Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

Két és fél felnőtt és egy arisztokrata macska balkáni kalandjai

07.16. szombat
Este 10 órakor indultunk. Napközben akkor még igen meleg volt, ezért szinte semmit nem pihentünk rá az előttünk álló 1550 km-re. Sima utunk volt többszöri 3-5 órás alvásokkal megszakítva végül is 18-án reggel 5-6 óra között értünk Kyllinibe.
07.18. hétfő
A reggeli érkezés azért volt fontos, mert Adri a lányunk Kefalónián befejezte nyári munkáját és a nyaralást már vele együtt folytatjuk. Menetrend szerint 8 órakor érkezett a hajó és miután mindannyian fáradtak voltunk Kyllini melletti Kastroban a Melissa kempingben pihentünk meg. Sajnos az első kudarcunk a Google Earth és a GPS kapcsán, hogy a kempinget közvetlenül Kyllini kikötője mellett jelölte, de helybéliek felvilágosítását követve mintegy 8-10 km-re arrébb megleltük Melissát. Itt kizárólag a pihenésről és a fürdésről szólt minden és megpróbáltam megszokni, hogy most egy darabig nem kell dolgozni menni. Homokos, lassan mélyülő partszakasz, csekély hullámokkal. Nagyon kellemes éjszakánk volt, a tenger felől folyamatosan fújt a szél. A kemping közvetlen tengerparton van, kellemes homokos partszakaszon. A kempingen belül található egy kisebb étkezde, egy nagyobb bár és élelmiszer bolt is. GPS: 37°53.150’É, 21°6.769’K.
07.19. kedd
Reggeli után Olympia felé vettük az irányt. Nekünk szokatlanul meleg volt, amit később pár nap után azt hiszem megszoktunk, mert már nem annyira zavart. Nem kis turista áradat kíséretében jártuk végig az olimpiai város maradványait. A hangosítást a helyi kabócák biztosították, úgy tűnt folyamatosan próbálták egymást túlüvölteni, ami a dominanciájukat bizonyítja… ezt otthon én is kipróbálom. J A lakóautóval sajnos csak a napon sikerült parkolni, ami azért is zavart mert az arisztokrata négylábú barátom: Silan a macska ott sziesztázott és – bár ment a ventilátor - nem voltam teljesen nyugodt miatta. Az mindenesetre bebizonyosodott, hogy a biwakolás a házi kedvenccel nem fog menni.
Éjszakára és a következő állomásnak Pilos-t választottuk, ami a Peloponüszosz félsziget alsó csücskén található. Lehet, hogy semmi szükség nem lett volna rá, mivel szinte egyenes főút vezetett oda, mégis GPS segítségével mentünk. Egy kisebb faluban útfelbontás miatt elhagytuk a kijelölt irányt, amit az iGO (GpsLaci frissítésének ellenére) nem volt képes korrigálni, amire már csak akkor jöttünk rá, mikor meredek hegyoldalon ereszkedtünk lefelé egyre szűkebb 180°-os visszafordító kanyarokkal, jobb és bal oldalon belógó olajfákkal és korábbi vízátfolyásokból eredő benyúló szakadékokkal tarkítva. Többször lepergett az életem, de megfordulni az első visszafordító utántól már nem tudtam, mert a kanyarban leért a vonóhorogra szerelt kerékpártartó, így tolatva képtelenség lett volna visszajutni. Előre menekültünk és - ugyan én magamban elhatároztam, hogyha ezt túléljük különleges VooDoo szertartás keretében megölöm a GPS készüléket, ha addig ő nem tenné ezt meg velünk – később biztosan életünk egyik legnépszerűbb kalandtörténete kerekedhet ebből... Pilos zsúfolt, de igazi turista paradicsom. A kikötő parkolójában jól látható tiltótábla jelezte, hogy a lakóautóval itt nem biwakolunk. A kikötővel szemben lévő parton észrevettünk egy parkoló csigát, úgyhogy átmentünk mi is, hátha ott éjszakázhatunk. Elmentünk harapni valamit, sétáltunk sötétedésig. Mikor visszamentünk már 5-6 lakóautó parkolt körénk és szemmel láthatóan nem tervezték a továbbutazást… amikor is megjelent a helyi rendőrpáros és először udvariasan megkérdezték mi a szándékunk, s miután őszintén bevallottam, hogy mi bizony itt aludni szeretnék, kicsit kimértebben közölte, hogy fáradjunk kempingbe. Kértem, hogy mutassa meg merre találom, mire ő Methoni-t jelölte meg következő állomásnak… (valóban csak zárójelben jegyezném meg, a többi, feltehetően görög lakóautósokat békén hagyta). Este 9 óra körül továbbindultunk Methoni-ba.
07.20. szerda
A kempingben már nem volt recepció, ezért kerestünk egy üres helyet és eltettük magunkat másnapra. Másnap reggel (késő délelőtt) reggeliztünk, fürödtünk a tengerben (homokos, lassan mélyülő partszakasz) majd besétáltunk a városba a part mentén. Már messzebbről is jól látható volt a Methoni-t hajdanában védő erőd, mely félszigetként nyúlt a tengerbe. Közelebbről már nem tűnt annyira szépnek, de lenyűgöző méretei tekintélyt parancsolóak. Hódítóként biztos kétszer is meggondoltam volna, hogy bevegyem-e a várost. Este még visszatértünk és a kissé eldugott sétáló utcában egy jót vacsoráztunk. Kezdünk görögösödni, egyre később fekszünk le esténként: a mai éjjel 1 órára sikerült. A kemping koordinátái: 36°49.038’É, 21°42.912’K. Jól felszerelt, napkollektoros meleg víz tárolókkal. Helyben nincs élelmiszer vásárlási lehetőség.
07.21. csütörtök
Nafplio-t 190 km utazással értük el. Gyönyörű város a Palamidi domb tövében, melynek a tetején lévő erőd távolról is jól látható. Nem találtunk kempinget, de még éjszakázásra alkalmas parkolót sem, így megkerülve a dombot Drepano-ba mentünk az Assini kempingbe. Fürödtünk az erősen hullámzó, kissé kavicsos tengerben, nagyon élveztük, bár bejutni nehezebb volt. Késő délután helybéli szelíd macskák vettek minket körül, de arisztokrata házőrzőnk megvédte a területet... morgott… basszus ez lehet, hogy nem is macska. Adri görög tradicionális ételek nevét adta nekik: Musaka és Suflaki. Ez az első hely ahol szükség volt a bringákra, így az első világítás kivételével, útra készen várták, hogy bevegyük a 12 km-rel arrébb lévő Nafplio-t. Kényelmes háromnegyed óra alatt betekertünk és egy hűsítő fagylaltozás után már sétálva toltuk végig a kerékpárokat a városon, míg ránk nem esteledett. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű utunk hazafelé, mert előre elfelejtettem világítást tenni, így mi látszottunk hátulról, ellenben az úttestből semmit sem láttunk, ha éppen nem jött autó… márpedig nem jött. Végül a görög istenek kegyesek voltak hozzánk, ép bőrrel megúsztuk a könnyelműségemet. A kemping jól felszerelt: nagyon kulturált vizesblokkal, kemikál wc ürítési lehetőséggel, étteremmel, élelmiszer üzlettel, a tenger felől egy csinos kis bárral. Koordinátái: 37°31.883’É, 22°52.970’K
07.22. péntek
Korinthos nem volt messze, mindössze 60 km kellett csúszni. A városban szűk utcákon csúcsfogalomban mentünk át. A Blue Dolphin kempingben táboroztunk le. Kellemes árnyas meglehetősen tágas parcellákon, szellős területen fekszik, közvetlen tengerparti kijárattal. A belvárosba bringával negyed óra alatt lehet bejutni. A tengerpart felől sétáló utcák keresztezték egymást, fagyiztunk, barangoltunk sötétedésig. Este a tengerparton kiépített színpadon idősebbekből álló kórus, görög folklór dalokat adott elő. Innen szintén késő este tekertünk csak vissza bázisra, most már első-hátsó világítással ellátva. Koordinátáit azért nem írom le, mert a város több pontjáról jól kitáblázták. Erősen sziklás, kissé moszatos partszakasz, óriási hullámokkal
07.23. szombat
Reggel a sokak által feleslegesnek és igen kockázatos helynek (tüntetések, gyújtogatások, meg egyéb – média által felfújt - zöldségek) titulált Athénba indultunk. Már messziről feltűnő hófehér város kempingje (Athens) egy sztráda mellett helyezkedett el, nem túl előnyös helyen. Innen busszal, metróval értük el a belvárost. A nevezetességeket a Syntagma térnél lévő Parlamenttel kezdtük, ahol szerencsénkre éppen őrségváltás volt. A kissé komikus öltözetben, még komikusabb burleszk lépesekkel lezajló ceremónia sokaknak jelentett maradandó élményt. A Nemzeti park labirintusos útjain végül a Zappeion Megaron, kiállítási csarnok monumentális épületénél lyukadtunk ki. Innen csak pár lépésre található Zeus Temploma. Azért éltem volna itt azokban az időkben, amikor ezek a monstrumok még teljes pompájukban láthatóak voltak. Plaka, a sétáló negyed étvágygerjesztő illatokkal csalogatta a turistákat, mi sem tudtunk ellenállni. Teli hassal felsétáltunk Akropoliszra, ahonnan az egész várost körben lehetett látni. Kár, hogy nem vagyok festő, a téma a lábunk előtt hevert. A Parthenónt folyamatosan felújítják, renoválják, a hiányzó eredeti kövek helyére fényes márványszerű burkolatot tesznek. Lefelé Herodes Atticus Odeion-ja mellett sétáltunk el, ahol éppen opera előadás szünetében sziesztázó előadók jelmezben vegyültek el a bámészkodó turisták között. Késő estig sétáltunk a hangulatos utcákon. A kemping tiszta vizesblokkal, a recepciós által üzemeltetett kisbolttal és egy lehetetlen időpontban nyitva tartó (18-21 óráig) étteremmel is rendelkezik. Vízleeresztés és feltöltési lehetőséget nem találtam. Koordinátái: 38°0’ 31”É, 23°40’19”K
07.24. vasárnap
Reggel északi irányba indultunk és Dep76, Zoli javaslatára Delfi-t jelöltük meg a következő uticélként ez Athéntól 185 km. Több kemping is található a város közelében, mi a legközelebbit az Apollónt választottuk. Letáborozás után gyalogszerrel indultunk nézelődni. Kora délután lévén kissé megéheztünk és egy teraszos kis étteremben megebédeltünk. Ouzo-t ittunk és a félig nyitott teraszról gyönyörködtünk a lent elterülő mélységben. Próbáltuk megtippelni a magasságunkat a völgyhöz képest, de igencsak alábecsültem, közel 500 méteres szintkülönbség tátongott alattunk. Elsétáltunk a romokhoz és itt zárásig maradtunk. A kempingből szintén csodálatos a kilátás, távolabb látható a tenger és Itea városka „makettje”. Saját úszómedence, kulturált vizesblokk, tisztavíz feltöltés és szennyvíz leeresztési lehetőséggel. Koordinátái: 38°29.017’É, 22°28.551’K
07.25. hétfő
Görögországi utolsó állomásunk Ioannina. A Pamvotida tó partján lévő kemping nem volt zsúfolt, többnyire átutazók veszik igénybe. Este sétáltunk a városban, a vár körül, végül a sötétben egy katonai objektum bejáratánál találtuk magunkat. Nem engedtek átvágni, nem egyezkedtek, visszafordultunk, mert többen voltak és fegyver is volt náluk J.
07.26. kedd
Albánia. Az élménybeszámolóknak elsősorban mások számára kedvcsináló irománynak illik lennie. Így kaptam én is kedvet Lekvár leírása alapján. Nekem néhány ironikus viccen és Delhusa Johnon kívül semmi ismeretem nem volt róla, de ez az én szegénységi bizonyítványom. Vlore lett volna az első állomásunk. A határátlépés meglehetősen rugalmasan működik, a határőr barátságosan érdeklődött az útitervünk iránt. Igen jó minőségű országúton folytattuk az utunkat, bár az 50 (helyenként 40) kilométeres sebességkorlátozások lassították a haladást, de nem akartam kihúzni a gyufát a szinte minden kereszteződésben megtalálható rendőri erőkkel. Óriási hegyek közt vezetett az út, bár kopárak voltak mégis gyönyörűek. A faluk határán bunker maradványokkal és a hegy mélyébe vezető hatalmas alagutak, talán óvóhelyként szolgálhattak. Többen mosolyogva integettek, mikor meglátták a lakóautót, bár egész albániai tartózkodásunk alatt eggyel sem találkoztunk, így biztos nem mindennapi látvány lehettünk. Aztán hirtelen romlott az út minősége, végül pár falucska után teljesen eltűnt. Először azt hittem, hogy mégis hiba volt a GPS mocskos kis életét megkímélni, de élénk tranzit forgalom és néhány panoráma busz bizonyította, hogy „jó úton” haladunk. Időközben Vlore már délebbre volt tőlünk és egyáltalán nem ágazott le az út a tenger felé. Beértünk Fier-be, ahol még mindig nem nagyon volt a kerék alatt aszfalt, ellenben az összes szellőző nyíláson és ajtórésen beáramló finom por már zavart egy kicsit. Hegyi szerpentinen rövid idő alatt nagy szintkülönbségen jutottunk át, akinek nincs tériszonya örökre maradandó élményt tapasztal… de akinek van az is. Az esőzések következtében helyenként megcsúszott az út a hegyoldalon, ha már észrevették, egyszerűen az út mellett terelnek tovább. Szinte minden faluban egy, vagy több helyen működött gőzborotvás mosó (Lavazh), ami feltehetően jó megélhetést biztosít. Ami még szokatlan volt az a helyi és helyközi közlekedés, amit felirat nélküli mikrobuszok végeztek, látszólag rendszer nélkül. Rengeteg épülő házat láttunk, némelyik fantáziadús, már-már meghökkentő külsővel. Még egy városon belül, pár száz méteren is nagyon nagy a kontraszt. Durresben lementünk a tengerpartra és próbáltunk egy helyet keresni éjszakára, de nagyobb város lévén a beépített partszakasz végén már csak a hulladék kupacok mellett lett volna szabad placc. Közös megegyezés szerint folytattuk az utunkat tovább és feladtuk, hogy tenger mellett haladjunk észak felé. Este 8-9 óra tájékán léptük át a határt Montenegróba, 10 óra tájékán gurultunk be „csendesen” Ulcinj-ba, a Tomi kempingbe. Recepció híján kerestünk egy üres helyet, sétáltunk a városban egy rövidet, vacsoráztunk, dumáltunk késő estig. 380 km-t tudhattunk aznap a hátunk mögött.
07.27. szerda
Másnap délelőtt 11 órakor ébredtünk, ezért azonnal bejelentkeztünk utólag, majd ki is, mert szerettünk volna minél hamarabb indulni. Tomi mindössze 15 Eurót kért tőlünk, utolsó mondata hozzánk mosolyogva: „Good Magyar”. A kemping vizesblokkja tiszta, nem újszerű, de illik a mediterrán hangulathoz. Korosztályunk béli debreceni lakóautós családdal találkoztunk, beszélgettünk… és észre sem vettük, hogy délután 3 óra is elmúlt. Nagyon szimpatikusak voltak, remélem, egyszer viszontlátjuk Őket itt a Klubban. Bár mi csak átutazóban voltunk, Magyar barátaink kellemes egy hetet töltöttek itt. A kemping vonzó ára és a szolgáltatásai még hazai viszonylatban is igen olcsónak számít. Koordinátái: 41°54.826É, 19°15.405K.
Utunk Kotoron keresztül vezetett, itt kompoztunk egyet... óriási élmény és hihetetlen gyönyörű hely. 185 km-es tengerparti utazással késő délután érkeztünk Dubrovnik legnagyobb kempingjébe, a Camping Solitudo üdülő faluba. Még este lesétáltunk az Óvárosba. Még sosem jártunk itt, de első látásra beleszerettünk, nem győztünk fényképezni. Fagyiztunk, boroztunk (ajánlom borkedvelő barátaimnak, nagyon finom félszáraz, a neve: Babič) és késő este mentünk csak a „haza”.
07.28. csütörtök
Reggeli után fürödtünk a tengerben. A kempinhez nagyon szép kiépített strand tartozott sekélyebb és mélyebb partszakaszokkal, mi egy kis búvárkodás miatt az utóbbit választottuk. Kora délután busszal mentünk az Óvárosba. A kempingbe vezető utca végén, 1-200 méterre volt a buszmegálló és a 6-os busszal közvetlenül az Óvárosba juthattunk. Az utcán különböző helyszíneken az éppen zajló Zenei Fesztivál előadói játszottak. Nagyon hangulatos volt, késő estig sétáltunk, hazafelé már gyalog mentünk. Két hét után először találkoztunk esővel, így míg a tömeg menekült előle, mi kint ücsörögtünk a várfal mellett… és mindenki hülyének nézett minket. Mire hazasétáltunk szinte teljesen megszáradtunk. A kempingben rossz érzés fogott el, mert körben mindenfelé dörgött és villámlott. Hajnal felé felerősödött a szél, mielőtt baj lett volna betekertük az előtetőt… szerencsénkre.
07.29. péntek
Reggelre többen küzdöttek a viharos szélben vitorlaként röpködő elő-sátrakkal. Tetemes mennyiségű eső esett búcsúzóul, de legalább nem annyira fájó szívvel kezdtük meg az összepakolást. 11 óra tájékán indultunk haza. Az úton semmi rendkívüli nem történt, bár jó tanácsként annyit leírnék, hogy Dubrovnik és az A1 autópálya között nem nagyon található benzinkút, nekem majdnem kifogyott az üzemanyag a csigából… még sosem tankoltam 70 litert. Éjfél körül léptük át a Magyar határt, hazaértünk… testben… lélekben még mindig nem!  

Ma

2024. március 28. csütörtök
Gedeon, Johanna, Hanna napja van
Napkelte: 05:25-kor,
Napnyugta: 18:08-kor.
Kos
Holnap Auguszta .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.