Tó-túra 1993 augusztusban, az első lakóautós utunk

Miután korábbi útjainkon rájöttünk, hogy a lakókocsi nem igazán alkalmas a mi nyughatatlan utazási stílusunkhoz, amikor nem vagyunk képesek egy helyben megülni még néhány napig sem, meg kezdett hiányozni a komfort is, elkezdtünk nézelődni, hogy lakóautót vegyünk.
 
Anyagi kereteink meglehetősen végesek voltak és akkoriban még lényegesen kevesebb lakóautó volt az országban, mint manapság, hát használt kocsikat néztünk. Találtunk is egyet, ami ugyan nem volt túl csinos és már igen sok évet számlált, de azért belevágtunk. Nagy üveg homlokáról és két oldalsó fül szerű ablakáról Fáninak neveztük el. Érdekes jószág volt Fáni. Opel Bedford alvázon Hymer felépítményű lakóbusz, benzines, automata sebességváltóval, elöl forgatható ülésekkel és hatalmas térrel, a fülke fölé leereszthető ággyal és hátul az étkezőből átalakítható ággyal.
 
Persze mindjárt ki is akartuk próbálni. Akkor még csak 4 tagú volt a családunk, fiaink 13 és15 évesek. Nekik a fürdés volt az elsődleges szempont, de hogy egy kicsit azért változatos legyen az út úgy gondoltuk, hogy Ausztria felé indulva végigjárunk és – fürdünk néhány tavat. (Az út előtt többféle útitervet is készítettem, volt közöttük Németország – Svájc – Franciaország – Be-Ne-Lux – Németország körút, volt amelyik Németország – Luxemburg – Hollandia - Belgium – Franciaország - Anglia útvonalat tartalmazta, de volt egy olyan útiterv is, ami nagy vonalakban a bejárt utat írta le.)
 
Sajnos a lakóautós megállóhelyekről ekkor még nem gyűjtöttük szisztematikusan az információkat, legtöbb éjszakázó helyünkre már nem is emlékszem, csak néhány kuriózum villan be, mint a Donaueschingenben megcsodált első igazi lakóautó parkoló és szervizállomás.
 
A szép nyári időben első megállónk Bécsben volt. Megnéztük a belvárost, a Stephan dómot, az Anker palotát, a XI. XII. századból származó Ruprechtskirche-t.
 
Délután érkeztünk Melk-be, ami mellett addig mindig csak elszáguldoztunk az autópályán. Most megálltunk, megcsodáltuk az apátság udvarát, épületeit, a templom dús barokk díszítését. Lementünk a Dunapartra is, körbejártuk az apátságot. Első éjszaka a parkolóban aludtunk. Kellemes, csendes hely volt, ide máskor is visszatértünk. Másnap kezdődtek a tavak. Az első tó, amiben megmártóztunk a Traun-see volt, majd következett az Attersee. A tavon vitorlások, körülötte zöld dombok és hegyoldalak. Nem volt könnyű parkolóhelyet találni, egyszer kissé be is szorultunk, de végül minden megoldódott. Salzkammergutban egymást érik a tavak. Még aznap sorra került a Mondsee és a Wolfgangsee is, sőt valami kis tóhoz is elmentünk Salzburg környékén, de ott nem találtunk megfelelő helyet a fürdőzésre. Valahol Salzburg közelében egy autópálya parkolóban aludtunk.
 
Másnap Németország felé folytattuk utunkat. Kicsit elromlott az idő, ezért a Starnberger See partján csak sétát tettünk, a fürdőzés elmaradt. A tóban sok vadkacsa és hattyú lakott, kijöttek a partra is egy kis kenyérért. A kézből etetéssel azért vigyázni kellett, a hattyúk időnként csípnek is. A borús időben megnéztünk néhány kisvárost. Altenstadt-ban tetszett a román stílusú Pfarrkirche St. Michael, ami a XII. – XIV. században épült. Schongau-ban is sétáltunk egyet. Schwangau felé haladtunkban megnéztük a Wieskirche-t, ami egy mezőn magában álló nagy barokk templom. Nem a kedvencem a barokk tobzódó díszítése, de ez egy ritka harmonikus templom mind külső, mind belső megjelenésében.
 
Schwangau felé közeledve már messziről felfedeztük a Schloss Neuschwansteint, ami mint egy mesebeli kastély bontakozott ki egy dombtetőn. A kastélyba nem mentünk be, csak az udvarába és kívülről csodáltuk meg a tornyocskáit, boltíves iker-, illetve hármasablakait. A kastély környezete is gyönyörű. Erdők, patak és vízesés, a patakot a magasban áthidaló Mária híd. Jót sétáltunk a környéken. Itt is megnéztük a környező tavakat, a pici Alpsee-t, útközben a Bannwald-see-t és a Forggen-see-t. Még egy kastélyt útba ejtettünk, a Hohenschwangau kastélyt. A két kastély olyan közel van egymáshoz, hogy a Hohenschwangau bejáratától visszatekintve látszik a Neuschwanstein kastély is. Ha jól emlékszem a Hohenschwangau kastélyt is csak kívülről jártuk körbe.
 
Betértünk a közeli kisvárosba, Füssenbe is és jártunk egyet a városkában. Megnéztük a városházát, óratornyot, kastélyt. A kastély ablakai körül térhatású festmények voltak, messziről nézve úgy tűnt, mintha némelyik ablak kis kiugrón lenne, pedig sík volt a fal. Valahol ezen a környéken éjszakáztunk.
 
Következő megállónk másnap a Bodeni-tó partján Friedrichshafen volt, majd tovább haladva a tó partján megálltunk nézelődni Meersburgban is. Aranyos városka, régi házakkal, kilátással a tóra. Elég sok turista volt ott, amikor arra jártunk.
 
Ezután kicsit északnak vettük az irányt és megnéztük Tübingen városát. A belvárosa nagyon hangulatos a sok favázas házzal, némelyik házat meg freskók díszítik. A templom mellett az utcán kis piac volt mindenféle zöldséggel, gyümölccsel. Mi is feltöltöttük a készleteinket.
 
Úgy gondoltuk, hogy ha már a Fekete-erdő felé kalandozunk felkeressük a Duna forrását is. Meg is találtuk mind a kettőt. Az egyik Donaueschingenben egy parkban egy allegorikus szobrokkal körülvett tavacska volt (a városkában egyébként remek lakóautó parkolót találtunk minden szükséges infrastruktúrával, ha jól rémlik, ott is aludtunk), a másik, autentikusabb Duna forrás egy erdei út mellett található a domboldalban, közelében kis kápolnával.
 
Másnap Freiburg felé vettük az irányt. Esett az eső, de azért egy kicsit körülnéztünk a városban. Megnéztük a városházát, előtte boroshordók álltak az utcán, a St. Martins Kirche-t, a Márton kaput, amiről nem sikerült olyan felvételt készíteni, hogy ne lógjon bele egy csomó villanyvezeték. Szép régi város Freiburg, nagyon tetszett a gótikus székesegyház, különösen a csipkeszerűen áttört tornya, ami egyes vélekedések szerint a keresztény világ legszebb tornya.
 
Schaffhausennél délután még megnéztük a vízesést. Szerencsére akkor már nem esett az eső, de így is elég nedvesek lettünk a vízesés által felkavart párától. Schaffhausen közelében aludtunk egy parkban és másnap korán reggel a még szinte üres városban sétáltunk. Szerencsére kiderült az idő, nem volt meleg, de szépen sütött a nap. Továbbmentünk Stein am Rhein-be, ahol sok házat freskók, életképek díszítenek. Nagyon bájos középkori városka, a Rajna két partján helyezkedik el. Ez a város már Svájcban található. A határon elgondolkodtunk, hogy váltsunk-e autópálya használatot, de végül úgy döntöttünk, hogy nézelődni akarunk, nem száguldozni, ezért pedig jobb, ha nem autópályán utazunk. Stein am Rhein-nél ered a Rajna a Bodeni tóval összeköttetésben álló Zeller See – Untersee-ből. Megnéztük a Bodeni tavat a svájci oldalon is, itt is volt lehetőség fürdésre.
 
Ezután piros és sárga utakon haladva ismét kastélyok, városok következtek. Egyik kedvencem volt Sonnenberg kastélya, ami sárga – feketére festett ablaktábláival napsütötte hangulatot árasztott. Érdekes volt Hagenwil vizesárokkal körülvett kis vára, alul tömör falakkal, csak néhány boltíves ablakkal, felül favázas szerkezettel. Nem hiába Svájc az órák hazája, sok helyen láttunk szép toronyórákat, napórákat. Rapperswil a Zürichi tó partján fekszik, várának tornyát mindkettő díszíti. A Zürichi tavat követően Luzern felé vettük az irányt. Már első nyugati utunkon megszerettük ezt a várost. Persze útközben még láttunk néhány tavat, de kivételesen nem álltunk meg. Luzern előtt a tóparton találtunk parkolót, ahonnan elég sokat kellett gyalogolni a városig. Luzernben szeretem a tavon - folyón átvezető keskeny gyalogos hidakat, van amelyik fedett és torony is tartozik hozzá. Egy magaslatra felmászva elénk tárult a város, a tó, a távoli hegyek látványa.
 
Következő állomásunk Bern volt. Bernben nehezen találtunk parkolóhelyet, az is fizetős volt elég messze a belvárostól egy tér közelében, aminek közepén medvés szoborcsoport állt. Bernről nekem mindig a zászlók jutnak eszembe. Főutcája végég fel van lobogózva és ez szerintem állandó díszlet lehet, mert eddig ugyan csak kétszer jártunk ott, de mindkétszer zászlódíszbe öltözött és fényképeken is általában így lehet látni. A nemzeti zászlók váltakoznak a város medvés zászlajával és más lobogókkal. A főutcát végig lábasházak szegélyezik, tele kis üzletekkel, éttermekkel. Az óratorony itt se enged elfeledkezni az idő múlásáról.
 
A Genfi tó felé tartva rövid nézelődésre megálltunk Fribourgban, majd Lousanne-től nyugat felé végigjártuk a tópartot, helyenként megmártózva benne. Nyonban körülnéztünk, majd Genfen csak keresztülhaladva elindultunk a hegyek felé.
 
Megtaláltam a feljegyzéseimet a tankolásokról. Bizony Fáni elég jó étvágyú volt, autópályán is megette a 15-16 litert, aztán a hegyek között ehhez hozzájött még, hogy a benzin beöntő nyílás zárja nem csukódott jól és kanyarokban benzincsíkot húztunk magunk után. Volt, hogy villogtak ránk a mögöttünk jövők, mert folyamatosan lötyögött kifelé a benzin a kocsiból. Így aztán nem csoda, hogy a fogyasztása 20 liter fölé ment. Laci próbálkozott mindennel, hogy javítson a tanksapka zárásán, de nem sok sikerrel, ez valami konstrukciós probléma volt.
 
Szóval elindultunk a hegyek közé. Messziről megcsodáltuk a Mont Blanct és közelről a Pissevache vízesést, valamint a Gorges du Trieges kanyont. Ezek a Martignyból Chamonixba vezető úttól nem messze találhatók. A vízesés is nagyon szép és a kanyon lenyűgöző. A magas sziklafalak között húzódó hasadékba alig-alig jut el a világosság. Jól kiépített gyaloghidakról lehet nézelődni, belépődíjat kellett fizetni.
 
Most már jöhettek a gleccserek. Nagyon kíváncsiak voltunk rájuk, mert korábban nem láttunk még gleccsert. Zermatt felé indultunk, de először Staldennél a másik irányba fordultunk és Saas Fee-ben megközelítettük a Feegleccsert (azért még elég távol volt). Másnap már tényleg Zermattba indultunk. Nem lehetett teljesen felmenni kocsival, ezért leparkoltunk és gyalog tettük meg az út néhány utolsó kilométerét. Zermattban a kisvasút állomásán éppen havasi kürt előadást tartott néhány népviseletbe öltözött férfi. A hangszerek legalább 4 m hosszúak voltak, a végét le is kellett támasztani a földre, illetve egy erre szolgáló kis pöcökre. Hallgattunk egy kis zenét, aztán fogaskerekűvel felmentünk Gornergratba. Itt már egészen közel volt hozzánk a Gornergleccser. A magasság miatt (3000 méter felett voltunk) a tájék kopár volt, kövek, sziklák mindenfelé, körben a még magasabb havas csúcsok és a gleccser. Gyalog jöttünk le a hegyről. Akkoriban még nem sokat túráztunk, sima edzőcipőben tettük meg az utat, mire leértünk Zermattba úgy megnyomorodtak a lábujjaink a folyamatos meredek lejtőn járástól, hogy alig tudtunk lépni is. Útközben láttunk kis tengerszemeket, és időnként jó volt a rálátás a Matterhornra. Jöttek – mentek a felhők, de szerencsére eső nem esett. Jól elfáradtunk, de másnap ismét gleccser volt a célpont, a legnagyobb gleccser, a Grosser Aletsch gleccser. Eggishornba felvonóval mentünk fel. A hegytetőn, de lejjebb is sok szép színes siklóernyőst láttunk. A hegytetőn süvített a szél és alattunk nem messze méltóságteljesen hömpölygött a nagy gleccser. Illetve természetesen állni látszott, de lassan-lassan, szemmel láthatatlanul csúszott lefelé. Kanyarokat írt le, mint egy folyó, mély barázdák szabdalták a jégfolyamot. Nekem az előző napi lefelé út elég volt és kis séta után felvonóval mentem lefelé is, de a fiúk mindenképpen meg akarták közvetlen közelről is nézni a gleccsert, úgyhogy ők gyalog jöttek le a hegyről, útközben pedig szemrevételezték a hatalmas jégfolyót.
 
A Furka hágó felé mentünk tovább, ahol útközben megnéztük a közvetlenül az út mellett haladó Rhone gleccsert, ahonnan a Rhone folyó ered. A jégtömbök teteje bizony piszkos szürke és helyenként patakok csörgedeznek belőle.
 
Ha már a közelben jártunk útba ejtettük Lichtensteint is. Szép, rendezett és gazdag miniállam. Innen már igyekeztünk hazafelé, de azért még útbaejtettünk néhány további tavat, pl. a Hallstatter-See-t.
 
A három hetes útról élményekben gazdagon tértünk haza. Sajnos Fáninak további rejtett hibái is kiderültek, pl. a váltójából csöpögött az olaj, a fenéklemeze pedig kissé el volt rohadva, úgyhogy következő nyáron amikor megláttunk egy csinos kis Mitsubishi L200 – Hymer lakóautót egy autókereskedésben lecseréltük. Sajnos lakóautós tapasztalatlanságunknak meg kellett fizetnünk az árát, elég nagyot buktunk az eladásán.
 
Sajnos ilyen távlatból már nem tudtam felidézni, hogy milyen helyeken éjszakáztunk. Néha nehezen találtunk helyet, volt, hogy már sötétben keresgéltünk, de végül azért mindig sikerült jó pihenőhelyeket találni.