Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

 


Őszi körút 2012: Kolozsvár- Magyarország-Ausztria-Olaszország-Franciaország-Svájc-Németország-haza.


    Már alig vártuk a szajki tavaknál évente megrendezödő évzáró talit mert ez nekünk eddig minden esteben a kiindulópontját jelentette egy egy szép nyugati kirándulásnak! Az idén se történt másképpen. Nekünk a tavaszi és őszi kirándulások előnyösek több szempontból is: elsősorban nincs olyan meleg, kellemes hőmérsékleti körülmények között lehet utazni klima nélküli csigánkkal; másodsorban kevésbé zsúfoltak a turisztikai helyek, néznivalók. És nem utolsósorban az ACSI és ADAC kártyái által biztositott csökkentárú kempingek és speci lakóautós pihenöhelyek ezekben az extraszezonokban érvényesek. Nem vagyunk kempingimádók de hát legalább három-négy 300-400km-s útszakasz után jólesik pihenni legalább két napot, és ezt egy útszéli parkolóban nehezebb megejteni. És körülbelűl ekkor van már ideje az üritésnek/feltöltésnek is.

Első nap, szeptember 13:

Leghosszabb útszakasza kirándulásunknak: a szajki tavakig 615Km-t kell legyurni egyfenékkel. Már az út eleje “jól” kezdődik: a GPS-m teszi az eszét, nem akarja látni a műholdakat, már meg vagyok ijedve hogy elromlott…ami egy katasztrófa lenne, mert bele van töltve és mentve az egész 5000Km-s út! A határig küzdök vele menetközben, aztán félreállok hogy nézzem meg pontosabban mi a csuda van vele. Hálistennek egy rendszer reszet után magához tér és utána már minden probléma nélkül megy. Monortól elkezd zuhogni az eső és eltart egészen Hosszúperesztegig, de mire este 7óra tájt az András kempingjébe érünk már csak csepeg! A megszokott szívélyes fogadtatás után András és Marika részéről és pár pohárka “lazitó” után a már ott levő kedves Kozolék és “ujonc” szegedi házaspár társaságában (bocs de most nem ugrik be az MLK-s azonositótok) lefeküdtünk imádkozva az égfelelősnek jobb időért másnapra. És bejött!!!

 Másnap, szombaton és vasárnap még a nap is kisütögetett…de hát amilyen jóóóó hangulat volt végig, eshettek volna vénasszonyok is az égből, az se zavarta volna meg a jókedvet! A finom kaják (köszi András, Nagy Papa és Edgár!!!), a jól meglocsolt dumcsipartyk, a gyerekek játéka, a halfogás meg sok egyébb szórakozás amit kedves vendéglátóink kitaláltak elkergettek minden felhőt az égről. Talán csak azt nem hogy sokan a szeretett barátok közül hiányoztak…igazolatlanul! Igaz hogy nem egy élménybeszámolóba való de nem tudom elkerülni hogy kifejezzem elkeseredésemet a MLK kettészakitása miatt! Két Ember eggyetnemértése nem kellett volna ide vezessen! Nagybetüvel írom az ember szót mert nekem mindkettő az MLK lelkét jelentette!

 Vasárnap délután a csapat kezdett szedelözni és hazamenni. Estére már a házigazdán kívűl csak mi és Kozolék maradtunk. Este a lányok megpróbáltak Edgár receptje alapján sütni egy pár palacsintát…hát amig be nem húztak egy kis lélekmelegitőt, nem sikerült! Elbeszélgettük, elborozgattuk az időt, jó későig.

 Ötödik nap, szeptember 17:

Hétfőn kezdődött a mi útunk hetedhét országon át. Reggel még kis szervizelés, aztán meleg bucsú Andráséktól és irány Ausztria. A körmendi Tescoban még frissitettük ételkészletünket, majd Búcsúnál átléptük a képletes határt. Minthogy minden nyugati útunk alkalmával át kell szeljük Ausztriát, próbálok mindig új utakat találni, amelyeken még nem jártunk. Mostan Hartberg-Birkfeld-Kapfenberg-Leoben-Rottenmann-Aigen felé vitt a kiválasztott út. Az úton nem tudunk betelni a szebbnél szebb kora őszi tájakkal.

Úgy látszik itt nem volt nagy szárazság mert még minden üditően zöld!

Hartberg bejáratánál egy, az úttesten álló teherautó teherlekötő gurtni fémes csatja lepattan, egyenesen bele a baloldali visszapillantó tükrömbe! Pár méterrel odéb megállok, rövid elemzés hogy érdemes e vékony német nyelvtudásommal nekimenni a köcsögnek aki feszitgette ott a gurtnikat…maradok a kárral és egy kis celuxszalag segitségével biztositom kiesés ellen az összetört tűkördarabokat.

A Putterersee partján lelendő, ugyanolyan nevű kempingben pihentünk le estére. A feleségem “pónis kempingnek” nevezi-2010 őszén jártunk már itt és a nagyon szép fekvésű kemping melett egy kisebb póniló ménes tekinthető meg. Gyönyörü körbenézve a táj! Késő estebéd után még egy kis kis lazitóséta a kemping körül a ragyogó csilagos ég alatt, aztán lepihenünk.

Hatodik nap, szeptember 18:

Reggel miközben vásárolok a receptión friss zsemléket, körülnézek jobban és látom hogy felújitották teljesen a vizesblokkot. És bár már szeptember 18-át írunk majd semmi jele az ősznek! Mult alkalommal amikor itt jártunk, már szép színes volt a természet és alig páran voltak a kempingben, most meg tele van lakóautókkal és lakókocsikkal! Igaz hogy akkor már október eleje volt. Kissé gondolkozóba ejtett ez…el tudtam képzelni hogy mi lesz majd a Földközi tenger partján! És nem is tévedtem…

Kiadós reggeli után elindultunk a síparadicsomok felé. Eleinte ködös volt az út, aztán szépen kitisztult. Útunk Schladmingon át Bischofshofen felé vezet. Elmegyünk egy kis reptér melett Oblarn közelében ahol több kis motoros és vitorlás gép szinezi ki az eget. Átmegyünk Bischofshofennen, most megtekintve közelebbről is. 2011-ben elmentünk felette az A10-es autópályán, és már akkor is tetszet. Mülbachtól nekivágunk a Hochkönig emelkedőinek Saalfelden felé. Nem túl magas, 1342m de elég sok hosszu egyenes emelkedöből áll. Még nem értem fel a csúcsra amikor a motor hőmérséklete veszélyesen magas kezdett lenni. Gyanitottam hogy a hütőventilátorok nem indultak el: ez történt! Sajnos a gyártó nem számolt a hütőventilátorok nagy áramvelvételével és elég vékonyra sikeritette a biztositéktartókat amelyek felmelegedve kilágyulnak és a bizonytalan érintkezés szépen beégeti a biztositéktartó lábait. Máskor is történt ez, úgyhogy hamar bűvészkedtem valamit és már bőgő ventikkel indulhattunk tovább.

Insbruckot körbesétáltuk, megcsodáltuk a Bergisel Santze síugrót, magam elé képzeltem Schlierenzauert repülni róla, aztán irány a Nattersee kempingje, ahová már este fele érkeztünk. Szép tavaskemping, erdős dombok között. Terveztük hogy itt fogunk pihenni két napot, de sajnos eleredt jócskán az eső, egész éjjel altatódalokat peregve a csiga tetején, úgyhogy másnap reggel egy kiadós szervizelés után folytattuk útunkat.

Hetedik nap, szeptember 19:

Ködös, esős időben indultunk tovább, elégé lekokadva a rossz idő miatt, mert utunknak egy mesei szakasza következett: három szép havasi hágó-a Brenner, a Giovo és a csúcs, a 2758m magas Stelvio! Az 1374m magas Brenneren átestünk könnyedén. A következő 2099 méteres Giovo hágó az eső és fent a csúcsra ereszkedett felhő miatt már valamivel adrenalinosabb volt. Egy-egy szűk kanyarban kettőből kellett manőverezni és biza a vizes úttesten meg-meg csúsztak az első kerekek! Talán amióta ez a lakónk van, először éreztem nagyon határozottan az elsőkerekű meghajtás nagy hátrányát az állandóan hátulterhelt csigán! De leértünk különösebb baj nélkül. Merano bejáratánál hatalmas dugó…csigalassan araszolgatunk. A frissen GPS-re rakott IgoPrimo 2 felajánl egy kerülő utat, bevállaljuk és jobbra fordulva elvágtatunk. Rövid idő után beérünk Tirolo-ba (egy nagyon szép kis hegyi üdülő), ahol dél lévén mindenki az utcákon van…és milyen utcák! Inkább lehetne aszfaltozott sétánynak nevezni, kétoldalt magas épületek, kacskaringós és mindenütt meredek hegyremászó! Mászunk, mászunk és egyszer csak vége….annyira beszűkül hogy nem férünk be. Egy szűk beugrónál pár perces tornamutatvány és egy liternyi izzadság után sikerül megfordulni és visszaaraszolunk ugyanoda ahol letértünk az útról! Persze a dugónak már vége…No sebaj, legalább meglátogattuk a szép Tirolo-t is! (GPS)Andrea azt hitte biciklivel turázunk J ! Merano-n se sokkal könnyebb átkecmeregni. Sok munkaponttal beszűkitett utcácskák és (szerintem) rossz közlekedési szisztematizálás nehezíti a haladást a másképp nagyon szép, régi történetre visszanéző városkában. Továbbsietünk a Stelvio hágó felé és a GPS átvisz simán Svájcba, Müstair helyiségnél. Nem is gyanitom hogy nem jó az irány mert emlékeztem hogy a tervezés során láttam hogy többször is érintjük a svájci határt. Pár kilométer után elöttünk van egy kis helyiség, Szt.Maria i.Müstair. Tulajdonképen egy középkori várhelyiség. És nem messze a bejárattól egy boltíves városkapu…és előtte egy szép, kerek, pirosszélű útjelző tábla amin azt irja hogy 2,8m!!! Autónk elöl az alkovnál valami 2,9m de hátul, a csomagtartó doboz teteje meghaladja a 3 métert! Az utca szűk, megfordulni lehetetlen…és persze elöl-hátul autók, várakozva hogy én mit fogok tenni… Hát úgy szemrevételezéssel hogy az eleje befér a csigának, leszállitom feleségem hogy nézze amikor a csomagtartódoboz odaér befér e? És lassan becsúszok, várva hogy valami csikorgó hang jelezze a beszorulást. Szembe érkezett egy rendörautó és a vezetője lelkesen integet hogy menjek csak mert átférek! Csak hogy ő nem láthatja a hátsó sarkon levő csomagtartót… Hátulról nem hallok semmit ugyhogy összehúzva magam a székben lassan átmegyek. Átfértünk! Feleségem mondja hogy a doboz sarka kb két centire volt a boltívtől. Hát meleg volt…pedig zuhogott az eső! És megyünk tovább, kimegyünk a várból, az út meg egyre szűkebb és meredekebben kezd mászni. Bár a sürű eső nem enged túl messze látni mind világosabbá válik hogy nem a Stelvio felé megyünk! Hát a GPS gonosz szelleme megint jóóól megtréfált bennünket. Igaz hogy a Stelvio felé mentünk…de nem oda ahol fel akartunk menni hanem a másik oldalára…ahol már lefelé halad, Bormio felé. Persze ezt csak akkor tudtuk meg amikor odaértünk J ! Stelvio helyett lett Umbrailpass. Nagyon meredek, kimondhatatlanul szűk, és a csúcshoz közel csak kavicsboritású. Mindezt megszorozva a ködös esővel…Minden elhaladás szembejövő autó mellett egy drótkötéltáncos müvészetéhez hasonlitott. Leginkább a hajtűkanyarok kiszélesitését felhasználva sikerült ezeket megtenni. A csúcshoz közel találkoztunk egy lefelé tartó hatalmas szarvasmarha csordával. Amig elvonultak muszály volt megállnunk és majdnem fél órát szórakoztunk fényképezve-filmezve a sok bocit. A csordás egy fehér VW Pasat-ban jött lefele, meg meg állva. Mikor elhaladt mellettünk láttuk hogy csomagtartójában egy pár órás kisboci csücsül! Jót derültünk ezen…de azon is hogy a csordával együtt elvonultak a felhők és megjelent a nap is. Kis felfeléhaladás után felértünk a hágó 2500m-s csúcsára és odaértünk a Stelvion lefelé ereszkedő 45 hajtűkanyarral ékesitett útra. Fényképeken és youtube filmecskéken láttam már a Stelviot (azért is terveztem be útunkba), de kanyargós útján lefelé haladva lélekzetállitó táj terül az utazó elé! Fenséges! Sajnáljuk hogy a felmenő oldalt elbénáztuk a GPS miatt! Az Umbrailpass is gyönyörü lehet, de csak szép időben! Igy a sürű eső és köd miatt csak érzékelni tudtuk hogy mesés helyeken járunk.

Bormioba már ragyogó időben érünk. Innen már csak egy ugrás következő célpontunk, a Como tó. Colico-ba érve találkozunk a kristálytiszta tóval. Domaso-ban elérünk a kiszemelt pihenőhelyre, egy ACSI-ban szereplő kempinghez. Csalódás: a kemping csak bungalókból és telepitett lakókocsikból áll, biciklit se lenne hely letenni. Sebaj, láttuk ahogy bejöttünk a helyiségbe hogy minden második udvar kempingnek van nevezve, úgyhogy pár méterrel arráb találtuk a Piccolo kempinget ahol még volt pár szabad hely. Estebéd után sétálunk egy jót a tó partján. Meg kel jegyezzem hogy itt nagyon okosan a part mindenkié! Van egy pados, kivilágitott sétány a kertek és a part között ami lehetővé teszi mindenkinek a kijutást a vizhez. Sajnos sok más hasonló helyen a tulajdonok egészen le a vizig nyulnak és legtöbb esetben a parton szabadon közlekedni lehetetlen.

Nyolcadik nap, szeptember 20:

Másnap reggel szedelőzködünk elég korán mert estig szeretnénk leérni Sanremo-ba, a tengerpartra. Mielött eltávoznánk, a kempinges szívélyességéből még lemoshatom az Umbrailpass aszfaltnélküli részeiről felcsapott sarat a csigáról.

A kiválasztott út átvezet minket Novara, Asti, Alba, Cuneo városkákon, de elötte persze végigaraszoljuk a Como tó partját egészen a déli csücskéig. Úgy látszik hogy a GPS-m Svájcba szerelmes mert átterel Lugano alá, majd Mendrisio és Malnate-n keresztül visszavisz Olaszba! Kihasználom az alkalmat hogy betankoljak gázolajjal, mert túl, a Romeo és Julia országában őrületes 1,98 ejrós ár van, az itt talált 1,46-hoz képest! Piemonte-t elhagyva a Tende alagúton átkerülünk Franciaországba majd pár kilométer után Airole-n keresztül visszakerülünk Olaszba és már meg is érkezünk Sanremo-ba. Itt pontosan a kiválasztott kemping mellett (amely úgy szemrevételezésre tele volt) felfedezünk egy hatalmas parkolót a tenger partján (GPS:43,80315°/ 7,74806°). Csak a parton legalább 20 lakóautó van már ott, de szerintem száz lakó is elférne. Egyesek a kitett szerkokból itélve már hosszab ideje oda vannak telepedve. A parkoló kavicsos, tiszta, van vizvételi lehetőség és WC kazettát is lehet üriteni. Egy őr a bejáratánál kitölt egy papirt az érkezés órájával és az elmenéskor az ott töltött idő szerint taksálnak 10 euróval napjára (12órától 12 óráig számolva). Egyenesen a tengerpartra rug, de fürdeni szerintem ott nem lehet mert nagyon köves a part. A közelben mindenféle üzletek, élelem és kenyér beszerezhető. Nyugodt, csendes északánk volt, jól lehetett aludni a tenger felöl jövő halk morajlás zenéjével!

Kilencedik nap, szeptember 21:

Ragyogó napsütésre ébredünk, kiadós reggeli, aztán egy kis séta a tengerparton Herryvel, majd irány Sanremo városa. Bebarangoljuk autóval, amennyire szűk utcácskái engedik, aztán megfordulunk és irány a francia riviéra. Mentonnál üdvözöljük a France feliratú kék, EU csillagos határjelzőt, megcsodáljuk a franciaország gyöngyszemét, majd pár kilométer után már Monaco-ban vagyunk. Behajtok Monte Carlo szük és kacskaringos utcáira…és kezdődik a balhé! GPS-m a magas, majdnem összeérő épületek miatt nem látja a műholdakat, igy aztán üvöltözik hogy “nincs jel…menj jobbra menj balra, megint nincs jel” én pedig izzadva rángatom jobbra balra a kormánykereket, mind jobban elveszve a luxusvárosban. Szerencsére néha látszik a tenger, úgyhogy próbálom abba az irányba terelgetni a motorháztető alatti ménes lovacskáit…aztán valahogy odakerülök Alonso és Schumi nyomába az alagútba és onnan ki a tengerpartra! Ufff….meleg volt! A tengerparton araszolunk tovább lépésben mert tele az út fürdözőkkel és ideoda rohangáló pincérekkel! Az utca jobb oldalán vannak a vendéglők, a bal oldalán,a tengerparton, a terasz az asztalokkal és vendégekkel! A pincérek meg a teli tálcákkal rohangásznak e két pont között! A tenger vize még meleg lehet mert tele van fürdözőkkel. Lassan beérünk Nizzába, megtekintjük amit autómentéből lehet. Antibes következik, majd Cannes. Megcsodáljuk híres filmfesztivál városát, tekergetem nyakam, de nem látok egy hirességet se J ! Megbámuljuk a neves üzletek kirakatait, úgy látszik árleszálitás lehet mert mindenki nagy táskával a kezében tülekedik. Tovább fojtatjuk útunkat a tengerparton Fréjuson át Saint Tropez felé . GPSAndreának úgy látszik elege volt tengerparti hőségből mert Port Grimaud-tól felterelt Grimaud felé és onnan egy árnyas, erdei dimbes-dombos kacskaringos úton át egészen Bormes les Mimoses-ig. Elöszőr bosszankodtam hogy eltávolodtunk a tengertől, aztán látva hogy milyen kedves tájakon megyünk beletörödtem hogy S. Tropezt majd máskor nézzük meg.

Már majdnem este lett mire Hyres-be érünk, ahol egy, a félsziget végén levő, kempinget céloztunk meg. Az úton több helyet is látunk ahol lakóautók parkolnak, észben tartjuk arra az estre hogy a kempingben nem lesz hely. Szerencsére van még hely a jó nagy ACSI-s kempingben (Lie Dit la Tour Fonde). Letelepedünk, aztán látva hogy szép és kulturált a hely, elhatározzuk hogy a hétvégét ott töltjük…már reánkfér egy kis pihenő. Este még sétálunk egyett a kutyussal a tengerparton, aztán jót alszunk.

Tizedik nap, szeptember 22:

Másnap reggel a sirályok rikoltozása költ fel. Szép nagyon az idő és meleg is van. Úgyhogy reggeli után irány a tenger, fürdeni egyet! Magas, sziklás part, de le lehet menni falépcsőkön egy kis molóval védett öbölbe, ahol homokos a part és kristálytiszta a víz. Van búvárlehetőség is, a parton van valami búváriskola ahova autóbusszal érkezett egy csapat, beöltöztek, majd egy kis hajócskával kimentek a tengerre ahol alámerüléseket csinálnak.

Ez a Hyres fésziget tulajdonképen egy sziklás, keskeny földnyelv amelyik jópár kilométernyit benyúl a tengerbe, magas sziklás partokkal. Szemben a félsziget végével van a D’ Hyres szigetcsoport. Három szigetből áll. A legnagyobb, a Porquerolles elérhető csónakkal, hajocskákkal és jól lehet rajta keresztül-kasul biciklizni. A másik kettő, a Port Cross és a Levant nemzeti parknak van nyilvánitva, itt csak különleges engedélyel lehet sétálni-kizárólag gyalogosan és túravezetővel.

Szombaton este kellemesen elbeszélgetünk egy bánáti származásu németországi házaspárral. Nekik van egy kis motoros csónakjuk, azzal járják a környéket már egy hete.

Tizenegyedik nap, szeptember 23:

Reggel ködös, szeles időre ébredünk. Késöbb kisüt a nap, de az erös szél megmarad, és valahol nyugaton nehéz felhők kezdenek gyűlni. Amig még lehet sétálunk egy nagyot a parton, aztán az idő mind fenyegetőbb kezd lenni új barátaink elkeseredésére. Ők voltak a kikötőkapitányságnál megérdeklődni a prognozist, és rossz hireket kaptak. A szél mind nagyobb hullámokat kezd kergetni és szomszédaink sietnek partraemelni a kisebb motoros csónakokat. Mi is sajnáljuk az időváltozást…még ültünk volna mert a hely az csodás.

Tizenkettedik nap, szeptember 24:

Reggelre már dobol az eső a tetőn, úgyhogy az ottmaradást még egy napra elvetjük. Szervizelés, aztán irány kirándulásunk következő franciaországi szakasza: Aix en Provence-Avignon-Valence-Tornon-Lyon-Annecy. Esőben indulunk, de kifutunk az esőfront alól és szép időben folytatjuk útunkat.Szép lassan haladunk felfelé Provence tartományában. Szép tájak, szép kis helyiségek. Itt-ott az út szélén borok, gyümölcsök eladók. Megállunk közelebről is megnézni, de aztán sűrgösen továbbállunk! Borok-20 eurótól felfelé, valami poshadt szőlő 3,5 euróért…na hát éppen fejre még nem estünk még ha ilyen-olyan biótermelő is! Kicsit sóvárogva emlékszünk vissza egy tavalyi útmenti olasz termelő árújára és az árakra (1 euró gyönyörü frissenszedett csemegeszölő, 3 euro két literes üvegflaskós isteni finom vörösbor, paprika paradicsom olcsón, stb.) Nem tudom ha ezek a szokásos árak erre, vagy csak a krizis tette e ilyenné… Talán majd Zsuzsáék megmondják, ök sokkal többet jártak erre!

Avignonon átkocsikázva megcsodáljuk a várrészeket amik még megmaradtak a XIV századbelei pápai állam székhelyéből. Több mint hetven évig szolgált mint a a katolikus egyház fő székhelye mielött az Romába került volna.
A Rhone völgyén megyünk felfelé, a folyó bal partján, aztán Tournon-nál átmegyünk a másik partra, keresve egy kamperstoppot aminek az adatait egy francia lakóautós forumról vettem ki (GPS 45,07338/4,82202). A városka központjához közel, ürités, vizfeltöltés ingyenes. Érdemes korán érkezni mert habár mindenki szépen parkolt, estére megtelt úgy hogy még kívül is aludtak, a szomszédos kisautóparkolóban, de senki se zavarta el őket. A szemeteseken kívűl, akik éjfélkor hatalmas robajjal üritették ki a szemétkonténereket, nem zavart semmi, nyugodt éjszakánk volt.

Tizenharmadik nap, szeptember 25:

Fiacskám elötte való napon és éjjel rosszul volt, ezért csak úgy 10 óra tájt indulunk el, szemerkélő esőben. De szerencsénkre a nap diadalmaskodik a felhőkön és Lyonba már szép időbe érünk. Kikapcsolom a GPS-t és csak úgy cél nélkül forgolódunk a városban megcsodálva a középkorban oly hires kereskedővárost. Sok egyetemet látunk és persze sok fiatalt is. Tetszik ahogy a két, itten összetalálkozó fólyón ( a Rhon es Saon ) átivelő, mindegyik más idők épitési stilusát jelképező, sok hídon szeljük át a várost. A város valamikor Európa híres selyemgyártója és forgalmazója volt, mára már Franciaország második városává lett a kb 1,6 milios lakosággal (az elővárosokkal együtt). Lefényképezünk minden útbaejtett érdekességet. Elmegyünk a Renault teherautógyára melett, majd a St.Exupery repülőtér melett is, aztán irány a következő állomás, az Annecy tó. Annecy városából nem sokat látunk mert a GPS alatta visz át egy alaguton. Még egy dombos erdős emelkedőn felmegyünk és már elöttünk is a csodás tó! Egy kamperstop (ADAC könyvéből kiválasztott) koordinátái vannak beütve a GPS-be uticélnak…és valahol a tó melett kanyargó úton egyszer csak elrebesgeti hogy “elértél az úticélhoz”! Hát vagy hibás az adatbázis vagy én ütöttem be valamit rosszul de hát ott csak a nyilt országut van, sehol a közelben parkolónak nevezhető hely! Mindegy, még az úttervezésből emlékeztem hogy van a tó melett több ACSI-s kemping, úgyhogy elő a könyvet, új cél, és percek mulva már egy mutatós kemping bejáratánál vagyunk. Már a neve is szép: Au Coeur du Lac-a Tó Szive! És maga a kemping is kedves, jó rendezésű. Talán első kemping ahol nem törekedtek minél több hely létrehozására. Minden parcella zavarótávon kívűl van a körbelevő szomszédokhoz képest. Igy aztán beállni és távozni is nagyon könnyű, nem kel csuromvizesre manőverezni magad. A parcellák füvesitettek, de a csiga helye kavicsos, hogy esőben se legyen gond. Van kijárata a tó felé is. Körbe a tavat egy kerékpárúton is meg lehet látogatni (kb 40km), ehez-ha nincs lehet bicajt kölcsönözni a kempingből, sőt még kissebb gyerköciknek kerékpárhoz való kis fedett biciutánfutó szerüséget is! Sétálunk egy kicsit a tó partján, de ebben a zónában a tulajdonok lenyulnak a tó partjáig és kevés helyen lehet ténylegesen a vízhez jutni. Lefekvés elött még felhívjuk Chellenger Évát , lévén hogy másnap eljutunk hozájukig. Sajnos estére befelhősödött és éjjel eset is jócskán az eső.

Tizennegyedik nap, szeptember 26:

Mára egy rövid szakasz van tervezve, Genf-Lausanne-Bex, úgyhogy reggel elég későn indulunk egy kiadós szervizelés után. A közeli Liedl-ben még vásárolgatunk némi élelmiszert majd irány a Léman tó. Most sikerül átmenni Annecy városán, megcsodáljuk ezt a kedélyes kisvárost, virággal tele utcáival. Nemsokára elérjük a Léman tó nyugati csücskét, aztán hamarosan Genf zsúfolt utcáin gurulunk. Nem tudnám megmondani hogy miért, de valahogy másképen képzeltem el Genfet, úgyhogy egy kicsit csalodottan nézegettem jobbra balra. Nagy, zsúfolt és…szürke. De az is lehet hogy a GPS által választott útvonal nem volt a legmutatosabb. Folytatjuk útunkat a tó partján (már amennyire lehet mert sok helyen épületek, magas keritések és erdőfügönyök takarják a tavat. Úgyhogy a csodás tóközepi szökőkút magas vizsugarát is alig tudjuk lencsevégre kapni. Lausanne következik: ez a város sokkal érdekesebbnek és szebbnek tünt Genfhez képest. Már messziröl feltünik a székesegyház, magas tornyaival és csipkés falaival. Érződik hogy egyetemi város-sok fiatal járkál az utcákon. Csak olvastam hogy szölőtermő vidék székhelye, most aztán személyesen is meggyözödhetek: elötte és utánna is minden domb kizárólag szölőültetvény! És nagyon sok helyen minden szölősort kőből épült támfal tart! Azt hiszem ez az egyedüli lehetőség ezen a köves-sziklás talajon keskeny termőföldsávokat létrehozni. Gyönyörködnénk a távolban húzodó csodás hegyekben, de sajnos az esős-ködös idő eléggé eldugicsálja a sziklák csipkéit! Még haladunk egy kicsit, aztán már Bex-ben is vagyunk! A pontos GPS koordináták a Bernárd szervízműhelye elé vezettek. Örömmel találkoztunk újra vele! Mindjárt telefonált is Évának, aki pár perc múlva már ott is van! Ő szeretné ha felmennénk vacsorára a közeli csodás kis helyiségben levő házukhoz (csiga nélkül mert a szük és kacskaringós hegyiúton nincs hol leállni vele), de sajnos le kell mondjunk a szivélyes meghívásról mert fiunk rosszulléte miatt nem mehetünk el a lakónktól.. Éva gyorsan dönt és áttervezi a vacsorát a lakójukba, mely ott van leparkolva a műhely melett. Felkisérem házukig, csinálunk egy pár fényképet (milyen jó hogy Éva is fényképezett mert az ottlétünk alatt csinált , több mint húsz fényképet a letöltéskor “sikeresen” elvesztettem!), Éva felpakolja kiskocsiját és irány vissza, a “kempingbe”. Útunk legkellemesebb estje következett Chellengerék társaságában! Finon előételek, és az est fénypontja: raqlette! Finom sült sajt egy speci készülékben! Kajáltunk is kétpofára! Kis “öblités” pirosborral, aztán duplatejszin habcsókkal…mmmmmmmmmmmmmmm. És persze a fenséges vacsorához tartozó jóóó terefere! Remélem lessz alkalmunk itt Kolozsváron viszonozni Éváék több mint kedves, meleg vendégszeretetét! Késő este válunk el, és el is búcsúzunk mert reggel Éva korán kell menjen kisunokájára ügyelni egy közeli városba. A zuhogó eső morajában alszunk el.

Tizenötödik nap, szeptember 27:

Reggel még mindig esik az eső amikor felébredünk. És jön az Éva sms-e: a Furka pass országútját, amelyen keresztűl akartuk folytatni útúnkat, húsz centiméteres hó boritja! Kinézünk…hát körbe karikába szép fehérek a hegyek! Sajnos a fiam egézségi álapota még rosszabb lett úgyhogy döntünk: vége a kirándulásnak, ki az autópályákra (eddig még közelükbe se mentünk) és a legrövidebb úton haza! Persze el vagyunk keseredve, mert kb tervezett útunk felénél tartottunk. Megérkezik Bernárd is, ő is mondja az útak rossz álapotát, aztán egy pályamatricát ragaszt a szélvédőnkre, hogy ne keljen még ezt is megvennünk. (még érvényes 2013 január 31-ig…ha valaki ebben a periódusban megy Svájc felé szóljon, szívesen elpostázom!!!). Rövid búcsú, aztán irány az autópálya. Murphy törvényei szerint mire a pályára érünk vége az esőnek, aztán kicsit később kisüt a nap! Már mindegy, úgysem csak az idő miatt változtattunk tervet. És hogy legyen még egy stressz, ronda, beégett/beszorult csapágysikolyokat hallok a kapcslószekrényből! Már Franciaországban hallatszodtak valami fura zajok afelöl, de mivel elmúltak nem sokat törödtem velük. Most már csúnya és határozott hibajelek voltak. De hát egyetlen dolog amit tehettem hogy folytassam az útat: ott egy kapcsolószekrény szétszedése és javitása a kocsi árába került volna! Úgyhogy innen hazáig remegő szívvel vártam hogy nagy reccsenéssel szétesik a kapcsolószekrény…de kibirta! Végigszáguldjuk Svájc északi részét , St. Gallen-nél átmegyünk Ausztriába, majd pár kilométer után Németországba. Még sötétedés elött München felé érkezünk, el akarunk térni Erding felé ahol egy kamperplatzot szemeltem ki az ADAC könyvéből, elvétem a leszálót és szépen megkerüljük a nagy müncheni Alianz-Arena focipályát. Bébi az autópályáról próbálta fényképezni, de messze volt…na most ott keringtünk közvetlen közelében! Megtaláltuk a jó irányt és kis idő mulva már ott is voltunk az Erding meletti, egy termálfürdő tőszomszédságában levő lakóautó parkoló melett. Tulajdonképen két ilyen parkoló van, a fürdő jobb és bal oldalán: az egyik fizetéses és komplet szervizlehetőséggel van ellátva, a másik csak egyszerű pihenőhely, tágas…és ingyenes (GPS 48,2919444 / 11,88805555). Mivelhogy nem volt szükségünk üritésre/feltöltésre, az utóbbit választottuk. Mikor odaértünk már három csiga pihent ott, regelre megszaporodtunk . Kis lazitóséta után nyugodt, csendes éjszakánk volt.

Tizenhatodik nap, szeptember 28:

Reggel szép napsütésre ébredünk, és fiacskánk is valamivel jobban van, úgyhogy lemondunk az autópályás hazarohanásról és visszaállunk a megszokott mellékutas bámészkodásra. Taufkirchen, Vilsbiburg, Eggenfelden,Pfarrkirchen, Scherding, a Rott folyó medrét követve. Az utóbbi helyiségnél elhagyjuk Németországot és máris Ausztriában vagyunk. Innen az útunk Wels, Linz utánna a “Romantikstrasse”-nak egy részén majdnem Grein-ig vitt, majd át egy hidon a Dunán keresztűl elérkeztünk Ardagger Markt helyiség szélére ahol egy nagyon kulturált kamperstopnál megálltunk éjszakázni. Az úton látott és igénybevett lakóautó parkolók közül ez nyerte meg legjobban tetszésünket. Szép helyen van, két lépésre a Duna partjától, a helyiség sport és játszótere melett, közel üzlet és vendéglő, van vizesblokja amelynek a toalettjei tiszták, van tusoló is de az most zárva volt, szelektiv szemétlerakó hely, van szenyvíz és kemiWC üritő, ingyen! áram EU csatlakozóval, és frisvíz (ez már nem ingyenes, 1 eurós érmével 90L-t kaptam). Vízvételhez szükséges egy kb. 2-3m-s gumislag, esetleg müanyag gyorscsatlakozós ¾ colos felcsavarható mufnival a végén. Este nagyon szép, színes naplementében volt részünk a Duna felett! Nyugodt, csendes északában volt részünk

Tizenhetedik nap, szeptember 29:

Reggel a Duna ködje vesz körül, de mire útra készek voltunk már ragyogott a nap. A kiválasztott útvonal Purgstall, Mank, Heinfeld,Berndorf, Sopron, Vecsés. Tulajdonképen kirándulásunknak ez az utolsó napja, Mert Vecséstől a már több mint megszokott és ismert M4 visz majd hazáig. Szép őszi ruhába öltözött dombos tájakon kacskaringózik az út. Megállapitjuk hogy amióta úton vagyunk ténylegesen beköszöntött az ősz ! Amikor elindultunk még csak itt-ott viritott az erdőkben egy egy szinesebb folt, most már a rozsdaszín ezer árnyalata pompázik mindenfelé! Közeledve a Fertő tóhoz az addig kék ég szürkévé válik és mire Sopronnál tartunk már esik is rendesen az eső. Ezért lemondunk egy kis városnézésről és megállás nélkül megyünk vecsési unokatesóm kapujáig. Itt ültünk két napot, utánna hazagurultunk Kolozsvárra.

Összegezve az útat megtettünk 4897km-t, ebből csak kb. 500km autópályán (Svájc és egy rész Németország), a többi csak mind egyszerű országútakon, a legtöbb csak sárgával, néha fehérrel jelölttel a térképeken. Betankoltam 450 liter gázolajat, amiböl e távra egy nagyon barátságos 9,3L/100km-es átlagfogyasztás származik. Talán azért is sikerült ez így mert ahol csak lehetett, aktivált tempomattal vezettem, és kivéve a pályát ahol sietve mentünk, ritkán léptem át a 80km-s sebességet. Dehát bámulni és látni mentünk, nem rohangálni. Készitettünk több mint 2000 fényképet és pár órára való kamerafelvételt (ez utobbit egy kis, a szélvédőre fogott digitális kamerával). Megállóhelyek fele-fele arányban voltak kempingek és speci lakóautós leállóhelyek. Ezen kapcsán akarom megjegyezni hogy útunkon nagyon sok helyen láttam EU Campersite táblával jelzett leállóhelyet…Franciaországban még egy kis táblán a jelzőtábla alatt irt is valamit amiben egy EU és CE határozatra vonatkozó szöveg volt. Lehetséges hogy van egy azirányi határozat amely kötelezi az tagországoknak ilyen lakóautós leállohelyek létesitését? Nó, majd utánnanézek. Most készülök az autót szervizbe vinni hogy a kapcsolószekrényt megjavitsák. Sajnos ennek a meghibásodása útunk közepén nagyon izgalmassá tette életemet…otthon amikor leállitottam a motort megpusziltam a kormánykereket abeli örömömben hogy bár morogva-nyikorogva, de hazáig elhozott!

A képalbumomban az úton készült képek egy részét megtekinthetitek és megpróbálok majd a filmekből is kivágni az érdekesebb részeket és feltenni. Leirni nehéz a sok szép látnivalót az útról, úgyhogy ez a beszámoló is szegényes az átélt élményekhez képest! A GPS-m is hozzásegitett ahoz hogy sok fele olyan járatlan/ismeretlen úton vigyen amin csak egy nagyon részletes térkép segitségével lehet eligazodni! Valaki már itt a fórumon tanácsolta hogy a legjobb megvenni helyben a bebarangolandó ország térképét, sokkal több adatot tartalmaz mint az amit ithon lehet kapni: és ez így is van! Amiután Avignonba megvettem a Franciaország Michelin térképkönyvét összehasonlitva azzal ami otthonról származott…hát sokkal részletesebb, pontosabb volt! Úgyhogy Németországba érve első dolog volt egy ugyanilyen kiadású térképkönyv keresése-sikerült is, söt egyben Svájc és Ausztria térképét is tartalmazza!

Távolról se mondhatjuk hogy minden látnivalót megnéztünk amerre elmentünk. Franciaországba, Svájcba és Németországba csak “belekostoltunk”! Jövőre tervezzük hogy Franciaországra szánjunk egy külön két-három hetes kiruccanást.

Rlacika team     


Beküldve: 2015 máj. 06 21:46 írta rlacika #46070
rlacika profilkép
challenger írta:
Most olvastam el el csak az elmenybeszamolodat hat igazan elmenyes ut volt, hogy vagytok es a fiad? Feleseged? Mikor jottok ujra erre fele jo idoben...puszilunk
Kedves Eva, ha tollunk fugne holnap reggel mar uton is lennenk...De hat sajnos itthon meg mindig problemak vannak 90 eves mamammal, ugyhogy egyelore orvendunk ha itt, par kilometeres korzetben tudunk jarogatni egy kicsit. De....amig ujra utra indulhatunk nagy szeretettel varunk itt nallunk, Kolozsvaron!
Beküldve: 2015 máj. 06 07:31 írta challenger #46068
challenger profilkép
Most olvastam el el csak az elmenybeszamolodat hat igazan elmenyes ut volt, hogy vagytok es a fiad? Feleseged? Mikor jottok ujra erre fele jo idoben...puszilunk

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.