Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Az év végén ezúttal ismét melegebb vidékek felé tekertük a kormányt.

A lakóautós élet utolérhetetlen előnyét élveztük az év végi utunk tervezésekor. Eredetileg Salzburgot és környékét terveztük úti célnak, de Karácsonyhoz közeledve Éváéknál nagy hó és hideg volt, inkább melegebb helyre vágyódtak. Eszembe jutott, hogy régen jártunk már Rómában és évek óta terveztünk oda egy városnéző utat. Bernard és Stollék is örömmel vették az ötletet.
Róma biztonságáról nem voltak jó híreink, helyet kerestünk, ahol biztonságban hagyhatjuk a lakóautókat, amíg mi a várost járjuk. A kemping árai elég húzósak voltak, de számos lakóautó parkolót találtunk az interneten. Az egyikbe be is jelentkeztünk, de másnap jött a válasz, hogy Éváéknak visszaigazolták a helyet, Stolléknak és nekünk viszont azt írták, hogy nincs helyük Karácsony és szilveszter között.
Ilonhoz fordultunk segítségért, aki talált egy új helyet és le is foglalta nekünk telefonon.
Nagyon köszönjük neki, mert ideális hely volt a városnézéshez.
A hely neve: Area di sosta Garage Berardo, a Via Scarperián található a Via della Magliana közelében, koordinátái: N41.84383, E12.458459. A koordináták alapján a GPS könnyedén odavezetett minket az autópályáról, nyugat felől megkerülve Rómát.
Ez egy nagy, sorompóval lezárt parkoló, ahol ki vannak jelölve helyek lakóautóknak is. Van áramcsatlakozás, töltési, ürítési lehetőség, 24 órás portaszolgálat. Egy napra 15 EUR, de az ötödik naptól csak 10 EUR. Kipakolási lehetőség nincs, de ha a várost akarja megnézni valaki arra ideális. A Scarperia és Magliana utcák kereszteződésében (kb. 200 m-re a parkolóról) balra van a 781 busz végállomása, jobbra pedig a 780-as busz megállója. Mindkettőnek a másik végállomása a városközpontban, a Vittorio Emanuel emlékműnél van. A 780-as buszé a Piazza Venezian, a 781-é a Via Teatro Marcellon.

Éváék már 25-én este megérkeztek és 26-án délelőtt felderítették a közlekedést és hop-on-hop-off busszal gyors körutat tettek. Mi 26-án kora délután érkeztünk, (erős ellenszélben megtett 1200 km-után).Éváék is visszatértek, mert bár többnyire sütött a nap, a szél miatt nem volt melegük. (14-16 fok körüli volt a hőmérséklet.) Együtt ismét bebuszoztunk a városba (20-40 perc, forgalomtól függően). A buszon vettük jegyet (1,50 EUR). Elsétáltunk a Colosseumig, végignéztük a fórumokat és 30 EUR-ért vettünk 3 napos Róma Pass-t, ami érvényes a tömegközlekedésre és még két tetszőleges múzeumba is (a vatikáni Múzeum kivétel). Mire hazabuszoztunk Stollék is éppen befutottak. Tokaji aszúban érlelt libamáj, libatepertő és kacsasült volt a vacsora, Stollék portugál kalácsa a desszert. Szokás szerint nem éheztünk.

Másnap, december 27-én már 8-kor elindultunk, hogy ne legyen még hosszú sor a Szent Péter bazilikánál. Gyorsan bejutottunk, amikor kijöttünk már hosszú sor állt, legalább egy órába telt a bejutás. Reggel párás volt az idő, ezért nem mentünk fel a bazilika tornyába. Némi tekergés után megtaláltuk, hogy hol lehet a Vatikáni Múzeumba bemenni, de nagyon hosszú volt a sor, ezért úgy döntöttünk, hogy másnap kezdünk ott.
Egy kicsit szétváltunk, mi az Angyalvár felé vettük az irányt, majd a Piazza Navona szökőkútjait próbáltuk megközelíteni a vásári forgatagban (körhinta, árusok, büfésátrak borították a teret). Innen a Trevi kúthoz igyekeztünk, ahol ismét találkoztunk a többiekkel. Délután felkerestük Michelangelo Mózes szobrát és elsétáltunk a Spanyol lépcsőhöz. Rengeteg turista volt Rómában, vigyázni kellett, hogy ne veszítsük el egymást. December 28 és január 2 között rendezték a 35. Taizé Európai Találkozót Rómában, valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy a legnagyobb nyári csúcsidőnek megfelelő tömeg lepte el a várost. A Via Condottin – Róma Fashion Streetjén végighaladva megcsodáltuk az árakat (ruhák már 1000 EUR, kabátok 3000 EUR körül), már ahol egyáltalán feltüntették az árakat, majd már nagyon fáradtan visszatértünk a lakóparkolóba. Vacsorára Éva finom pezsgős fondüjét élveztük, utána bejglit nassoltunk.

28-án reggel első utunk a Vatikáni Múzeumhoz vezetett. Kicsit tanakodtunk, hogy hogyan tudjuk a legegyszerűbben megközelíteni tömegközlekedéssel, busszal és metróval is utaztunk. Meglepetésünkre reggel negyed 10-kor hosszabb volt a sor, mint előző nap délben. Mindegy, ezt a napot erre szántuk. Stollék nem akartak egy csomó időt sorban állással tölteni, de mi végigvártuk a sort. Szerencsére nagyon kellemes, napsütéses, balzsamosan melengető időben haladtunk lépésről lépésre, időnkét megtorpanva a bejárat felé. Kicsit több, mint egy óra alatt jutottunk be. Persze a Sixtus kápolna volt a fő cél, de ennek eléréséhez rövidebb, vagy hosszabb útvonalon meg kellett tenni a Vatikáni Múzeum 6 km-es útvonalából egy szakaszt. Mi a rövidebb útvonalat választottuk, de bemelegítőként kimentünk a kertet megnézni és bekukkantottunk az Etruszk kiállításra is. Aztán csak mentünk, mentünk a hosszú termeken keresztül, amelyek mindegyike maga is izgalmas látnivalókat kínált (kazettás mennyezetek, falikárpitok, freskók) és érdekesek voltak a kiállított műkincsek is (többek között ókori szobrok, festmények, hatalmas gobelinek, különböző korokból származó térképek, földgömbök) – olyan mennyiségben, ami lehetetlenné teszi, hogy az ember mindent befogadjon. Folyamatosan haladtunk, sodródtunk a tömegben, itt-ott rácsodálkoztunk valami izgalmas részletre, vagy kiállítási tárgyra. Hetekig kellene minden nap visszatérni néhány órára, hogy kellő tisztelettel lehessen tanulmányozni mindazt a kincset, amit a kívülről puritán, belül pompás épületek rejtenek. Mentünk lépcsőn fel és le, átkeltünk egyik épületszárnyból a másikba, végül a hosszú zarándoklat betetőzéseként elértünk a Sixtus kápolnába. Az őrök eltetették a fényképezőgépeket, mert itt még vaku nélkül se volt szabad fényképezni. Bent hatalmas tömeg, a falak melletti padokon mindenütt ültek, középen pedig annyian álltak, mozogtak, hogy jóformán arra se volt hely, hogy körbeforduljon az ember és szájtátva csodálja a mennyezet és a falak csodálatos freskóit. Mi sok éve, még a restaurálás előtt jártunk már egyszer a kápolnában, emlékeimben sötétebb helyiségként maradt meg és a freskók is mintha sötétebbek lettek volna. Egy idő után sikerült leülnünk és innen lehetett igazán alaposan szemügyre venni a kápolna csodáit. Elmormoltuk imáinkat ezen a szent helyen, aztán nagy nehezen elszakadtunk a freskóktól és kifelé indultunk. A teraszon még elmajszoltunk egy kis „csúcs szeletet” és kiültünk napozni egy padra. A melegben a kabátokra se volt szükség, kellemes őszies napsütést élvezhettünk.
Metróra szálltunk és a Spanyol lépcsőig mentünk, de a Villa Borghese felé hagytuk el az aluljárót. Nézegettük a térképen, hogy hol is érkeztünk a felszínre, aztán megkérdeztük, hogy merre induljunk. Sétáltunk egy kicsit a hatalmas parkban, majd visszatértünk a Spanyol lépcsőhöz, ahol ismét találkoztunk Stollékkal. Még busszal – gyalogosan elmentünk a Pantheonhoz, aztán ismét jól elfáradva hazafelé vettük az irányt. Vacsorára kis gulyásleves és sült kolbász volt póréhagyma főzelékkel, utána egy újabb fajta portugál édesség (Stollék Karácsony előtt jártak Portugáliában.)

Az utolsó napon reggeli programként a Colosseumot cserkésztük be és a Róma Passal gyorsan be is jutottunk. Ezt követően Caracalla Thermáit vettük célba. Érdekes módon arrafelé nem volt akkora a tömeg, mint máshol a városban. A gótok ugyan lerombolták a fürdőt, a megmaradt romok alapján azonban el lehet képzelni, hogy milyen hatalmas luxus fürdő lehetett. Méreteiben nagyobb volt, mint a mai modern wellness fürdők többsége. Hatalmas belmagasság, változatos mozaik padló, a falakat is mozaik képek borították. Nagy hideg vizes medence, kisebb fűtött medencék, öltözők, óriási komplexum volt. Visszafelé nagy tömegeket láttunk a Mars mezőn, valószínűleg az egyházi összejövetel résztvevőit. Megálltunk a Tiberis partján a Bocca Della Verita templomnál, majd a Vittorio Emanuel emlékműhez mentünk, hogy annak teraszáról is letekintsünk a városra. Ezen a napon hűvös szél fújt, ezért mi csak az emlékmű kávézójának teraszáról nézelődtünk, de Éváék lifttel magasabbra mentek, ahonnan még többet lehetett látni a városból. Rómában rengeteg a látnivaló, mindenhol valami érdekességbe botlik az ember, még sok időt el lehetne tölteni, de a mi listánkon már csak egy megnézni való maradt, Trastevere szívében Róma legrégebbi keresztény temploma, a Santa Maria in Trastevere. Buszoztunk egy kicsit egyik irányba a Tevere partján, majd a túlparton a másik irányba is, lakmároztunk egy pici pizzeriában, járkáltunk a szűk utcácskákban, aztán kibukkantunk a templom előtti téren. A gyalogosan közlekedő Stollék már bent ültek a templomban. Nagyon bájos, a ravennai kora-keresztény templomokra emlékeztető a templom. Innen hazafelé indultunk, útközben még betértünk némi emlékeket venni az otthon maradottaknak. Este füdtölt lazac falatokat követően még elfogyasztottuk a székelykáposztát és finom svájci kézműves csokikkal zártuk utolsó közös esténket.

30-án reggel búcsút vettünk Éváéktól és Stolléktól és elindultunk a hegyek felé. Előtte a sarki diszkontban és a közeli zöldségesnél még feltöltöttük a készleteinket. A városközpont felé indultunk el a vasárnap reggeli mérsékelt forgalomban, mert még tankolni akartunk és több kút is volt a Via Maglianan. Némelyik benzinkút zárva volt, másoknál ki tudja miért nem álltunk meg, úgyhogy keresztülvágtunk a városon és csak a körgyűrűn tankoltunk. Ott eléggé ráértünk, mert hatalmas dugóba kerültünk. Láthatóan sokan igyekeztek elhagyni Rómát.
Szerencsére később szétoszlott a dugó és kellemes, napos időben autóztunk egész nap. Brunicoba már este, sötétben érkeztünk. A nyári úton felírt koordinátákat (46.77285°, 11.94070°) adtuk meg a GPS-nek, ami először kicsit levitt minket a jó útról, de szerencsére gyorsan észrevettük és visszafordultunk. A parkoló tele volt lakóautókkal, a parkoló alatti réten álltunk meg, ahol szintén állt 8-10 lakóautó.
31-én reggel a parkolóőr átirányított minket egy másik helyre – világosban lehetett látni, hogy van még 1-2 hely a három sorban szorosan egymás mellett álló lakóautók között. Több mint 100 lakóautót számoltam össze, köztük két lakókocsi is helyet kapott. A fiúk elmentek síelni, én olvasgattam és sétáltam egy kicsit a környéken. Ebédre lejöttek a fiúk, aztán még visszamentek síelni, amíg jártak a felvonók. Este 6 óra körül kezdődtek a tűzijátékok, attól kezdve közelebb – távolabb, kisebb – nagyobb intenzitással folyamatosan durrogtak a petárdák. Éjfél előtt forró csokival feltankolva mi is kimentünk. Addigra már alig lehetett látni a füsttől, amit a petárdák keltettek. Olaszokkal, németekkel közösen köszöntöttük az új évet, aztán nyugovóra tértünk.
Január elsején kényelmesen összekészültünk és elindultunk hazafelé. Dobbiacoban plakátok hirdették, hogy január 5-13 között hőlégballon találkozó lesz. Éváék tavaly voltak egy ilyen találkozón Svájcban, nagyon tetszettek a képek a sok tarka hőlégballonról. Lehet, hogy érdemes lenne elmenni, ez kicsit közelebb van. Elég későn értünk haza, a kipakolást másnapra hagytuk, ami még szünet volt Balunak.

Ez az év végi út is nagyon jól sikerült, ideális volt az idő városnézésre, a megszokott csapattal remek élményekkel lettünk gazdagabbak. Reméljük, hogy még sok ilyen szép közös utazásban lesz részünk. 

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.