Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Regisztráció
Emlékezz rám

Az idei második utunk elején úgy döntöttünk, hogy Elzászban is töltünk egy kis időt. Challenger legújabb útibeszámolója esmét erős lelkifurdalást okozott, az általam mindig tervezett, de meg nem írt beszámolók miatt.
Először is ismét szeretnénk neki (Évának) köszönetet mondani a rengeteg segítségért, amiket kaptunk tőle, a francia útjaink tervezésekor, megnéznivalókról, megalvókról stb.
Az idei második nagyobb utunk megint Franciaországba vitt, és úgy döntöttünk, hogy Elzászban is töltünk egy kis időt, már jártunk ott korábban, és akkor is nagyon tetszett.
Most nem mentünk fel Strasbourgig, hanem Colmar környékén, a kisebb „borvárosokban” tekeregtünk.
Útvonal: Ausztria pályán, Salzburg fölött át Németországba, ott is pályán (siettünk, mert csak négy hetünk volt, ehhez képest sok mindent akartunk megnézni, nagy területen) és Colmar körül át Franciaországba.
Az első borváros, amit megnéztünk Ribeauville volt, tüneményes, középkori, fölötte, körülötte szőlődombok, az egyik tetején romantikus vár, és persze mindenütt dől a virág, mint az összes többiben. (lásd képek) Nagyon kellemeseket lehet sétálgatni bennük.
A következő város néhány km-re Riquewihr, ez kicsit kisebb, de stílusában hasonló.
Estére Turkheim-be értünk, ott akartunk aludni, mert ott régebbről jó megalvót tudtunk.
Az első két városban is volt lakóparkoló szervizzel.
Szóval az utóbbi városban a városkapuval szemben, a folyó túlsó oldalán, sok hellyel, ingyen lakómegalvó van, nagyon szép helyen. (lásd kép).
Akkorra már sötétedett, így esti városnézéssel kezdtünk, annál is inkább, mert emlékeztünk, hogy este 10-kor egy korhű ruházatú „éjjeliőr és lámpaoltogató” lejön a főtérre és hosszan, korhű szöveggel közli, hogy mindenki sipirc haza és a városkapukat bezárják. (gondoljuk mi, mármint, hogy kb. erről van szó. Valamiben tán olvastam is, de a szöveg nem csak korhű, hanem valami rendes elzászi is, így aztán nekünk megértésileg tök mindegy mit óbégatott, de nagyon romantikus volt. (Challenger ha olvasod légy szíves írd majd meg, hogy miről van szó).
Visszatérve a „főmenü”-be, (már kezdek olyan lenni mint a Fábry), tehát minden stimmelt: 10-órát elüti a toronyóra, kürtszó, öregfiú előballag elmondja a szöveget, amit persze jó nagy tömeg várt már és hallgatta ájtatosan, mi is. Ezek után, ahelyett, hogy mint régen visszaballagna a házba, elindul a főutcán, a tömeg persze megy vele. Mondom, Lala, ez most biztos leballag az alsó kapuhoz, (ahogy azt Zsuzsika naivan elképzelte) ballagjunk mi is, úgy is akartunk egy esti sétát. Ehhez képest a köv. sarkon megállt, és bizonyára nagyon humoros szónoklatot tartott, mert a tömeg sokat röhögött. Ezt megismételte még nagyon sokszor, az alsó kapunál egy tündéri borozó előtt viszont kint állt a személyzet és az öreg kapott egy nagy pohár bort, itt újabb szónoklat, nevetés stb. Ismét naiv gondolat: na akkor itt vége, hahaha … Befordultunk egy másik utcába és visszafelé indultunk, a többit lásd, mint fent ….
A lényeg, jó órát csatangoltunk a néppel, de a városka nagyon szép volt esti világításban is.
Másnap megtekintettük nappali fénynél, úgy is nagyon tetszett.
Városnézés után, egy újabb kisvárost néztünk meg, Eguisheim-et, ami szerintünk a legszebb mind közül.
Fantasztikus házai és utcái vannak. Az egyik sarokházról láthattok Challenger legutóbbi albumában téli díszítést, a minkben meg nyárit, ahogy dől le a virág.
Mivel a Turckheim-i megalvóban nincs szerviz, felmentünk egy közeli dombtetőn fekvő városba, Les Trois Epis-be, ahol egy hatalmas több szintes lakóparkoló van, szervizzel (2 Eu.), gyönyörű helyen van, és sokkal hűvösebb volt, mint lent. (Zzt a helyet is, többek között, Challengertől tudtuk.)
Estére bementünk Colmarba sétálni, nagyon-nagyon szép, akár este, akár nappal.
Aludni visszamentünk Turkheim-be.
Most jut eszembe, a képeken azért van annyi gólya, minden formában, mert az a „szent állatuk”.
A tévében láttam, hogy vagyonokat költenek a fészkekre, amiket folyton tataroznak, és újjáépítenek. Pontosan úgy, ahogy a gólya szereti, (gondolom, megbeszélték vele) bizonyos fajta szalmával, lótrágyával, meg a franc tudja mikkel bélelik, hogy okvetlenül tetszen nekik és visszamenjenek
Másnap elindultunk Elzászból, a Ballon d’Alsace című hágón át, majd onnan dél felé.
Erről majd legközelebb írok.
Be kell valljam, hogy amikor még úgy tűnt, hogy időben lesz állófűtésünk, volt egy álságos ötletem, hogy néhányatokat kicsábítlak Elzászba a két ünnep közt, Challenger képeiből is látszik, hogy ilyenkor is szép, de ez nem jött össze, már mint a fűtés.
De mindenkinek nagyon ajánlom megtekintésre ezt a részt, és még nem is beszéltem Strasbourgról.
Mi jövőre is ott akarunk kezdeni (ha sikerül) egy hosszabb francia túrát.
Szerintem többen is nagyon klasszul tudnánk érezni magunkat azon a vidéken, főleg hogy mi már eléggé ismerjük is, megalvóhelyekkel együtt. (Igaz, innen kb. 1000 km.)
Nagyon el tudnék képzelni ott egy találkozót….

Zsuzsa
 

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.