Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Selymike betegeskedése, valamint Laci orvoshoz június 21-re kapott időpontja miatt csak június végén tudtunk elindulni, sajnos már Selymi nélkül. Előző hétvégén még találkoztunk néhány lakóautós barátunkkal a libafarmon. Pénteken bepakoltunk és elvittük lemérni a lakót, hogy ne legyünk túlsúlyosak (Laci megijedt a magyar autópályákon üzembe állított új mérlegektől). A motorral együtt pont megközelítettük a 3,5 tonnát (tele víz- és üzemanyag tartállyal). Mivel a kaját még be kellett pakolni, úgy döntöttünk, hogy leszereljük az omnisztort (amit jóformán soha nem használunk, eredetileg nem is vettünk, Laci tavaly szerezte be, hogy csöpörgő esőben Selymi ne legyen vizes a lakó előtt).

 

Június 24. Szombat Reggel még begyömöszöltük a mélyhűtőbe, ami befért, instrukciókkal láttuk el Balut, majd 10 óra körül elindultunk. Budakeszin még néhány dolgot vásároltunk, aztán nekivágtunk a nagy útnak. Első estére a kényelmesen egy napi utazásra levő Passau lakóparkolóját néztem ki, ahol már többször éjszakáztunk (N 48° 34' 26", E 13° 25'29"). Szerviz nincs, de elég nagy parkoló, sok lakó elfér a vízparton és rendszeresen járőröznek a rendőrök. Kánikulában, 32-34 fokos külső hőmérsékletben utaztunk, a motorklímának köszönhetően belül kellemes hőmérsékletben. Szerencsére az autópályán nem voltak dugók, jól haladtunk. Linznél lementünk a Duna partján, illetve annak közelében vezető útra. Amikor megérkeztünk Passauba vacsora után motorral bementünk még kicsit az óvárosba. A váron, városházán, régi házakon kívül megcsodáltunk egy veterán versenyautót is.

 

Június 25. Vasárnap Eredetileg kis lépésekben terveztem a haladást, de aztán nem álltunk meg Würzburgban, hanem egész nap autóztunk és estére Kölnbe értünk. Előző nap a Duna partján éjszakáztunk, most a Rajna partján. A lakóparkoló 12 EUR volt egy napra, max. 5 napig szabad maradni (N 50° 57' 45" E 6° 59' 9"). Fák alatt, orral a Rajna felé álltunk meg, előttünk a parti sétányon futók, biciklisek, nordic walkingosok jöttek - mentek, a vízen pedig nagy uszályok és folyami kirándulóhajók. Eleinte csak lefelé haladó hajókat láttunk, Laci fel is vetette, hogy merre járhatnak a folyón felfelé haladó hajók, de aztán megnyugodott, mert jöttek az ellenkező irányba is hajók. A sok ücsörgés után egy kis sétára indultunk, én nordic walking botokkal. A GPS 3,5 km-re jelezte a dómot, amit szerettem volna megnézni. Első nekifutásra csak kb. félútig mentünk el, nézegettük a rakparton parkoló lakóautókat, az egyik híd fölött vezető drótkötélpályát, amin nem voltak gondolák, a folyón a forgalmat, aztán visszafordultunk. Amíg vacsorát készítettem Laci sétált egy kicsit a környéken, a szomszédos parkban nyuszikat látott. Engem a sétány túlfelén egy kőoszlopon tanyázó rigó szórakoztatott az énekével. Sötétedés után a parkban fiatalok mulattak egy kicsit, de nyitott ablaknál se volt túl zavaró. Időnként a fölöttünk levő hársfa ágakról a virágok nyílása után keletkező kis bogyók koppantak a lakó tetején.

 

Június 26. Hétfő Reggel elég felhős volt az ég és nem volt meleg se, ezért vékony esődzsekiben indultunk el a folyóparton a dóm felé. Eleinte néha kicsit szemerkélt az eső, de aztán elállt és a nap is kisütött. A dómot megközelíteni nem könnyű gyalogosan, vasútállomás, alagutak vannak a környékén. Úgy körbeépítették ezt a kőbe álmodott csodát, hogy kívülről nehéz teljes pompájában élvezni. Belül az égig érő középső hajó láttán el lehet képzelni, milyen magasztos érzés töltötte el a középkori embereket, amikor beléptek a falai közé. A dóm közelében van még egy templom, aminek a fiatornyokkal díszített tornya messziről felhívja a figyelmet. Laci elment ezt is közelebbről szemügyre venni, én közben erőt gyűjtöttem a visszaútra. Több, mint 8 km volt az oda – vissza út. 10 éve ez meg se kottyant volna, csak egy kis séta, de sajnos az idő múlásával rohamosan csökken a teherbíró képességem. Visszaérve a lakó kontroll panelja karácsonyfaként villogott. A víz visszajelzés csak a szokásos ok miatt gondolta, hogy elfogyott a víz, az otthoni rendkívül kemény víz miatt vízkő réteg rakódik le az érzékelőn. Ez egy gyors pucolással orvosolható volt. Az már jobban aggasztotta Lacit, hogy az akku töltöttsége is alacsony volt, pedig előző nap elég sokat autóztunk. Kiderült, hogy az egyik fedélzeti akku tönkrement. Van ugyan tartalék, de azért tartottunk tőle így továbbmenni. A GPS POI-k kózött kerestünk egy OBI-t. Volt is a közelben, de elég kicsi és Laci nem volt elégedett az akku választékukkal. Kerestünk egy másikat a Gent felé vezető út mentén. Össze- vissza tekeregtünk egy nagy bevásárló központban, mire sikerült megtalálni az OBI-t. Ez nagy áruház volt, de akkuból ugyanaz a választék, mint az előzőben. A cseréhez ki kellett emelni a 60 kg-os első ülést, mert az alatt vannak az akkuk. Szegény Laci megküzdött vele, de végül sikerült kicserélni. A régi akkut visszavették, még valamennyit fizettek is érte és nem kellett azon problémáznunk, hogy hogyan szabaduljunk meg tőle. Ahogy haladtunk tovább az autópályán egyszer csak nagy sötét füstöt láttunk az út szélén. Közelebb érve kiderült, hogy a szemközti oldalon a leállósávban egy furgon motorháza égett nagy lánggal. A mi oldalunkon is érezni lehetett a hőt. Nem tudjuk mi történt, balesetnek semmi nyoma nem látszott.

Gentbruggeben néztem ki parkolót éjszakára (N 51° 2'16" E 3° 45'59"). A parkoló az autópálya hídja alatt volt, nagyon zajos a folyamatos forgalomtól. Néhány utcával arrébb felfedeztünk egy spanyol lakót egy parkolóban, oda álltunk mi is. Egy gyermekintézmény elvette a zaj nagy részét, mellettünk egy park kezdődött. Később még egy belga lakóautó csatlakozott hozzánk egy idős házaspárral és egy kutyával.

 

Június 27. kedd Gentet már régen szerettem volna megnézni, az óváros csak 5 km-re volt, ezért motorral elindultunk felfedezni. Nagyon szép középkori város, a gótikus dómban a háló boltozat tetszett különösen, meg a freskók, festmények. A régi vár, sok érdekesnél érdekesebb díszítésű épület, mindenfelé csatornák, sok-sok kis kiülős bisztró roppant hangulatossá teszik a várost. Igaz, hogy élelmiszerboltot nem találtunk, ahol egy kis kenyeret és belga sört vehettünk volna. Láttunk viszont sok csokiboltot, de hősiesen ellenálltunk a kísértésnek.

Nem messze a francia határtól néztem ki egy lakóparkolót, de a koordináták nem voltak pontosak. Egyirányú utcákban, zsilip hidakon való cikázás után megálltunk egy út melletti parkolóban és Laci elment felfedezőútra, majd együtt is próbáltuk a táblára kiírt instrukciókat értelmezni. Szerviz 5 EUR, a vízért külön kell fizetni, 11 órára a parkolás 10 EUR, utána óránként 50 cent. Túl bonyolultnak találtuk, ezért amíg Laci elment valami boltot keresni én újabb parkolót keresgéltem. Mindketten sikerrel jártunk. Laci sörrel és kenyérrel tért vissza, én meg találtam a határ túloldalán egy Carrefournál ingyenes lakó szervizt és parkolót. Franciaországban ismét működött az internet is, Belgiumban az iPhone nem talált olyan szolgáltatót, ahol működött volna. Este még főztem egy kis lecsót hazai alapanyagból, TV paprikát valószínűleg nem fogunk találni az úton, legközelebb igazi lecsót majd otthon tudunk enni.

 

Június 28. Szerda Szürke égre, csöpörgő esőre ébredtünk. Csak a kompkikötő felfedezése és szervizelés volt a napi program, úgyhogy az álmosító időben kényelmesen eltötyörögtük a délelőttöt. Vásároltunk, szervizeltünk, aztán a Denquerkben levő lakóautó parkolóba hajtottunk. Ott ebédeltünk, majd mivel hol erősebben, hol gyengébben, de folyamatosan esett, nem motorral, hanem a lakóval indultunk megkeresni, honnan indul másnap reggel a komp. Laci a GPS-en próbálta megkeresni a foglaláson szereplő címet, de nem járt szerencsével. Valamit azért beütött és elindultunk. Mentünk városban és autópályán, aztán egy elhagyatott kikötői portához értünk. Innen visszafordulva a Car Ferry táblákat követtük és még vagy 10 km-t autózva oda is értünk s komphoz. Olyannyira, hogy onnan már csak tolatva tudtunk kijönni, hiszen egyelőre nem akartunk kompra szállni. Azt is megtalálni véltük, hogy másnap indulás előtt hol kell átvenni a foglalást bemutatva a jegyeket. Beütöttük a koordinátákat és indultunk vissza a dűnéknél levő parkolóba, ami már 27 km-re volt. Útközben megálltunk egy Match-nál tortát venni Laci másnapi névnapjára. Visszaérve még kipróbáltam a telefon internetjének megosztását personal hotspoton az iPaddal, azon csak kényelmesebb pl. lakóautó parkolót keresni. Persze kell hozzá internet. Remélem, hogy Angliában és Írországban legalább a városokban tudok majd internetre csatlakozni.

 

Június 29. Csütörtök  ¾ 6-kor csörgött az ébresztő (kettőt is beállítottunk, nehogy lekéssük a kompot). Szitáló ködben autóztunk a kikötőbe. Útközben tankoltunk még – jól tettük, mert Angliában magasabb üzemanyag árak vártak. A kompnál megreggeliztünk, aztán bejelentkeztünk.  Nem kellett a külön épületben bejelentkezni, csak beállni a sorba és az első kapunál bemutatva a foglalást és az útleveleinket megkaptuk a jegyet, illetve egy cetlit, amin az volt, hogy melyik sorba álljunk és ezt kellett a lakó visszapillantó tükrére belül felakasztani. Rengeteg kamion várt a sorára, személyautó nem volt sok. Kérték az útleveleket és két helyen is benéztek a lakóba és a garázsba. A komp 8 óra helyett már ¾ 8-kor elindult. Sajnos a ködszitálásban csak akkor látszottak Dover fehér sziklái, amikor a kikötőben melléjük értünk.

Még indulás előtt beírtunk a GPS-ekbe a túlparton egy célpontot, de szegények elég sokáig nem voltak a helyzet magaslatán. Hastingsban a tengerparti sétányon álltunk meg, kilátással a csatornára (St. Leonards – on – sea N 50.850426 W 0.539149). Délre kicsit kiderült az idő, motorra váltottunk, hogy megnézzük Battle apátságát és Bodiam várát. Battlet elég nehezen találtuk meg, Bodiam már könnyebben ment. A 10 GBP körüli belépő árak megerősítették azt az előzetes feltételezésünket, hogy ha nem válogatunk, hanem mindenhova bemegyünk, akkor a költségvetésünk nem lesz elég a belépőkre. A vizesárokkal körülvett várrom megérte a belépő árát, egy lovagi ruhába öltözött öregúr sok érdekességet mesélt a vár korabeli életéről. Este sétáltunk még egy nagyot Hastings tengerpartján, aztán pihenni tértünk. Csak másnap reggel hívta fel a figyelmünket a szomszédos furgonban éjszakázó férfi, hogy motorhome-al nem szabad éjszakázni a parti parkolóban. (Szerencsére senki nem szólt előbb, így jót aludtunk a helyen, amit a searchforsites adatbázisában találtam és úgy jellemezték, hogy tolerálják a lakóautóval éjszakázást.)

 

Június 30. Péntek Reggel megint felhős volt az ég és ahogy elindultunk, az eső is elkezdett szemerkélni. Brighton volt az első megálló. A kinézett parkolóban nem volt hely, de a parton sok parkolóhely van. Az eső miatt igyekeztünk a központhoz közel megállni. A keleties stílusú Királyi Pavilont szerettük volna megnézni. A parkolójegy 3 GBP volt egy órára és csak kártyával, vagy telefonnal lehetett fizetni. Az egy óra éppen elég volt rá, hogy megtaláljuk a hatalmas, kínai stílusjegyeket viselő épületet, körbejárjuk a parkját. Mire visszafelé mentünk az eső is elállt. Chichester volt az első angliai katedrális, amit utunk során megnéztünk. Elég nehezen találtunk parkolóhelyet, ahova befértünk. Amikor távoztunk, akkor fedeztünk fel egy nagy, szinte üres parkolót az épület mögött, ahol parkoltunk. A közeli iskola egyenruhás gyerekei éppen hazafelé tartottak, amikor egy nagy réten átvágva toronyiránt indultunk a katedrális felé. A gyönyörű növényekkel teli püspöki kerten átvágva, egy keskeny utcácskán jutottunk el a katedrális kerengőjéhez, majd a főbejáraton át a templomba. Bent kedves papoktól kaptunk egy térképet a templom érdekes pontjainak bemutatásával. Éppen időben értünk vissza a parkolóba, itt is elég volt egy óra körülnézni. A nem túl távoli Winchesterbe autóztunk tovább. Itt a St. Catherine Park and Ride parkolóban álltunk meg (N 51.051247 W 1.305132). 4 óra után érkeztünk, ezért jegyet vettünk, de már nem kellett fizetni érte. Laci felfedezte a direkt lakóautóknak kijelölt parkoló területet, ahova átálltunk. Az egész hatalmas parkolóban egyedül voltunk éjszaka (a fizető automatáknál levő kiírások szerint ugyan nem szabad a parkolóban éjszakázni, de senki nem zavart minket).

 

Július 1. Szombat Reggel vettünk parkolójegyet (3GBP egész napra és az egyik felével 2 főnek ingyenes a nap folyamán a P+R busz használata). Reggeli után bebuszoztunk a városközpontba, ahol a hétvégén egy „hat fair” nevű eseményt szerveztek. A lényegére nem sikerült rájönnünk, mindenesetre a főutca le volt zárva a forgalom elől, mindenféle street food standokat állítottak fel, néhány jelmezes emberke járta az utcákat, helyenként kis kalapokat tettek ki díszítésként, színpadokat állítottak, gyerekprogramokat szerveztek. Először végigsétáltunk a főutcán, a felső végénél megkerestük az egykori várat, aminek megmaradt nagytermének a falán a legenda szerint Arthur király kerekasztala függ. Igazából a környező épületek hasonló stílusban épültek, mint a nagytermet befoglaló épület, nehéz lenne azonosítani, hogy melyik kő melyik században került a helyére. A XIII. században épült Nyugati kapu és kiállítása ingyenesen látogatható. Érdekes a festett kazettás fa mennyezete, a hatalmas kő kandalló. Egy keskeny lépcsőn a tetőteraszra is fel lehet menni. A kilátást kicsit rontotta, hogy a szomszédos épületet éppen renoválják, állványokba és fehér műanyag lepelbe burkolózik. Visszafelé kanyarodtunk el a katedrális felé. Nagyon nagy épület, a román és a gótikus stílus idejében épült, de a szélessége kicsit terebélyessé teszi, zömök, sisak nélküli tornya, az épület tömege az üvegablakok ellenére kicsit nehézkes benyomást kelt, nem a szárnyalás, égbe nyúlás érzetét. A GPS szerint csak 1,5 km-re voltunk a parkolótól, ezért aztán visszafelé nem vártuk meg a buszt, gyalog vágtunk neki.

Ismét a tengerpart felé vettük az irányt, Lyme Regis fossziliákban gazdag világörökségi helyszíne felé. Kisütött a nap, ezért kevéssé zavartak minket az autópályák dugói. Az utakról sajnos legtöbbször nem látni a környezetet, mert magasra nőtt bokrok, fák, vagy éppen tégla kerítések határolják a földeket. Mivel nem siettünk, egy kellemes parkolóban megálltunk és ott maradtunk éjszakára is. (N 50.72659 W 2.77859)

 

Július 2. Vasárnap Csodálatos napsütésre ébredtünk és rohamosan melegedett az idő. Lyme Regisbe indultunk, ahol a parkolóban külön helyek vannak kijelölve a lakóautóknak. Még volt egy üres hely, ahova beálltunk, aztán elindultam megfejteni a parkoló automata rejtelmeit. Az kiderült, hogy 3 GBP egy napra, éppen az aprókat kezdtem bogarászni, amikor a szomszédos lakóautóban üldögélő férfi a segítségemre sietett. Beírtam a rendszámot, elkezdtem bedobálni a pénzt, amit az automata rendre visszaköpött. Csak 1 GBP-s érmét fogadott el, abból viszont már csak egy utolsó darab volt. Ismét a szomszéd segített, egy 5 fontos papírpénzt felváltott 5 db új font érmére. Így már tudtam fizetni és elindultunk a partra. A vasárnap délelőtti napsütésben megtelt a strand napozókkal és jó néhányan a vízbe is bemerészkedtek. A parton sokan kutyát sétáltattak, tele voltak a kávéházak teraszai. A vízben néhányan evezős szörffel (SUK) ügyeskedtek, egy pasi pedig egy nagy szörfdeszkába épített lépcsőzőgépet taposva és egy roller kormányba kapaszkodva sorra hagyta le az evezős szörfösöket. Olyan gyorsan haladt, hogy a sima vízen csíkot húzott maga után. Egy család férfi tagjai élénken érdeklődtek a szerkezet iránt, egyikük ki is próbálta és némi kezdeti bizonytalankodás után ügyesen közlekedett vele. A feltaláló – gondolom értékesítési céllal reklám zászlót szúrt le a parti kavicsok közé, egy másik zászlót pedig a hátizsákjába téve szorgalmasan taposva a pedált, fel- alá körözött az öbölben.

Mi egy kis parti séta után visszamentünk a lakóhoz és tovább indultunk Exeterbe. Hiába nézegettük séta közben a köveket, egyetlen őslény maradványt se fedeztünk fel bennük, pedig ezt a partszakaszt Jurrasic partnak is szokták nevezni, mert sok őslény csontot és fossziliát találtak a part menti kövekben. Exeterben a parkolóban lehetett kártyával fizetni, így nem kellett fogyasztanom az aprópénz készletünket. A katedrálist megnéztük belülről is, nagyon tetszett. Annak ellenére, hogy a toronynak itt sincs csúcsa – ami egyébként jellemző az angliai gótikus templomokra - mégis a homlokzatát díszítő, bár az évszázadok alatt azért már megkopott homokkő szobrok, az üvegablakok és az arányai könnyedebb benyomást keltenek, mint a winchesteri katedrálisé. Belül is sok szép részlet jellemzi a katedrálist, ráadásul éppen gyakorolt egy orgonista, így az orgona hangját is meg tudtuk hallgatni. Nagy élmény volt. Közel egy órát eltöltöttünk a templomban, aztán kis nézelődéssel igyekeztünk vissza a parkolóba.

Ismét a part felé vettük az irányt. Torbay tengerpartját csak a kocsiból vettük szemügyre, sehol nem találtunk parkolóhelyet. Fowey közelében jelzett a searchforsites egy parkolót, ahol éjszakázni is lehet.  A Brownstone National Trust parkolóját (N 50.348654 W 3.541065) keskeny, egy sávos, kanyargós úton lehet megközelíteni, szerencsére kitérők segítenek, ha esetleg valakivel szembe találkozunk. Becsületkasszába kell bedobni 2 GBP-t a parkolásért. Az így összegyűlt pénzt a környezet rendben tartására fordítják. Túl sok pénz nem gyűlhet, rajtunk kívül csak egyvalakit láttam, hogy pénzt dobott a ládikába. Néhány személyautó állt a parkolóban, főleg kutyákat jöttek sétáltatni, de néhány kiránduló családdal is találkoztunk.  Elsétáltunk a parti szirtekhez. Út közben egy bekerített területen láttunk egy tornyot, mint kiderült ez volt a Nap torony. Elvileg nem volt szabad bemenni a kerítésen túlra, de másokat is láttunk ott sétálni, hát mi is bementünk.  Időnként lövéseket hallottunk, reméltük, hogy nem ránk vadásznak, mint illetéktelen betolakodóra. A part felé vezető úton egy vállapos zubbonyt, sapkát viselő ember került el minket a part felé tartva, majd kisvártatva a másik irányból is érkezett egy hasonló uniformist viselő ember. Kiderült, hogy az út végén egy második világháborús megfigyelőhely található, ami mellett egy látogatóközpont kapott helyet. Ezen a helyen teljesítenek szolgálatot az egymást váltó őrök, akiket útközben láttunk. A szirtekről remek a kilátás, nem csoda, hogy őrhelyet emeltek oda.

Este még sütögettünk egy kicsit, éjszakára csak egy autó maradt ott, lehet, hogy az utasai a szirteken levő megfigyelőhelyen töltötték az éjszakát.

 

Július 3. Hétfő Ködszitálásra ébredtünk, jó, hogy előző este bejártuk a környéket, ezen a napon alig lehetett látni, még a nem túl messzi torony is szinte elveszett a homályban. Ez egy pihenős, autózós nap volt. 10-11 körül keltünk útra, aztán egész nap autóztunk keskeny utakon. Rájöttünk, hogy amikor eltűnik a sáv jelzése is, akkor még keskenyebb lesz az út, már nagy jóindulattal se lehet 2x1 sávosnak tekinteni. Nagyon szép helyeken jártunk, bár a ködtől és esőtől nem láttunk túl messzire, de olyan volt, mintha egy zöld alagútban autóznánk. Foweyben szerettem volna körülnézni, de kiszállni se tudtunk, úgy szakadt az eső. Valahol egy kis út mellett néztem ki egy parkolót Cornwall lankái között. Estére elállt az eső, jöttek kutyákat sétáltatni. Nekünk nagyon hiányzott Selymi, nem volt kit sétáltatnunk akármilyen időjárás is van. Este a Balu által letöltött filmek közül az Egy kutya négy életét néztük meg, aztán egymás vállán zokogtunk.

 

Július 4. Kedd Reggel felsétáltunk a szemközti dombtetőre, majd Tintagelbe mentünk tovább. Itt szép napsütéses idő volt, először körülnéztünk a városkában, majd nagyobb sétára indultunk Arthur király várának romjaihoz. Ahogy a parkolóhoz visszaértünk, egy magyar busz érkezett. Mint kiderült Debrecenből jött egy diák csoport és legalább ugyanannyi felnőtt.  Kicsit beszélgettünk velük, aztán jó utat kívántunk és mi tovább indultunk Salisbury felé. Az éjszakát egy nagy parkolóban töltöttük a vasút mellett egy bevásárlóközpontnál. Még este elmentünk körülnézni a városba.

Kicsit tartottam tőle, hogy a közeli vasút miatt zajos lesz éjszaka, de szerencsére éjjel nem jártak a vonatok, jól aludtunk.  

 

Július 5. Szerda Reggel 8-tól fizetős volt a parkoló, egy órára fizettünk és ismét indultunk a városba. Sajnos kiderült, hogy a katedrális valami ünnep miatt nem látogatható két napig, de az óvárosi rész nagyon aranyos, különösen tetszett egy óra egy oszlopon, valamint a régi városkapuk. Innen a közeli  Stonehengebe mentünk tovább. Körbejártuk a területet, megnéztük a látogatóközpontot. Ezen a napon nyárias meleg volt, még este is 26 fokot mutatott a hőmérő, amikor Bathban parkolót kerestünk éjszakára. Végül a krikett pálya parkolójában (É 51.38091; NY 2.35260) nagy nehezen találtunk helyet. Sok autó volt, mert a pályán meccset játszottak. Elmentünk körbejárni a belvárost, ami a folyó túlsó oldalán helyezkedett el.

 

Július 6. Csütörtök Ezen a napon Oxford volt az első célpont. A P+R parkolóban álltunk meg, onnan motorral indultunk a városba. Ezen a napon is nagyon meleg volt. Sétálgattunk a városban, mindenfelé diákokkal találkoztunk. A Magdalena college-et belülről is megnéztük, a többit csak kívülről és az udvarát. A folyón láttunk evezősöket készülődni. Visszafelé kis gondban voltunk, nem tudtuk az utat. A P+R parkoló nevére is csak tippem volt (ami végül bejött). Egy utcácskában vártam, amíg Laci előrement körülnézni, aztán szerencsére azzal jött vissza, hogy megtalálta azt az utcát, amin odafelé mentünk a városba.   Woodstock, Chipping Norton felé mentünk tovább, végül Chipping Campdenben a Dovers Hillen álltunk meg éjszakára (É 52.0536; NY 1.80233) Még délután értünk a parkolóba, nagyot sétáltunk és gyönyörködtünk a kilátásban.

 

Július 7. Péntek  Stradford upon Avon volt a napi programunk. Úgy döntöttünk, hogy motorral eredünk Shakespeare nyomába. Bejártuk az egész városkát, nézelődtünk a folyóparton, felkerestünk minden nevezetes látnivalót. Utána visszatértünk a táborhelyünkre és grilleztünk egy kicsit vacsorára.

 

Július 8. Szombat Ezen a napon első megállóként Warwickban néztünk körül, majd Tewkesburyban egy középkori fesztiválba botlottunk. Parkolóhelyet már csak a városka széléhez közel találtunk. Onnan visszamentünk, hogy megnézzük a sokadalmat. Mindenfelé középkori ruhákba öltözött emberek, mesterségek sátraiban mutatták be a hagyományos foglalkozásokat, egy kis csatát is imitáltak, meg persze lehetett enni, inni is. Ezen a napon is nagyon meleg volt, jól el is fáradtam, mert elég sokat kellett mennünk a lakóautótól az események helyszínéig, majd vissza.

Innen Glouchesterbe indultunk tovább, ahol a katedrálisban éppen zenekari és kórus próbába cseppentünk az esti hangversenyre. Fantasztikus akusztikája van a templomnak. Nagyon tetszett a katedrális kerengője is. Éjszakára Chepstowban álltunk meg, a vár tövében.

 

Július 9. Vasárnap ReggelmegnéztükChepstow középkori várát, ami tornyaival, bástyáival, pártás falával mesebeli látvány és a katedrálist, ami szintén felettébb impozáns. Majd motorra pattantunk, hogy felkeressük Tintern Abbey romjait, ami engem a toszkán Galganora emlékeztetett, állnak a falai, de hiányzik a teteje. Innen a Way völgyébe tartottunk egy kis kalandozásra, amikor visszaértünk alig tudtunk kiállni a lakóautóval az időközben full megtelt parkolóból. Következő megállónk Newport volt, egy újabb katedrális, Newport közelében jeleztek egy parkolót szervizzel – egy sávos kanyargós utakon tudtuk megközelíteni. Amikor odaértünk az út egyik oldalán egy inn, másikon a parkoló, teljesen tele volt személyautókkal. Mindenki kirajzott a szép nyári vasárnapon. Tovább mentünk Cardiffba, itt a szabadtéri színpad melletti park parkolójában találtunk helyet. Vacsora után elsétáltunk a várhoz, körbejártuk, megcsodáltuk az új városrész érdekes hídjait, lestük a parkban a mókusokat. Este a szabadtéri színpadon hangverseny volt, Hair és egyéb musicalek számai – a lakóból hallgattuk, jó kis előadás volt.

 

Július 10. Hétfő Kicsit problémás volt a parkoló elhagyása. Laci előbb a bejárat egyirányú utcájába hajtott be szemből, persze jöttek szembe. Aztán természetesen én voltam a hibás, velem veszekedett, pedig mondtam neki, hogy ott a másik irányba mutat a nyíl. Eléggé feldúltan kiszálltam a kocsiból, egy udvarias angol egyből jött segíteni, hogy hova tudnánk állni. Mondtam neki, hogy mi elmenni szeretnénk, abban is segített.

Kidwelly váránál álltunk meg. A XI. XII. századból származó vár harcos idők tanúja, romos, de jól követhetők a különböző funkciók, a tornyai is állnak. Kedves, kacskaringós utcákban jártunk, amiket régi, néhol romos épületek szegélyeznek. Mindenhol ismertető táblák mutatták be az épületek eredeti funkcióját. Találtunk egy parkolót éjszakára, amelyik mellett két területen színpompás vadvirágok nyíltak egy kísérleti projekt részeként.

 

Július 11. Kedd Bár esős időre ébredtünkegy kiránduló helyet kerestünk fel a Devils Bridge közelében. A parkolóban egy postaláda szerűségből térképet lehetett beszerezni a környékről. Szép dombok, erdők, sok zöld, birkák jellemezték a környéket. Esernyővel indultunk sétára az erdőben, virágzó málnabokrok között mentünk az első hídig, ahol bő vizű vízesés száguldott alattunk. A bokrokon találtunk néhány szem málnát, egy fa mellett pedig egy magányos, ázott madárfiókát. Reméltem, hogy később érte ment a mamája és biztonságos helyre vitte. Semmi térerő nem volt az erdőben és bár néhány kirándulóval találkoztunk éjszakára egyedül maradtunk.

 

Július 12. Szerda Napsütésre ébredtünk, kis túrát tettünk a folyó mellett, birkák között a zöld dombokon, egyik helyen láttunk egy szép kis kő nyaralót, helyenként kerítéseken kellett átmászni, majd sűrű erdőbe kerültünk magas fákkal, amiken érdekes, toboz jellegű, de puha, kívül zöld, belül rózsaszínes termés volt.

Tovább mentünk a turisztikai Devils Bridge-hez, ahol belépődíjat szedtek, bent hosszú lépcsősor indult, de mi csak lenéztünk, mi sokkal jobb helyen jártunk.

Következő megállónk az Iron Bridge-nél volt, ami 1797-ben épült és világörökség. Nem csak érdekes, hanem szép is, reklám céllal készült, hogy az alkotói a szakmai tudásukat bemutassák.

A Pontcysylite Aquaductot sokat kerestük, semmi jelzést nem találtunk, végül GPS koordináták alapján leltünk rá. Az út mentén volt egy parkoló, 2 m széles útra figyelmeztető tábla, de a csatorna partján is láttunk néhány helyet, egy francia lakóautó állt ott. Az aquaduct 1795-1805 között épült. Sokáig nézegettük a felkurblizható gyalogos hidat, ami a keskeny csatorna fölött vezet át. Sok keskeny lakóhajó, főleg nyaralók közlekedtek a csatornán. Ezt is el tudnám képzelni egy nyaralás programjának. Évával már beszéltünk róla, hogy el kellene menni Franciaországban kipróbálni a csatornahajózást –bár éppen lehetne Angliában is próbát tenni.

Mi a közösségi ház parkolójában éjszakáztunk (É 52.96537; NY 3.08875)

 

Július13. Csûtörtök Reggel 10 fok volt kint, 15 bent, kicsit befűtöttünk. Chester lett volna az első állomás, de az időközben létrejött internet kapcsolaton láttam, hogy a Powis kastély és kert, amiről szép képeket láttam az út tervezgetésekor, éppen az ellenkező irányban van (ahonnan előző nap jöttünk), úgyhogy először visszamentünk 44 km-t. Amikor megérkeztünk nem tudtuk, hogy hol van a parkoló, valami gazdasági épületeknél álltunk meg. Megérte a visszaút. Bár kicsit korán érkeztünk, ½ 10 körül, a kastély pedig csak 11 órától látogatható, addig körülnéztünk a kertben. Gyönyörű növények, pázsit, kedves eldugott pihenőhelyek. Folyamatos munkát igényel egy ekkora park, kert rendben tartása, láttunk is kertészeket tevékenykedni. Amikor kinyitották a kastélyt a belső udvarban jó néhány páva kapirgált, körülöttük pedig pávacsibék jöttek – mentek. Maga a kastély is szép és érdekes volt, jó, hogy nem tántorított el minket a korai érkezés.

Két eső között megnéztük Chestert is, a városfalon sétáltunk, onnan néztünk körbe. Nagyon tetszett egy óra, amit a városfalba építettek.

Coel Llangwyfan regionális parkban éjszakáztunk (É 53.19168, NY 3.28986), ahol bronzkori település, körházak nyomait találták a közeli fennsíkon, hétvégére plakátokon önkéntes régészeket toboroztak a feltárás folytatásához.

 

Július 14. Péntek Reggel érkeztek kutya sétáltatók, aztán egy nagy utcaseprő gép. Megörültünk neki, hogy majd követjük a szűk úton kifelé. Elég sokáig sziesztáztak a parkolóban, közben az eső is elállt. Amikor elindultak, mi is a nyomukba eredtünk.

Conwy vára a nyolc bástyájával igazán impozáns. A tájékoztató tábla szerint I. Edward több várat is elkezdett építeni a nyugati parton, de csak ezt fejezte be.

Llanrwst kisvárosban láttunk egy remek ingyenes parkolót, WC-vel, a kisvasút megállójánál. (E 53.13955; Ny3.80132) Mivel mi délben értük ide, itt ebédeltünk, aztán sétáltunk a környéken és megnéztünk egy pompás vízesést.

Az éjszakára először kinézett farm kemping felé vezető út (már amerre a GPS vitt minket) szép, hegy-völgyes tájon vezetett, végig egy sávon, időnként birkák ácsorogtak az úton, nem is nagyon akartak odébb állni. Helyenként, néhány kitérőnél a szembejövők félreálltak, hogy elengedjenek minket és mosolyogva, felemelt ujjal jelezték elismerésüket, hogy ilyen utakon mászkálunk a keskeny úton épphogy elférő lakóautóval. Amikor már csak néhány km-re voltunk a céltól a korábbiaknál is keskenyebb és meredeken emelkedő útra irányított minket a GPS. Lacinak itt lett elege, ezért a közelben jelzett másik farm felé vettük az irányt. Ez könnyen megközelíthető volt, sík terepen, egy folyó partján. A zöld réten láttunk néhány lakókocsit és lakóautót. Az út túloldalán volt a farm épülete, a kutyák jelezték, ahogy beléptem a kapun. Előkerült az idős gazda is, nála fizettem 7 GBP-t egy éjszakára. Igazán jutányos ár volt szervizzel együtt. (Harlock, Merthyr Farm Campsite N52.866746; W4.079293)

 

Július 15. Szombat Egész éjjel kis megszakításokkal esett az eső, ami reggel folytatódott. Feltöltöttük vízkészleteinket, ürítettük a szennyvizeket, aztán indultunk. Caernafonban is van egy I. Edward idejéből származó vár és az eredeti városfal is nagyrészt áll még. A városba vezető út kicsit fel volt túrva, a nagy parkolóban az őr a buszok közé akart irányítani, ahol persze magasabb a parkolási díj, ezért inkább visszafordultunk, hogy egy közelben látott 2 GBP-s parkolóba álljunk be. Hely csak elég szűkösen volt két iskolabusz között, fizetni a szomszédos gumijavító műhelyben kellett. A vár felé a járda is az útépítés áldozata lett. Azt hittem, hogy a gyalogos felüljárót kell használni, csak amikor felértünk fentről láttuk, hogy merre is kell menni. A felüljáró egyébként a vasútállomáshoz vezetett, ott volt a végállomása a gőzös kisvonatnak. Kicsit járkáltunk a városban, kívülről körbejártuk a várat, ami nagyon hasonló volt, mint az előző nap Conwyban látott. Kb. félúton voltunk, amikor megint megeredt az eső, igyekeztünk hát vissza a lakóhoz. Én még kinéztem, hogy  Beaumarist is meg kellene nézni a Menai szigeten, a GPS viszont valahogyan eltüntette ezt a közbenső célpontot, egyenesen Holyheadbe navigált minket. Ott a kikötőnél levő Lidl parkolójának bejáratát keresve sikerült felfedezni egy jó kis parkolót egy sziklafal tövében. A kikötőben mindkét hajóstársaságnál megérdeklődtem, hogy másnap mikor és mennyiért vinnének át minket legkorábban Dublinba. Az Irish Ferry kora hajnali járata mellett döntöttünk, ami 2.20-kor indul. Kicsit korainak tűnt, hogy 0.30-ra kell menni becsekkolni, de azért beállítottam az ébresztőt erre az időpontra.

 

Július 16. Vasárnap Hajnali 5 óra után futott be a komp Dublinba. Howth parkolót néztem ki a város közelében a parton. A parkoló gyorsan megtelt, sok piknikező érkezett a városból a szép napos időben.

Motorral indultunk városnézésre. Én már egyszer korábban is jártam Dublinban, akkor nagyon megkedveltem a várost. Leállítottuk a motort a folyóparton, úgy indultunk a belváros bejárására. Amikor visszaértünk, furcsán állt az első villája a motornak, kiderült, hogy megpróbálták ellopni, de szerencsére nem voltak sikeresek. Visszamentünk Howthba a lakóhoz. Itt a part mentén és a mólón a street food soron sokféle ételt lehetett kapni. A két fish & chips-esnél hosszú sor állt, mi is ezt ebédeltünk. Összefutottunk egy erdélyi magyar-román házaspárral két kisfiúval, jót beszélgettünk velük, ők mondták, hogy a mólónál a soron van egy magyar lángosos és egy  „német” kolbászos  étterem. Estefelé második kör városnézésre indultunk, ekkor a katedrális, a vár, a Temple Bar volt a programon. Visszaérve még éppen elcsíptük a színpompás naplementét a parton, ahol álltunk.

 

Július 17. Hétfaő

Motoros kirándulásra indultunk  Malahide kastélyához – a parkban sok kisgyerek játszott, családok piknikeztek. Kerestük Portmarnockban a legrégibb templomot is, de azt nem sikerült megtalálnunk. Ebéd után lakóval indultunk tovább, nagy örömöt okozva az egyik autónak, amelyik már egy ideje sikertelenül körözött a parkolóban helyet keresve.

Ismét őskori leleteket kerestünk fel, Newgrangeben a neolit kori folyosósírokat. Már későn értünk oda, csak másnap indult csoportos vezetés, de a látogatóközpont remek kiállításából elég jól tudtunk tájékozódni és a távolból még a sírdombot is meg tudtuk nézni.

Slane - ... Carlingfordba, az észak-ír határhoz közeli félsziget városkájába mentünk tovább, úgy terveztük, hogy ott éjszakázunk. A megadott koordinátáknál az út mentén táblák tudatták, hogy ott nem szabad éjszakázni. Egy magasságkorlátos parkoló közelében a parti út közeli pázsitos piknik terület mellett egy kellemes parkolót is felfedeztünk, csak ott még sok utó állt, nem volt éjszakára megfelelő (sík, elég hosszú) hely. Elmentünk sétálni, aztán este 11 körül felszabadult az ideális hely, átálltunk oda.

 

Július 18. Kedd

Reggel először Kellsben néztük meg a Szent Colncille kolostor maradványain épült templomot, a kör alakú, 30 méter magas tornyot, felfedeztük a kelta kereszteket a templomkertben.

Ezután Trimbe mentünk tovább, ahol egy angol – normann vár impozáns romjai találhatók.

Innen Castletown House – hoz mentünk tovább, ami korának legnagyobb magán kézben levő kastélya. A látogatók inkább a kastélykertben piknikeztek, mi voltunk az egyedüliek, akik végigjárták a magas emeleteket, a legfelső szinten a Grace Kelly emlékére rendezett fotókiállítás szép képeit is végignéztük.

A Dublintól délre fekvő Dalkey városkában nem találtunk parkolóhelyet, csak valahol több km-re a látnivalóktól, így végül feladtuk és Glendalough felé indultunk. Útközben vettem észre a táblát, ami

Powerscourt vízesését jelölte. Ez a 90 m magas vízesés Írországban a legnagyobb. Jó ideig tovább kellett haladnunk az úton, mire találtunk egy helyet, ahol meg lehetett fordulni. Keskeny utakon, időnként erős ellenirányú forgalomban araszolgattunk a vízesés felé, néha félreállva, hogy elférjenek a szemből jövők. Kapu fogadott a bejáratnál, 5 EUR/fő senior belépti díjat kértek, hogy megnézhessük a vízesést. A vízesés tényleg szép, körülötte sokan piknikeztek. A maradék leégett faszénnek külön tároló volt odakészítve, a fa asztalokon fém lapok, hogy a grillezés ne ártson az asztaloknak- azért némelyik kicsit megpörkölődött. Este 7 körül értünk a megadott koordinátáknál levő parkolóba, ami nem Glendaloughban volt, hanem attól 16 km-re a Ballinafunshoge Forest Car Parkban.

Éjfél körül kis személyautóval 4 fiatal érkezett, a parkoló fölötti tisztáson két kis sátrat vertek fel.

 

Július 19. Szerda Glendaloughot többnyire esőben tudtuk megnézni, elsétáltunk a felső tóhoz. Most is tetszettek a régi romos templomok, sok szerzetessel is találkoztunk, akik némelyik templomban énekeltek is.

Kilkennyben megnéztük a várat, sétáltunk az óvárosban, itt is sok csuhás szerzetest láttunk. Kilkennítől 10 km-re egy erdei parkolóban éjszakáztunk. (Ballyrafton Forest Car Park) Este ½ 9-re tényleg kisütött a nap, amit az időjárás előrejelzés ígért.

 

Július 20. Csütörtök A közeli Jerpoint apàtság felújítás alatti romjainál kezdtük a napot. A megmaradt falrészletekből következtetni lehet az apátság eredeti formájára és méreteire. A kerengőben több oszlop díszítő domborművei is részben, vagy egészben megmaradtak, valamint néhány gazdagon díszített kőkoporsó. Az apátság természeti környezete itt is lehetővé tette az elmélyülést. Lehet, hogy még korán volt, de itt nem találkoztunk szerzetesekkel.

Cahirba mentünk tovább, ahol a város közelében egy erdei parkolóból indultunk esőszünetben a Swiss Cottage felderítésére. Ez csak vezetővel látogatható. Érdekes, ahogy a XVIII. században az egyszerű falusi életet elképzelte az uralkodó osztály. A közeli Cahir várának ura építtette a mindössze 4 szobás házikót nyári laknak.

Az emeleti ablakából lehetett látni a várat is. A felhasznált drága anyagokat igyekeztek elrejteni, pl. a mahagóni lépcsőt és korlátját lefestették, de azért megnéztem volna azt a korabeli parasztházat, aminek a szobája falát egzotikus vidékek tájait ábrázoló selyemtapéta fedi. Azt megértem, hogy a vár méteres falai, zordon hangulata elől vágytak a természet közelségére, az emberibb léptékű környezetbe, az viszont furcsa, hogy hosszabb időt nem töltöttek a házban, csak 1-1 napra ruccantak ki. Persze Cahir várát is megnéztük és bár látszik, hogy megpróbálták otthonossá tenni az elsősorban védelmi célokat szolgáló épületet, azért a Swiss Cottage sokkal barátságosabb, bár valószínűleg nehezebben volt védhető.

Cashelben a vár már éppen zárt, amikor odaértünk, ezért benéztünk a parkoló melletti Brú Ború kulturális központba. Láttam, hogy hetente kétszer népművészeti előadást szoktak tartani a kulturális központban. Rákérdeztem és estére kaptunk jegyet az előadásra. Ajándékokat is vásároltunk, meg ír zene CD-ket és megnéztük a központban az éppen bemutatott kiállítást.

Később átálltunk a parkolóba, már nem volt fizetős. Vacsora készítés közben láttuk, hogy gyülekeznek az előadás résztvevői, mindenféle hangszerekkel. A közönség nem látszott, hogy gyűlne. Már azt hittük, hogy magán előadásban lesz részünk, de végül azért 23 fő csak összejött, amivel a nézőtérnek csak kis része telt meg és a nézők kevesebben voltak, mint az előadók.

Remek előadáson vehettünk részt ír zenével, táncokkal, igazi örömzene volt, az amatőr előadók, akik napközben a polgári foglalkozásukat űzik lelkesen játszottak, sőt az előadás után még meg is hívták a közönséget, hogy a pinceklubjukban ki lehet próbálni a hangszereket. Sajnos mindenki kihagyta ezt a lehetőséget, csak a társulat tagjai vonultak el még egy kis szabad beszélgetésre.

 

Július 21. Péntek Egész éjjel – rövid szünetekkel – esett, de reggelre kicsit biztatóbban nézett ki az ég. Éjszaka ingyenes a parkolás, reggel 7-kor kiálltunk, majd ismét be, hogy kapjunk jegyet. A sorompókat nem sokkal később leengedték, csak a napi 4,50 EUR parkolás kifizetésével lehetett távozni.  Rajtunk kívül csak egy német házaspár éjszakázott a parkolóban egy Westfaliával.

9 után pár perccel már felfelé tartottunk a sziklaplatóra, az elsők között nézhettük meg az impozáns romokat, csak egy olasz családdal osztoztunk a látványban. Előző nap, mivel a Bru Burúban 30 EUR fölött költöttünk ingyenes belépőt kaptunk a várba, csaknem az egyik előző napi előadás árát megspóroltuk.

Még a nap is előbújt, hogy néhány napsütéses képet is tudjunk készíteni.

Következő megállónk Blarney vára volt – szónoki képességeket segítő kő a vár tetején, amit csak faramuci kifacsart pózban lehet megcsókolni. Szép park tartozik a várhoz az útikönyv szerint, de szakadó esőben nem igazán tudtuk élvezni. Ezen a helyen különösen nagy tömeggel találkoztunk, buszokkal szállították a turistahadat.

Ebédeltünk a parkolóban, majd tovább indultunk. Fota vadaspark a rossz idő miatt szintén kimaradt, pedig szívesen simogattam volna megint wallabykat.

Drombeg kőkörhöz, szűk, kanyargós út vezet, szerencsére nem jöttek szembe. Hűvös, szeles volt az idő, permetezett az eső.

A part menti úton haladtunk tovább, szép kisvárosokon keresztül. Timoleagueban kívülről néztük meg a ferences apátság és lepra kórház romjait, egy bizarr olasz figura - hosszú göndör ősz haj, kalap -, lefeküdt a parti sétányra, hogy jó szögből készítsen fényképet, beszédbe elegyedtünk, „viszontlátásra” az egyetlen szó, amit magyarul tud.

Az út mentén egy templom előtt megláttunk egy parkolót, nem volt tábla, hogy nem szabad éjszakázni, így ott aludtunk (51.55995; 9.38982).

 

Július 22. Szombat Beara körre indultunk, reggel még voltak felhők, de később kisütött a nap és remek idő lett a csodás tájon autózáshoz, nézelődéshez. Glenngarrifban az út mentén ingyenesen tudtunk parkolni és elindultunk megkeresni, honnan mennek át hajók a Garinish szigetre. Megláttuk a komphoz jelzett parkolót, ahonnan hátsó ösvényeken jutottunk el a vízhez. Egy kishajó éppen indulni készült, kérdeztem a kapitányt, hogy még két fő felfér-e, megbeszélte a hajót vezető sráccal és még helyet csináltak nekünk. A szigetre vezető úton egészen közel mentünk a hajóval néhány sziklaszigethez, amiken a napos időben fókák sütkéreztek. A sziget egy nagy park, az Ilnacullin-parkot a múlt század elején hozta létre annak új tulajdonosa. Amikor visszafelé indult a hajó akkor kérték a jegyeket, ami persze nekünk nem volt. Mondtam a kapitánynak, hogy hogyan jöttünk át és hogy próbáltam az út előtt, meg a szigeten is jegyet venni, de nem sikerült, így tudtam nála fizetni. Amikor visszaértünk a szárazföldre másik úton indultunk el, mint ahonnan jöttünk és ott fel is fedeztük a jegypénztárat.

Haladtunk tovább, a félsziget végén megálltunk egy strandnál, ahol a gyerekek a vízben pancsoltak, egy nagy füves területen pedig sok lakókocsi állt. Az egyikben szorgoskodó nőtől megkérdeztem, hogy ez kemping-e és hogy működik? Mint kiderült a parton kicsit távolabb álló kék házhoz tartozik, bárhol meg lehet állni és este jön a tulaj beszedni a fejenként 7 EUR díjat. A területen volt vízcsap egy mosogatóval, a közelben pedig a strand WC-je. Mivel nem bíztunk benne, hogy másnap is szép idő lesz (az előrejelzés hol esőt, hol felhős időt ígért) ezért inkább tovább indultunk, meg- megállva gyönyörködni a tényleg lenyűgöző tájban.

A Beara félsziget után a híres Kerry Ringre indultunk tovább. Az út elején kevésbé volt látványos, mint a Beara félsziget. Egy idő után már nézegettük, hogy hol tudnánk megállni, de csak a Valencia szigeten, a Bray Head parkolóban találtunk helyet. Innen viszont varázslatos a kilátás a félsziget végének szabdalt partvonalára, a közeli és a távolabbi szigetekre, köztük a Skellig szigetekre. (N 51°53’31.52”; W 10°23’47,16”)

 

Július 23. Vasárnap Reggel még felhős volt az ég, de nem fújt a szél és a nap igyekezett áttörni a felhőkön. 9-re már nagyrészt sikerrel járt. Fentről néztük, ahogy a szemközti Portmagee kikötőjéből sorra húztak ki a kis hajók, fedélzetükön turistákkal a szigetek felé. Biztos érdekesek a Skellig Michael sziget kúpos szerzeteslakjai, de az oda vezető 500 lépcső eltántorított attól, hogy személyesen is meg akarjam nézni őket. Még nézelődtünk kicsit a lakóból a kiváló kilátóhelyünkről, aztán útra keltünk vissza a félszigetre befejezni a Kerry kört és felfedezni a Killarney Nemzeti Parkot. A Torc vízesésnél minden parkoló dugig tele volt. Végül sikerült éppen csak nem az útra belógva megállni egy parkolóban. Innen gyalog indultunk vissza a vízeséshez, majd a Muckross kastély parkjában és az arborétumban sétáltunk. Mire visszaértünk a lakóhoz már fogyatkoztak az autók a parkolóban, vacsora után megvártuk, amíg az utolsó autóval is elmennek és olyan pozíciót kerestünk, hogy egyenesen álljunk. (N52.05222; W9.513897)

 

Július 24. Hétfő Reggel mielőtt még a tömeg útrakelt volna tovább indultunk. Még a Ladies View kilátópont előtt egy régi templomnál leparkoltunk az út mellett és Laci leszedte a motort. Azzal indultunk szép napsütésben a Gap of Dunloe felfedezésére. Már jó ideje mentünk, de semmi utalást nem találtunk a Gap of Dunloe-ra. Eléggé elbizonytalanodtunk, ellenőriztem Travellina leírását, aszerint jó helyen voltunk. Aztán megláttam az első lovaskocsit és megnyugodtam, mert a szurdokban a kényelmes, vagy elfáradt turisták lovaskocsival utazhatnak. Ahogy haladtunk előre egyre több túrázóval találkoztunk. Egy részük felülről lefelé, más részük az ellenkező irányba haladt. Egy kicsit szélesebb részen leállítottuk a motort és egy darabot mi is gyalog tettünk meg a jégkorszaki gleccser által alakított völgyben. Amikor motorral visszafelé mentünk a lakóhoz egy helyen láttuk, ahogy tőzeget csomagolnak nagy műanyag zsákokba. A területen felszabdalt tőzeg-tégla kupacok vártak sorukra. Visszafelé úton még néhány helyen megálltunk a tavakra nyíló kilátásban gyönyörködni. A következő félsziget, a Dingle Peninsula felé haladtunk tovább. Dunmore Headnál a parkolóban már állt néhány lakóautó. Amikor a személyautós kirándulók hazaindultak be tudtunk állni a kilátás felé és ékre álltunk. Este még egy kis sétára mentünk. Egy nagyon érdekes formájú szigetet láttunk, a felhők és a sötétedés miatti félhomályban úgy tűnt, hogy ember alkotta hasábokból épült valamiféle építmény magasodik a szigeten. Filmesekkel is találkoztunk, akik ugyanazokon a dűlőutakon bóklásztak a kocsijukkal, mint mi, az operatőr a tetőablakon kibújva filmezte a tájat. Laci összebarátkozott a kerítés mögötti nagyon kíváncsi, de elég ijedős bikaborjakkal. Amikor az egyiknek véletlenül hozzáért az orra a kezemhez rémülten hátrált meg és a többiek is követték. Gyönyörű volt a kilátásunk a hálóhelyünkről, szemközt a távolban a Valentia sziget, előző napi szálláshelyünk látszott.

 

Július 25. Kedd

Askeatonban nem találtuk a jelölt lakóautó szervizt, sétáltunk egy kicsit Adareban, ami az egyik legszebb ír falu, hatalmas turistaáradattal. Limerick vára már bezárt, mire odaértünk, igyekeztünk körbejárni. Bunrattyban a látogatóközpont üzlete még nyitva volt. Este középkori vacsorát rendeztek a várban csoportoknak. Felfedeztem lakószervizt, ugyan nem volt jelölve, de voltak rácsok a szennyvíz leeresztéshez, egy rácsos csatornanyílás a WC ürítéshez és vízcsap. A buszok ½ 12 tájban a vacsora végeztével elmentek, egy lakó és egy kis busz csatlakozott hozzánk éjszakára. Egész éjjel esett.

 

Július 26. Szerda

Reggel csak csöpörgött, nyitáskor a vár és a skanzen felfedezésére indultunk. Nagyon érdekes volt mindkettő, szinte az egész napot ott töltöttük. Időnként bemutatókat is tartottak, pl. zenéltek, táncoltak, a kovácsműhelyben tevékenykedtek, a gyógyító mesélt a gyógyhatású füvekről.

Este Carrigaholt kishajó kikötő mellett a vízparton táboroztunk le. (N 52.603897; W 9.709547)

Azt olvastuk, hogy itt szoktak delfineket látni, de mi sajnos hiába lestük a hullámokat, a delfinek nem jöttek. Jöttek viszont jetskis fiatalok, bár nem volt nagy meleg, mindössze 13 fokban mókáztak a vízben. (Lehet, hogy a zajos tevékenységük riasztotta el a delfineket.)

                                                                          

Július 27. Csütörtök

Reggel a Cliffs of Moher- hez indultunk. Érdekesek ezek a tengerbe omló hatalmas sziklák és a fennsík is, ami a partot alkotja.  Ezen a napon volt a 40. házassági évfordulónk, amit Doolinban,  az O’Conell pubban vacsorával, sörözéssel, ír zene hallgatásával ünnepeltünk meg.

A pubbal szemben az út szélén éjszakáztunk több más lakautóval. Erős szél fújt, egész éjjel hintáztatta a lakóautót.

 

Július 28. Péntek

Ezen a napon először Kinvarrát néztük meg, majd a Dunquaire Castle-t kívülről.

Kylemonte Abbeynál a kerítéssel körbevett kerthez busszal mentünk felfelé és gyalog vissza. Érdekes volt az egész terület, az épületek és a történetük is. Érdekes lenne tudni, hogy az 1970 – 1990 közötti időszakban ki lehetett az a magyar leány, aki ebben az elit egyházi magániskolában tanult.

Következő célpontunkat, a Strokestown udvarházat este már nem tudtuk megnézni, ezért az udvarház előtt éjszakáztunk (N53.77703; W8.10193)

 

 

 

Július 29. Szombat

Reggel sétáltunk a kastély parkban, csak 10.30-kor nyit az udvarház. A korai napsütést eső követte és kiderült, hogy csak vezetéssel látogatható a kastély, az első vezetés 12.30-kor lesz. Addig nézelődhetnénk a bekerített kertben. Nem vártuk ki a vezetett kastélytúra időpontját, inkább továbbmentünk.

Következő megállónk Ballymote várkastély romja volt 6 őrbástyával, mellette ferences kolostor romjai.

Megint akadt egy kis őskori látnivaló is, Carrowmere kőkorszaki temető, kő körök és a Mebh’s Cairn.

Éjszakára Streedagh Beach-nél álltunk meg (nem riasztottak el minket a „this area is influenced by high tide” figyelmeztetések)

(N54.40439; W8.56012)

 

Július 30. Vasárnap

Reggel boci szopott előttünk az úton, volt aki vissza is fordult, inkább később ment a strandra.

Ezen a napon kicsit átruccantunk Észak- Írországba. A határt nem lehet észlelni, csak a sebességkorlát táblákon változik a km mérföldre.

A Marble Arch Caves-nél még üres volt a parkoló, amikor megérkeztünk. 10-kor az első hivatalosan induló kiscsoportos vezetett csapattal indultunk a mélybe. Nekem sajnos vissza kellett rohannom. Az előző napok sok esőzése miatt a csónakázás a föld alatti patakon kimaradt.

FlorenceCourt volt a következő megállónk.

Enniskillen – ben az esőben csak kocsiból néztünk várost.

White Islandot csak kerestük, de sajnos nem találtuk meg a Michelin útikönyvben jelzett kis szigetet.

Boa Islandon átmegy a főút, a temető jelzést is észrevettem. Megálltunk a temetőhöz vezető út elején, éppen jött szembe egy autó. Enyhe esőben mentünk le, volt parkoló, akár lakóval is lemehettünk volna, de a lényeg, hogy megtaláltuk a Janus fej ősi szobrot.

 

Július 31. Hétfő

Vár a tóban kirándulás erős szélben, néha esőben, végül nem találtuk meg. GPS simán elvezetett minket olyan helyekre, ahol nem volt út. Oda - vissza trappoltunk egy keskeny dűlőúton (ahová lakóval nem mertünk bemenni), utána egy nagyobb úton, aztán a GPS visszafordított, a birkák kiröhögtek minket. Még egy jelzés nyomán nekiindultunk, ami azt mutatta, hogy ott lehet csónakot bérelni, amivel át lehet evezni a szigetre. Elindultunk, de csak a susnyásban láttunk néhány rozzant csónakot, amik már nagyon régen ringhattak a vízen. Tanulmányoztuk a házakat, hogy miért vizesedik a faluk, én éppen kiszerettem Írországból. Amikor visszaértünk a lakóhoz megebédeltünk még az iskola előtti parkolóban, aztán egy hosszabb autózásra indultunk a szakadó esőben (kihagytunk néhány előzetesen kinézett szép strandot, nem volt igazán strandidő). Portrushban egy motorhome parkingban éjszakáztunk. (N 55.201282; W 6.652495)

Az automata szerint 0,50 GBP/ órát kell fizetni. Amikor odaértem a velünk szemben álló lakóautó német gazdasszonya éppen küzdött a parkoló automatával. Bankkártyával szeretett volna fizetni, de a szerkezet a kártya behelyezését követően először türelmet kért, majd közölte, hogy tranzakció befejezve. Ő néhány próbálkozás után feladta. Visszamentem a lakóhoz, összesen 4 GBP-t tudtam összeguberálni, az csak este 11-ig lett volna elég a parkolásra. Ezért aztán egy esőszünetben én is megpróbálkoztam bankkártyával fizetni, de ugyanazzal az eredménnyel jártam, mint korábban a német nő. Azért vacsora után még Lacival is visszatértünk, de fizetni nem tudtunk. Laci felvetette, hogy ha hajnalban felébredünk, ahogy szoktunk, akkor ki kellene menni legalább némi pénzzel néhány órára fizetni. Kikészítettem neki 2 GBP-t, ő hajnali 4-kor, miután kicserélte a persze, hogy az éjszaka közepén kifogyó gázpalackot (nem akarta, hogy leolvadjon a mélyhűtőben a még otthonról hozott kaja) próbálkozott fizetni, de az automata visszaköpködte a bedobott pénzt. Így aztán ingyen éjszakáztunk és másnap reggel is csak a szennyvizet és a WC-t ürítettük, mert a vízvételhez zseton kellett volna, arról azonban semmi tájékoztatást nem találtunk, hogy hol lehet zsetont venni.

 

Augusztus 1. Kedd

Jól imádkoztam az éjszaka, reggel a korai eső után többnyire kék ég és helyenként / időnként napsütés kerekedett. Dunluce kastélyromja útba esett, hát megnéztük. A nap fénypontja a Giants Causeway volt. Szerencsére még időben érkeztünk, találtunk helyet a parkolóban. Lementünk, megcsodáltuk a szabályos alakú bazalt oszlopokat, a kilátópontokat.

A Carrick-a Rede Rope Bridge-nél hatalmas tömeg várakozott, kb. 3 óra múlva mehettünk volna át, amit nem vártunk meg a közelgő esőben (nem lehet egész nap jó idő). Ahogy haladtunk tovább, mindenfelé megálltunk, de sehonnan nem lehetett rálátni. Végül mégiscsak láttuk, mert egy közeli szép kilátású parkolóban, ahol megálltunk ebédelni egy távcső a kis szigetre és a kötélhídra volt irányítva. Hoztak buszos turista csoportokat is, hogy onnan nézzék meg a kötélhidat.

A parti úton haladva meg- megálltunk, (ahol nem volt magasságkorlát a parkolókon) gyönyörködni a kilátásban.

(N54.92263, W5.88768) parkolóban aludtunk a parti út mellett Larne előtt. Már volt 2 másik lakóautó, egyikük ékre is állt. Este négyen voltunk, reggelre öten lettünk.

 

Augusztus 2. Szerda

 

Befutottunk Belfastba, először a kikötőbe mentünk és megvettem a kompjegyet csütörtök estére. Esőben indultunk kis városnézésre, kikötő közelében álltunk meg egy P+R parkolóban. A P+R jól működik, 11-től 2 GBP volt délután 4-ig. Végigjártuk a belváros néhány épületét, majd meglátogattuk a Belfast Castle-t – addigra szerencsére elállt az eső, kisütött a nap.  

Carrickfergus Harbour parkolóban álltunk meg az ottani vár mellett (N54.713014; W5.80827) ¾ 6-kor ismét leszakadt az ég.

 

Augusztus 3. Csütörtök

 

Nagy örömünkre kisütött a nap. Carrickfergusban nézelődtünk, megnéztük a várat, a XIII. századi templomot, a városfal maradványait, figyeltük a horgászokat, sétáltunk a parti sétányon. Laci tartott tőle, hogy Belfastra nem lesz elég egy nap, azért vettem kompjegyet csütörtökre. A rossz idő miatt azonban bőven elég volt egy nap Belfastban. Napsütésben érdekes lett volna egy hop-on hop-off busszal bejárni a várost, engem érdekelt volna egy taxis túra a falhoz is, így előző nap csak gyorsan megnéztünk néhány jellegzetességet. 19.30-kor indult a komp, mi már 5 előtt ott voltunk a kikötőben. Már sötétben értünk Skóciába, a kikötőtől kb. 20 km-re találtam az öböl túlsó partján egy parkolót Loch Ryanben (N 54.964703; W 5.074472). Útközben rájöttünk, hogy még nem is autóztunk sötétben az út során. A parkolóban fiatalok hangoskodtak még egy ideig, de aztán kellemes, csendes éjszakánk volt.

 

Augusztus 4. Péntek

Reggel kiderült, hogy nem is a parkoló részen éjszakáztunk, hanem egy ahhoz csatlakozó nagy betonplaccon. Egy emlékmű is volt a parkolóban, a környéken volt a bázisa a hidroplánoknak a második világháborúban, meg már előtte is. Dél felé indultunk tovább. Először Dumfriesben álltunk meg és Burns nyomába eredtünk. Innen Gretnába mentünk tovább, a határra. Az egykori kovácsműhely és környéke az idegenforgalom áldozata lett, futószalagon tartják az esküvőket.

Sokkal kellemesebb élmény volt a világörökség helyszín, New Lanark. A parkolóból meredek gyalogúton jutottunk le az épületig, ami a XVIII. században egy gyapot malom volt. Körbejártuk az épületet, megcsodáltuk a hatalmas vízimalom kereket, majd elindultunk a csatorna partján vezető gyalogúton. New Lenark egy utópisztikus elképzelés megvalósítása is volt, a gyárban dolgozóknak egy tervezett települést építettek, ami a várostervezés egyik korai mintája lett. A malom 1968-ig működött, 1974-ben pedig egy szervezetet hoztak létre a megmentésére. 2006-ra az épületek nagy részét újjáépítették és a falu világörökségi védelmet kapott.

Azon túlmenően, hogy érdekes ipari és építészeti műemlék csodálatos a környezete. A parkolóban, ami a völgy fölött kapott helyet az út mellett mókusok és nyuszik kergetőztek. Este jött még egy lakóautó, de aztán azzal tovább mentek.

 

Augusztus 5. Szombat

Reggel korán keltünk, még egy kis répát tettünk ki a nyusziknak és mogyorót a mókusoknak, aztán indultunk Edinburghba. Laci kinézett a belvároshoz viszonylag közel egy P+R parkolót. Ott motorra váltottunk, aminek lényegesen könnyebb volt parkolóhelyet találni a belvárosban, mint a lakóautónak lett volna. Mindenütt nagyon sokan voltak, pont akkor volt Edinboroughban a fesztivál. Nagyon tetszettek a Fringe Festival elődásai, a főúton szinte minden útkereszteződésben volt valami produkció, énekes gyerekcsapat, zenekarok, bűvészek, stand up comedy, meg mindenféle más is. Ezeken kívül minden színházi előadásra alkalmas épületben is voltak programok. Persze megnéztük a várat is és alaposan elfáradtunk, mire a kavargó tömegben a kinézett fontosabb látnivalókat be tudtuk cserkészni.

 

Az éjszakát Stirlingben töltöttük, másnap szerettük volna megnézni a kastélyt és egy Highland Games is nagyon érdekelt.

 

Augusztus 6. Vasárnap

Bridge of Allan-ban a Games Parkban ezen a napon rendezték a Highland Games helyi előadását. Korán reggel mentünk, még viszonylag kevesen voltak a füves mezőn kijelölt parkolóban, de már buszokkal érkeztek a dudás csapatok. Jó helyet foglaltunk a pálya szélén, ahonnan láttuk a dudás csapatok felvonulását és az egész előadásukat. A különböző klánok színeibe öltözött dobosok, dudások, a ceremóniamesterek csuda jó előadást tartottak. Ez persze verseny is volt, szigorú zsüri pontozta a vetélkedő résztvevőinek teljesítményét. A világ minden pontjáról érkeztek csapatok erre a versenyre, Kanadából, Ausztráliából, az USA-ból is a helyi csapatokon kívül. A nagy játéktérnek csak az egyik része volt a dudás csapatok bemutatójának szentelve, ezzel párhuzamosan máshol skót táncverseny, súlylökés, birkózás, meg más versenyszámok is zajlottak. A közönség vándorolt egyik helyről a másikra, ha valaki érintett volt valamely versenyszámban ott drukkolt a kedvencének. Közben a pálya szélén lehetett enni-, innivalót venni és fogyasztani. Nagy sikere volt a helyben füstölt pisztrángnak, mi is megkóstoltuk, finom volt.

Nem vártuk meg a teljes versenynap végét, de amit láttunk, az nagyon tetszett, el is határoztuk, hogy ha még valahol lehetőségünk lesz rá akkor másik versenybe is szívesen betekintünk.

Stirling Castle- nál nem tudtunk megállni, így ez a kastély kimaradt.

Dunblane-ben megnéztük a katedrálist, majd St. Andrewsbe indultunk tovább.

St. Andrewsban kicsit körülnéztünk, majd helyet kerestünk éjszakára. A golfpálya előtti partszakaszon álltunk meg, de elküldtek onnan, mert csak előzetes engedéllyel szabad ott éjszakázni.

Így aztán visszamentünk Cuparba éjszakára és este még sétáltunk kicsit a városban.

 

Augusztus 7. Hétfő

 

Reggel visszatértünk St. Andrewsbe és megnéztük a katedrális romjait, a vár romjait, valamint az egyetem épületeit.

Következő megállónk Dunnottar várjának festői romjainál volt.

Kis kitérőt tettünk nyugat felé, Crathes Castle egy erődített torony jellegű zömök kastély nagy parkkal, fallal körülvett virágoskerttel. A kiírás szerint az erdőben vörös mókusok laknak, de mi nem találkoztunk velük. A kertben viszont találkoztunk egy skót ruhás öregúrral, aki a családja körében ünnepelte a születésnapját és büszkén mutatta a színes, nyakba akasztható lapot, amit a 94. születésnapja alkalmából kapott.

Mivel már jócskán benne jártunk a délutánban megnéztem a neten, hogy meddig van nyitva a Balmoral Castle. Kiderült, hogy csak április1-től július 31-ig látogatható, mert az a királyi család nyári rezidenciája és az év többi részében ők használják.

A harmadik környékbeli kastély, a Craigievar Castle fényképek alapján nagyon hasonló, mint a Crathes Castle, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk.

Aberdeenben először bevásárlási lehetőséget kerestünk, de mindkét GPS olyan helyre irányított, ahol nem volt üzlet. Aztán ahogy tovább mentünk az éjszakára kinézett hely felé egy bevásárló központba botlottunk, ahol feltöltöttük a készleteinket. Éjszakára a kikötő közelében levő Esplanadan álltunk meg (N 57.146109; W 2.074086), ahol már több lakóautó állt. Egy esőt követően gyönyörűen kisütött a nap és szép szivárvány jelent meg előttünk a víz felett. A halászhajók sorra futottak ki a kikötőből. Más lakóautósokat követve Laci is felállt fél kerékkel a járdára, hogy nagyjából vízszintesen álljunk. Laci még elment körülnézni a kikötőben, megcsodálta a hatalmas horgonyokat és hajóláncokat.

 

Augusztus 8. Kedd

 

Reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk, indultunk várost nézni Aberdeenbe. A GPS által ajánlott parkolók vagy nem léteztek a városközpontban zajló építkezések miatt, vagy már megteltek. Elindultunk kifelé a városközpontból és az első körforgalom után találtunk helyet az út szélén. Nagyon közel voltunk a központhoz. Séta közben igyekeztem a napos oldalon haladni, ahol kellemes meleg volt, míg az árnyékban a 14 fokot kicsit hűvösnek találtam.

Aberdeenből a parti utat követtük, időnként megálltunk nézelődni, ha láttunk valami érdekeset, azt megnéztük. Így pl. visszafordultunk, mert túlmentünk egy leágazáson, ami egy XVII. századi kikötőhöz mutatta az utat. Nagyon szép helyen volt a régi móló, meg néhány rom. Az öbölben gyerekek pancsoltak, miközben én pulóverben, dzsekiben, kapucniban próbáltam megkeresni a szélvédett zugokat. Igaz, hogy a nap ragyogóan sütött.

Invernessben egy parti parkolóban álltunk meg éjszakára. A körforgalomban fordult meg a helyi busz, de többnyire elektromos járművek jártak csendesen, éjszaka pedig nem volt forgalom. Miközben vacsorát főztem Laci jól szórakozott néhány horgászni induló férfin, akik sehogy se tudták beindítani a motorcsónakot. Már megvacsoráztunk, amikor végül feladták a próbálkozást és a kis gumicsónakkal visszatértek a partra (persze halak nélkül).

 

 

Augusztus 9. Szerda

 

Wick felé indultunk tovább. Golspienél egy tengerparti parkolóban lementünk a homokos beachre is, remélve, hogy találkozunk néhány fókával, de apály volt, elkerülték a partot.

Golspienél kerestük a Dunrobin kastélyt, de először egy magánházat találtunk, ami egy kis kastély volt. Aztán tovább haladva Brora felé felfedeztük a táblákat, amik a Dunrobin kastélyt jelezték. Még elég korán volt, de már telt a parkoló és buszok is érkeztek. Elég soká tartott a bejutás a Dunrobin kastélyba, ami egy nagy kastély szép parkkal és gyönyörű kilátással a tengerre. Sólymokkal és egyéb vadászmadarakkal is foglalkoznak, egy bemutatót is volt szerencsénk élvezni. Bár már máshol is voltunk ilyenen, mindig nagy élmény látni, hogy milyen ügyesek ezek a madarak (mondjuk nem szeretném, ha zsákmánynak néznének). Reggel Laci látott a közelben körözni egy nagy vadászó madarat, az összes többi madár (még a lármás és szemtelen sirályok is) eltűnt a környékről. Már reggel óta felhős volt az ég, a látogatás végére egy gyors zápor is érkezett.

Láttunk egy filmet Szabóki Józsefről és feleségéről, akik évek óta Gordonbushban dolgoznak egy kastélyban kertészként, illetve házvezetőként. Nagyon tetszett, amit a környékről mesélt, ezért ha már arra jártunk elindultunk felfedezni a völgyet. Egy sávos úton haladtunk, de gyakran voltak jelzett kitérők, ahol a gyér forgalomban a néhány szemből jövő járművel ki tudtuk kerülni egymást. Gordonbush nem egy nagy település, néhány ház a tó partján, másik oldalon erdő, egy kapubejáró, valószínűleg az vezet a kastélyhoz. Nem akartunk zavarni, ezért ahol lehetett megfordultunk és indultunk visszafelé a valóban nagyon szép felföldi völgyben. A tóban levő kis szigeten felfedeztük azt a keresztet is, aminek tövében az öreg grófnőt helyezték végső nyugalomba úgy, hogy akaratának megfelelően szemmel tudja tartani a nyughelyéről is a birtokot.

Tovább haladtunk a parti úton. Wicknél két várromot is szerettünk volna megnézni, de Wick öreg várát nem sikerült megtalálnunk. A Sinclair Clan kastélyához a GPS fura helyekre irányított minket, úgyhogy végül a térképet követve, majd a parkolótól a földeken át vezető gyalogúton jutottunk el a kastély romjához. Mindketten emlékeztünk Roger Moor Sinclair Lordja alakítására a Minden lében két kanál sorozatból, ahol Tony Curtissel alkottak remek párost.

Nagyon jó lett volna a parkoló is éjszakára, de fogytán volt a vizünk, ezért a közelben néztem ki egy kis kempinget (Stroma View N 58.641007; W 3.100753) Egy idős házaspár üzemelteti a kempinget, mindenkinek részletesen elmutogatja, hogy hova és hogyan álljon be. Mesélte, hogy Londonban született, ír származású, de még nem járt Írországban. Nagyon erős szél volt, de ő azt mondta, hogy ez semmi a téli szelekhez képet, amikor a ház falába kell kapaszkodnia, hogy el ne fújja a szél, ha ki kell mennie valamiért a melléképületbe, Egy nagy tartályból töltötte fel a víztartályunkat és csudára aggodalmaskodott, hogy milyen sok víz megy bele.

 

Augusztus 10. Csütörtök

 

Reggel az elsők között néztük meg Castle of May-t. Először a kertben sétáltunk, majd vezetővel megtekintettük a kastélyt is. Nagyon tetszett, roppant barátságos, el tudnám képzelni az életet ezen a helyen.

Ahogy tovább indultunk Dunnet Head kilátópont volt a következő megtekintendő hely. Ez is nagyon szuper, útközben őzikéket láttunk az úton.

Tongue-ben nem találtuk a Tongue House-t és a Castle Varrich-t, amik az útikönyvben szerepeltek.

Ahogy tovább haladtunk egy birkanyáj jött szembe az úton. meg kellett állnunk, mert az utat teljes szélességben elfoglalták. Egy pirospozsgás fiatal srác kísérte őket, segédei, a border colliek pedig lelkesen terelték a barikat.

Egy sávos, kanyargós, fel – le úton haladtunk szép napsütésben. Útközben gyönyörű kilátás nyílt a környező dombokra, hegyekre és a tengerre. Egy homokos parton sátrazók vertek tanyát. Mi az út túloldalán egy parkolóban álltunk meg éjszakára. Nagyon erős szél fújt, mozgatta az egész lakóautót. Igyekeztünk szélárnyékba húzódni, amennyire lehetett. Késő este az eső is eleredt.

 

Augusztus 11. Péntek

 

A viharos szél csak időnként csitult egy kicsit, hogy aztán újult erővel fújjon tovább. Nem csoda, hogy ezeken az északi, nyugati hegyoldalakon a füvön, hangán és némi szúrós, szívós bozóton kívül nem sok növény él meg. A vöröses, sötét- és világosabb szürke gránit nehezen ereszti át a vizet, a sok eső összegyűlik és mindenfelé kis tavak színesítik a terepet.  Néhány védettebb völgyben levő tavon kis szigeteken egy-egy facsoport összekapaszkodva képes életben maradni, különben elég kopárak a hegyek, az északi Norvégiára emlékeztet, csak rénszarvasok nem laknak errefelé. Az A 838-as, majd A 894-es úton haladtunk, követve a North and West Highland Rout útvonalát. Rhiconichtól ismét két sávos lett az út, nem kellett a szemből érkezőket kémlelni, hogy időben félre tudjunk állni egy „Passing place”-en. A viharos szembeszél miatt időnként vissza kellett váltania a sebességet Lacinak, mert teljesen lelassult a lakó. Néha megálltunk nézelődni, de a kilátást erősen korlátozták a felhők, amiben jártunk. Nem túl sűrűn lakott a vidék, helyenként 4-5 ház, ami már településnek számít, telefonfülke telefonnal. Nem próbáltuk, de valószínűleg működnek is a telefonok, mobil lefedettség ugyanis nem volt.

Körülöttünk 1000 – 2000 m magas hegyek magasodtak, de mi sokszor csak 100 méterrel a tengerszint felett haladtunk, mégis úgy tűnt, mintha az Alpok valamelyik fennsíkján autóznánk.

Ullapool után kezdett csendesedni a szél és a nap is megmutatta magát. Megálltunk a Corrieshalloch Gorge parkolójánál és a szurdokban jelölt úton elindultunk a 45 méter magasból aláömlő Measach vízesést megnézni. Egy függőhídon lehet átkelni a szurdok fölött és az ösvény végén a szurdok fölé nyúló kilátópontról remek a rálátás a vízesésre. A szurdok bejáratánál levő parkolójegy automata 2 GBP donáció bedobása ellenében jegyet ad, de mivel ezt senki nem ellenőrzi, mi a kivételek közé tartoztunk, akik hozzájárultak a hely fenntartásához és fejlesztéséhez. Egy másik dobozból 1 GBP-ért térképet lehetett venni, én egy hölgytől kaptam meg a térképüket, akik már visszafelé jöttek a vízesésnél tett sétáról. A felhős égből néha szitálni kezdett az eső, máskor meg előbújt a nap. Ezen a területen már erdő élt, a fák lombja esernyőül szolgált a szemerkélő esőben.

 

Az éjszakát egy remek erdei parkolóban töltöttük, patyolat tiszta WC-vel, nagy szemetessel, ráadásul ahogy este sétára indultunk  a   „Fekete víz” folyó partján  néhány száz méter után (N 57.63724; W 4.67870) a fenyők alatt áfonyásra bukkantunk, tele finom, érett gyümölccsel. Csak azt sajnáltuk, hogy nincs nálunk a tavaly Finnországban vett áfonyafésű. Így is jól belakmároztunk, kezünk, arcunk szép lila lett. Nem is mentünk tovább az esőtől nagyon sáros úton, amikor már eleget csipegettünk az áfonyából, visszafordultunk. A folyó valószínűleg azért kapta ezt a nevet, mert erősen tőzeges és ettől egészen sötét barna színű a vize.

Éjszaka még egy lakóautóval aludtak mellettünk és reggel láttuk, hogy a parkoló első öblében is két lakóautó töltötte az éjszakát.

 

Augusztus 12. Szombat

 

Korán reggel indultunk Strathpefferbe, ahol a Castle Leod mezején került megrendezésre a Strathpeffer Highland Gathering. 9-kor az elsők között érkeztünk. Itt is voltak skót dudás csapatok, de sokkal kevesebb, mint az előző Highland Gatheringen, amin részt vettünk. Itt a legnagyobb attrakció a skót tánc volt. Mindenféle korosztályban kislányok ropták, néhány fiú is volt közöttük. Volt futóverseny is, aminek csak a rajtja és a célja volt a játéktéren, a táv nagy részét a környező dombon futották a résztvevők.

Innen Skyle szigetére indultunk tovább. A kinézett parkolóhoz (Leitir Furo Historic Township)

vezető úton az utolsó néhány száz méter nem aszfaltos út volt, gödrök tarkították, a parkolóhoz egy elég meredek szakasz vezetett, visszafelé többeknek meggyűlt a baja vele. Volt akinek csak harmadik nekifutásra sikerült felmennie, a vizes kavicsokon kipörgött a kereke.(N 57.17808; W 5.80024)

Igazán nyugodt hely volt, rádió adás nem vehető, térerő nincs, voltak viszont ezerszám kis muslinca jellegű rovarok, amik az esőben is csak táncoltak, táncoltak a levegőben.

 

Augusztus 13. Vasárnap

 

Éjjel esett, reggel csöpörgött, a kis rovarok az esőben is vígan táncoltak. Nem indultunk el a 2 mérföldes kirándulásra, előző este láttuk, hogy az út meredeken, sárosan folytatódik, ráadásul időnként még jobban rázendített az eső. Dunveganba indultunk, ahol a MacLeod Clan várkastélya és kertje található. Útközben elmentünk egy nagy vízesés mellett, a parkolója az út túloldalán volt. Elhatároztuk, hogy majd visszafelé úton megállunk megnézni, mert ezen a szakaszon ugyanott térünk vissza. Szerencsére elállt az eső, bár az ég borult maradt. A vár kertje sok szépséget rejt, az egyik legszebb kert volt, amit az út során láttunk. A vízi kertben vízesések, kis patak hidakkal, nagy koreai fenyő tele kék tobozokkal, a kerek kertben kellemes pihenőpadok a gyepen, szép virágok, fák, körben magas sövény, a fallal körülvett kertben sokszáz különféle virág, gyönyörű és messziről illatozó liliomok, rózsák, kis medencében szökőkút és tavirózsák, az ágyás szélén mindenféle színű és típusú virágok. Régi vágyam egy ilyen virágágyás, kértem is Lacit, hogy néhány virágnak a névtábláját is fotózza le.

 

Kyle-ben éjszakáztunk (N 57.28007; W 5.71601) Kifigyeltük a vonatokat, a parkolóból néztük a szorosban közlekedő hajókat és az otthon maradottaknak az ajándékokat is beszereztük.

 

Augusztus 14. Hétfő

 

Reggel esett az eső, előrejelzés szerint az egész héten ilyen időt vártak, ezért nem mentünk el a hídig fókákat és vidrákat lesni.

Érdekes volt megfigyelni, hogy hogyan küzdenek a gyorshajtás ellen. SLOW – az útra felfestve, REDUCE SPEED NOW nagy piros táblán fehér betűkkel, hogy mindenki észrevegye.

Nessie vadászatra indultunk a Loch Ness környékére. Több helyen is lementünk a tóhoz, próbáltam hívogatni is Nessiet, de nem akart felbukkanni. Volt viszont több helyen is minden mennyiségben játék Nessie, kiállítás, étterem, szállás, meg még ki mit óhajt.

Nagyon kellemes helyen éjszakáztunk a Loch Eck Forestry Commission (N 56.13451; W 5.03995) területén.

 

Augusztus 15. Kedd

 

Reggel csak keresztülmentünk Glasgow-on, a nagyvárosban nem álltunk meg. Ettől kezdve kis városokat érintettünk –  Peebles – Melrose – Berwick- upon Tweed – ezen a napon.

 

 

Augusztus 16. Szerda

 

Ezen a napon Hadrianus fala volt a célpont. Hadrianus falát követve hullámvasút úton közlekedtünk jelentős lejtőkkel és emelkedőkkel.

A szemerkélő esőben sokan végigtúrázták a legelők között vezető mintegy 40 km-t, ahol kisebb megszakításokkal részben megmaradt a fal. Helyenként múzeumok vannak, amiknél mi is megálltunk.  

Cawfields-nél a fal melletti parkolóban éjszakáztunk (N 54.9933; W 2.45013) Este még elsétáltunk a falhoz és követtük is egy kis szakaszon, mielőtt nyugovóra tértünk. Azért már akkor is tudtak falat építeni.

 

Augusztus 17. Csütörtök

 

Szép időben a tóvidéken kalandoztunk. Megnéztük Lancaster várát, Skipton váránál szerettünk volna éjszakázni, de éjjelre bezárják a parkolót. Ezt tapasztaltuk Bolton Priorynál is, a folyó menti parkolót bezárják éjszakára. Végül Riponban tudtunk megállni (N 54.13632; W 1.51865). Este fiatalok jöttek motorokkal, kocsikkal, de aztán elmentek és éjjel békés volt az alvóhelyünk.

 

Augusztus 18. Péntek

 

Reggel kicsit körülnéztünk Riponban. Megnéztük a katedrálist, tetszettek a különböző arckifejezésű festett szobrok az elválasztó részen, interaktív kijelzőn is körül lehetett nézni az egyébként szűk, sötét és egyenetlen kriptában. Szintén érdekes volt a fémből készült szószék.

 

Keskeny utca vezetett a főtérre régi házakkal és szép fa portálokkal. A piactéren állt egy régi díszes kocsi, már kerekek nélkül, rajta felirat, hogy lovak és kocsi bérelhető.

 

Megnéztük Fountains Abbey –t és a Studley Royal water gardent, ami UNESCO World Heritage site.

 

Egy jó éjszakázó helyet találtunk keresztül a falun, az iskolánál balra, majd az erdő felé vezető egy sávos, kátyús úton Wheldrake woods (N 53.91652; W 0.98578) erdei parkolónál, ahol kutya sétáltatókkal találkoztunk, reggel két lovat is hoztak, sok futót is láttunk a környéken.

 

Augusztus 19. Szombat

 

Korán reggel tankolás, majd York következett. Nagyon tetszett a középkori fallal csaknem körülvett óváros az egymást támogató többszáz éves házakkal. Némelyik emeleti tartógerendája erősen behajlott, mások fala kidudorodott. Azért az kicsit zavart, amikor egy ilyen régi ház portálja kínai éttermet, vagy éppen kínai mosodát reklámozott harsányan, ami a falak között működött.

 

A GPS keresztül vezetett minket Sheffielden a Peak District National Park felé. Elég szürke iparvárosnak láttuk, kiterjedt muszlim negyeddel.  Bakewell közelében a Catsworth Househoz már elég késő délután értünk, hatalmas tömeg jött – ment a környezetében, a hétvégén valami családi eseményt tartottak.

 

 A searchforsite-on kinézett parkolóhoz roppant meredeken induló és nagyon keskeny út vezetett az utolsó kb. 1,5 km-en, ezért Laci gyalogosan felderítő útra indult. Szedret talált, de se a parkoló nem tetszett neki, se az oda vezető út, ezért megpróbáltunk egy másik parkolót megközelíteni. Monstal Head parkolójánál érdekes feliratokat találtunk. 2,5 tonna fölött elvileg nem szabad használni, max. 1 órát lehet ott tartózkodni, de éjszakázni szabad 1 GBP parkolási díjért. 150 férőhelyes parkolót jelöl egy tábla, amit mi találtunk, abban kb. 20 hely volt (igaz, hogy az úton lejjebb is mintha lettek volna parkolók). A legtöbb autó továbbment egy meredek, keskeny úton lefelé. Azt gondoltuk, biztos ott vannak további parkolók és mi is arra folytattuk az utunkat. Nem volt több parkoló, a keskeny út szalagként kacskaringózott a tájon, megfordulni se nagyon volt hely. Egy idő után megálltunk GPS-t tudományozni és arra jutottunk, hogy nemsokára egy faluba érünk, ahonnan már számozott úton megpróbálhatunk visszatérni a fura feliratos parkolóba. Az út mentén egy helyen parkoló, WC jelzést láttunk, hát megnéztük a helyet. Végül itt, a Tideswell dale parkolóban éjszakáztunk. Ki volt ugyan írva, hogy nem szabad éjszakázni, de senki nem zavart el minket.

 

Robin Hood telepûlés szerepelt a GPS-ben, a Sherwoodi erdőben járva gondoltuk, hogy felkeressük, de kiderült, hogy csak egy fogadó és egy B&B viseli ezt a nevet.

 

Augusztus 20. Vasárnap

 

Reggel 8-tól fizetős a parkoló, ezért reggeli után megpróbáltam jegyet venni. Úgy gondoltam, hogy egész napra veszek jegyet és kirándulgatunk a környéken. Az automata csak a régi 1 fontost fogadta el, így csak fél napra tudtam jegyet venni.

 

A Peak District Nemzeti Parkban sétára indultunk a sárga jelölésű úton, a patak partján vetetett, de mintegy 1,5 km után az országúthoz és egy közeli kávézóhoz vezetett. Visszamentünk, majd egy másik úton próbálkoztunk, de az is hamarosan az első útvonalra vezetett. Sokan jöttek, de elsősorban kutyát sétáltatni, akik komolyabb túrázók voltak azok pedig alaposan felszerelkeztek térképekkel. Térképek nélkül megelégedtünk a bejárt útvonallal, illetve Laci még elsétált a közeli faluba is.

 

2-kor lejárt a parkolójegyünk, a parkoló már dugig volt, a folyamatosan érkezők közül a szerencsés örült a felszabadult parkolóhelynek.

Mi Mansfield felé indultunk tovább, a Hardwick Hallt szerettük volna megnézni. Útközben még megálltunk egy parkolóban, ahol sok szeder érett az út mellett, a földeken pedig kombájn dolgozott.

A GPS elég fura útra vitt minket, a kastély hátsó bejáratához. Kutyasétáltatók parkoltak az útra merőlegesen. Kicsit belógtak egy vadgesztenyefa ágai, de egy részen éppen befértünk (7 méternél hosszabb lakónak nincs elég hely)

(N 53.17803, W 1.29622)

Bár nem a főbejárathoz érkeztünk elindultunk, hogy felfedezzük és legalább kívülről megnézzük a kastélyt (azt sejtettük, hogy este 6 után már nem lesz nyitva a látogatóknak).

 

Augusztus 21. Hétfő

Kellemes, csendes éjszakánk volt. Amikor reggeliztünk ½ 7 tájban egy lány érkezett autóval, de kutya nélkül. Csak üldögélt az autóban, kávét szürcsölt, kekszet rágcsált. Laci mondta is, hogy „Nincs jobb dolga?”, aztán amikor az első látogató megközelítette a kaput kipattant és kedvesen elmagyarázta neki, hogy zártkörű rendezvény miatt ma és holnap nem látogatható a kastély és a kertje. Ez volt a munkája és hamarosan elég sok dolga akadt, mert egymás után érkeztek gyalogosok, biciklis, autós kutyasétáltatók, mindenkinek kedvesen elmagyarázta, hogy nem mehetnek be.

 

Ahogy a keskeny utakon kacskaringóztunk az éjszakai szálláshelyünkről Lincoln felé azt reméltük, hogy megpillantjuk a kastélyt, ami a sok üvegablakáról híres, de nem volt szerencsénk. Túl nagy kiterjedésű a körülötte levő birtok, hogy csak úgy ki lehessen figyelni.

 

Lincolnba még a turisták rohama előtt érkeztünk, sétáltunk a várban, találkoztunk sok színes lovaggal, akiket a gyerekek gyűjtöttek a sétájuk során, körbejártuk a római erőd, majd normann templom alapjain épült katedrálist.

Granthamban megnéztük az Angel Innt, ami arról nevezetes, hogy III. Richard 1483-ban itt írta alá Buckingham hercegének halálos ítéletét. Micsoda történelmi helyszín!

 

Az éjszakát King’s Lynn-ben töltöttük (N 52.75711; E 0.40073)

 

Augusztus 22. Kedd

 

Sandringham House még nem nyitott ki, a hatalmas parkoló legtávolabbi sorában aludtak egy lakóautóval, mi előrébb álltunk meg. Elmentünk egy hosszabb sétára az erdőben, a kék és a sárga jelzést is követtük. Mire visszaértünk megtelt a parkoló, amíg a lakóban ebédeltünk sorra jöttek az autók, akik helyet keresgéltek.

Houghton Hall, az első brit miniszterelnök rezidenciája kedden nem látogatható, ezért kihagytuk. Viszont jó kis kísértet históriát olvastam Blicking Hallról, ezért mindenképpen szerettem volna látni. A kastélyban született Boleyn Anna. Mind a kastély, mind pedig a környezete érdekes látnivalókat kínált.

 

Éjszakai szállásunk Salhouse Broadban volt (N52.68315; E 1.42969)

 

Augusztus 23. Szerda

 

Norwichban a P+R parkolóban álltunk meg, onnan kiindulva jártuk be a várost.

A környéken még Ipswichet néztük meg.

 

Sizewell Beachen – no overnight felirat fogadott, végül Felixstowe Manor Terrace-nál (N 51.944214; W 1.330047) tudtunk megállni éjszakára.

 

Augusztus 24. Csütörtök

 

Cambridge elővárosában állunk meg egy lakóövezetben levő utcában. Innen gyalog sétáltunk be a nem túl messzi városba, ahol jó néhány egyetemi épületet és a körülöttük levő parkokat csodáltuk meg. Már elég fáradt voltam, mire visszafelé indultunk. A folyóparton levő füves területen, modern lakónegyed szomszédságában tehenek legelésztek, oda is jöttek hozzánk megszemlélni minket. Éjszakára egy kicsit odébb álltunk, mint ahol a városnézés alatt parkoltunk (N 52.24537; W 0.19302)

 

Augusztus 25. Péntek

 

Utolsó kastély és park látogatásnál Colchesterben a parkoló a fák alatt, kellemes helyen volt, valami rendezvény volt éppen gyerekeknek, sok kisgyerekkel jöttek, alig lehetett parkolóhelyet találni.

A második világháborúban lengyel ellenállók kiképzőbázisa volt a kastély, ejtőernyővel dobták le az itt kiképzett katonákat Lengyelországban. Körbejártuk a kastélyt és a parkját is.

 

Innen Canterburybe indultunk tovább. Nagyon szuper lakóautóknak leválasztott rész található a P+R parkolóban. Busszal mentünk be a városba, majd visszatértünk éjszakára (N 51.26188; W 1.10085)

 

 

Augusztus 26. szombat

 

Doverben kicsit körülnéztünk, aztán még egy kicsit nézelődtünk a környéken.

 

Ramsgate Royal Paradeban (N 51.327637;  W1.4028) az út mindkét oldalán lakóautók álltak.

Nagyot sétáltunk a parton és ettünk egy finom fagyit egy olasz fagyizóban.

 

Mivel Ramsgate messzebb volt Dovertől, mint Canterbury, visszamentünk a már ismert P+R-be éjszakára. Este tűzijáték hangjait hallottuk, de nem láttuk a fényeit.

 

Augusztus 27. Vasárnap

 

8-ra volt kompjegyünk, de odafelé úton 2,5 órával az indulás előtt már sokan voltak és előfordult, hogy a komp előbb indult, úgyhogy ½ 6-ra állítottuk be az ébresztőt, ¼ 7-kor jelentkeztünk be a kikötőben. Az előttünk álló román személyautó és utasai papírjait sokáig vizsgálgatták a francia határőrök, közben a másik sorban egymás után haladtak át az autók. Felkészültem rá, hogy a mi áthaladásunk is hosszadalmas lesz, de csak intettek, a papírjainkra se voltak kíváncsiak.  A komphoz álló sorba irányítottak minket. Azt gondoltam, hogy még megreggelizünk, amíg a kompunk indulására várunk, de alig szedtem elő a kávéfőzőt máris indult a sor a kompra és ½ 7-kor már ki is hajóztunk.

 

Amikor megérkeztünk Franciaországba üzletet, nagyobb bevásárló központot kerestünk egyrészt élelmiszer- készleteinket feltölteni, másrészt valahol elhagytuk útközben a motor mögötti csíkos táblát, ami pedig előírás.  Először egy Auchan parkolójában álltunk meg, ott meg is reggeliztünk, de bevásárolni nem tudtunk, mert vasárnap nem volt nyitva. A közelben egy sportbolt nyitva volt, biciklik, biciklitartók voltak, csíkos tábla nem. Egy SuperU is nyitva volt,  de se táblát, se raqulett sajtot nem találtunk, egy kis roqufort sajtot és cidert vettünk.

 

Ahogy tovább utaztunk megálltunk Reimsben, mert már régen láttam a katedrálist, pedig kedvencem. Ugyanolyan szép, ahogy emlékeztem rá, órákig tudnám csodálni minden kis részletét, de azért egy kicsit rövidebben tanulmányoztuk.

 

Saint Imogesben (N 49.106191; W 3.978857) találtunk egy ingyenes lakóparkolót, csak az áramért és vízért kell fizetni. Szép erdőkön mentünk keresztül odafelé. Az aszfalton kijelölt helyek már mind foglaltak voltak, ezért egy korábban érkezett lakóautóhoz hasonlóan a fűre álltunk. Még este is 30 fok körül volt a hőmérséklet – nem ehhez voltunk szokva. Nyitott ablakoknál nagyon jól aludtunk.

 

Augusztus 28. Hétfő

Reggelre – talán a közeli erdőnek és tónak köszönhetően – lehűlt az idő, kint 14 fok volt és bent se volt 18 foknál melegebb. Reggeli után sétálni indultunk az erdőben. Nagyon harmatos volt a fű, de kellemes volt a kis tó körüli út.

Nancy előtt jelzett a GPS egy Auchant és nem messze tőle egy másik nagyobb üzletet. Sajnos se piros-fehér csíkos táblát, se fondue sajtot nem találtunk egyikben sem. Vettem egy kis darált húst, hogy hazafelé egyik este még készítsek egy milánóit és megállapítottam, hogy a húsfélék Angliában olcsóbbak voltak.

Már Németországban néztem ki éjszakára egy parkolót, ahol 6 lakóautó parkolóhelyet is kialakítottak. Rothermalban a fürdő parkolója (N 48.808323; W 8.302951) ideális hely volt éjszakára. A parkolás ingyenes, csak az áramért és vízért kell fizetni. A parkolóban csak egy szuper 4 kerék meghajtású lakóautó állt, amikor megérkeztünk.

 

Augusztus 29. Kedd

Reggel még sétáltunk egy kicsit a környéken, aztán folytattuk az utunkat hazafelé.

Még egy helyen megálltunk éjszakára, egy farm kempingben Salzburg közelében. Elég nehezen találtuk meg, de jó hely volt. A domboldalról látni lehetett a közeli Salzburg városát, a farmon mindenféle állatokat tartottak, volt egy nagyon aranyok kis boci is.

 

Augusztus 30. Szerda

Hazafelé még bementünk Hellbrunnba, végigjártuk a vizes huncutságok parkját és a nagy parkban is sétáltunk egy jót. Utána a lovak közé csaptunk és meg se álltunk hazáig.

 

Nagyon tartalmas, változatos utunk volt, szívesen visszamennék még bármelyik részét újra bejárni és más helyeket is felfedezni.

Egy kis statisztika:

Több, mint 2 hónap alatt 12.653 km-t tettünk meg, az út teljes költsége 1.156 ezer Ft volt, ami a következők szerint oszlott meg:

  • Üzemanyag       460 eFt
  • Közlekedés        226 eFt (kompok, parkolás)
  • Belépők              198 eFt
  • Élelmiszer           192 eFt
  • Szállás                    16 eFt
  • Egyéb                     64 eFt (akkumulátor, ajándékok)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.