveredett és nem sikerült megtalálnunk.

Bregenz környékén a Bodeni tó fölött éjszakáztunk egy parkolóban. Innen jó rálátás volt a tóra és a tóparti településekre, láttuk a közeli tüzijátékokat.

Másnap tovább indultunk hazafelé. A Münchent elkerülő úton találkoztunk szembe Csabáékkal. Mi nem vettük őket észre, Csaba fedezett fel minket és felhívott, hogy most mentünk el egymás mellett.

Az utolsó éjszakát Melkben töltöttük. Az apátság parkolója jól bevált helyünk, többször éjszakáztunk már ott. Lementünk sétálni a városba, majd egy jót aludtunk a csendes parkolóban egy olasz lakóautó társaságában.

Január 2-án már nem volt túl hosszú út hátra hazáig, délutánra haza is értünk.


A korábbi évekhez képest elég hideg helyeken jártunk, de nagyon szép városokat ismertünk meg jó társaságban ezen az úton is.


BUÉK!

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.