Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

 

Toscana 2019 december – 2020 január

 

A különböző év végi kalandozás opciók közül Toscana került ki győztesen. Éváék szívesen felkerestek volna olyan helyeket, ahol már régen jártak, vagy amiket eddig nem ejtettek útba, én bármikor kapható vagyok egy kis csavargásra Toscanában és Andrásék is úgy döntöttek, hogy csatlakoznak hozzánk.

A családi hagyományaink szerint 24-ét a fiainkkal töltöttük, de a lakóautó már csaknem teljesen bepakolva a ház előtt állt, 25-én reggel még bepakoltunk néhány dolgot, majd elindultunk.

Az M7 elején elég nagy volt a forgalom, de később szinte üres autópályán haladtunk. Szlovéniában kivételesen szép idő volt, napszemüvegre is szükség volt a hétágra sütő napfényben. Cividale del Friuliról nagyon jó képeket töltött fel egy lakóautós társunk, mivel nem rohantunk és csak viszonylag kis kitérő volt a követett iránytól ezt választottam első éjszakai megállóhelynek. Laci ugyan kicsit berzenkedett, meg kérdezte, hogy minek megyünk oda, azzal nyugtattam, hogy „szépet látni”.

Mielőtt átléptünk Olaszországba még telitankoltunk az olcsóbb szlovén üzemanyagból. Már sötétben értünk a 46.094501; 13.4361 koordinátáknál levő lakóautó parkolóba. Előtte a városon keresztülhaladva kivilágítva láttuk a szép régi hidat. A lakóautóknak szánt hosszabb helyeken két lakóautó és személyautók álltak, egy keskeny, nem túl hosszú helyre tudta Laci beügyeskedni Villámot. Laci már este becserkészte kicsit a környéket Gingerrel, szerencsére tetszett neki, amit látott.

Mire visszaértek felszabadult egy nagyobb hely és átálltunk oda.

December 26. csütörtök

Ragyogó napsütésre ébredtünk és hideg se volt. Reggeli után sétára indultunk a városban. A városban vezető kis folyó egy vízeséssel érkezik meg az alacsonyabban levő nagyobb folyóba, ami minket Antalyára emlékeztetett. Egy nagyon aranyos, freskókkal díszített homlokzatú templomot, valamint a templom szép kertjét néztük meg először, majd tovább haladtunk a belváros felé. Aranyos utcákon haladtunk, nagyon tetszett egy macskák mentésével foglalkozó szervezet székháza, mindenfelé cicák díszítették a homlokzatot. Körülnéztünk a főtéren, bementünk az ott levő templomba, majd visszafelé indultunk. A folyó fölötti sétányon lelkesen nyíltak a kis rózsaszín rózsák.

Nem autópályán haladtunk tovább Bologna irányába. Illetve néha kicsit össze-vissza irányba. Laci három GPS-t is beüzemelt és mindig arra ment, amelyik útirány a GPS-ek párharcából 2:1-re nyertesként jött ki. Én a térképen nézegettem, hogy hol a tenger felé tartottunk, hol pedig a szárazföld belseje felé, de amikor szóltam megkaptam, hogy akkor mondjam én, hogy merre menjünk. Nem akartam a GPS-ek konkurenciájaként fellépni – még megsértődtek volna – így aztán kacskaringóztunk tovább. Azért estére sikerült elérnünk a célként megjelölt Castel San Pietro Terme parkolójába (44.3978: 11.5931). Éváék kb. azonos távolságra Bolognától (csak a nyugati irányban) telepedtek le éjszakára, Andrásék is elindultak, ők Tarvisioig jutottak el.

A nagy parkoló egyik részén állt egy lakóautó, mellette vertünk tanyát.

December 27. péntek

Reggel tovább indultunk Poggibonsi felé, azt beszéltük meg Éváékkal találkozási helynek. Először a tenger (Ravenna – Rimini) felé vezető útra vitt a GPS, de szerencsére hamarosan elfordultunk délre, a hegyek felé. Poggibonsi előtt megálltunk egy parkolóban, de kiderült, hogy Éváék még messzebb vannak, ezért tovább indultunk és nemsokára megérkeztünk a lombkorona ösvény és másik oldalon archeológiai park parkolójába. Az út mellett építési terület volt, de a parkolóban most bőven volt hely, nem úgy, mint 2017 tavaszán, amikor arra jártunk. Útközben elmentünk a Medici kastély mellett, aminek a felújítása még nem fejeződött be.

Szép napsütésben érkeztünk és bár az erdőben levő szabadidős park sorompójára ki volt téve, hogy zárva van, de sokan jöttek arra kutyát sétáltatni, hát mi is felfedeztük Gingerrel. Az út túloldalán a park kapuja nyitva volt, többen oda is betértek sétálni, Laci is bejárta a területet Gingerrel. Amikor Éváék megérkeztek, velük is szerettük volna megnézni, de akkor a parkon belül a kapu közelében egy dzsipben üldögélő őr elküldött minket, mert a park áprilisig zárva van.

Andráséknak kalandos útjuk volt, egy keskeny, kanyargós, meredek, vízmosáson átvezető kis úton közelítették meg a helyet. Az a lényeg, hogy estére ők is befutottak. (43.458303; 11.150339)

December 28. szombat

Erre a napra Firenze volt a cél. Éváék már korábbi útjukon töltöttek egy napot és éjszakát az autópálya mellett levő parkolóban, ahonnan villamossal lehet bejutni a városközpontba, a pályaudvarhoz. A (43.754958; 11.172616)-nál levő parkolóba sorompós bejáraton lehet behajtani, nem könnyen, de találtunk 3 helyet a lakóautók között. Gingert a lakóban hagytuk biztonsági főnöknek, vettünk villamosjegyeket és elindultunk a városba. A pályaudvarnál szálltunk le a villamosról és első utunk a dómhoz vezetett. Talán a szombat és a két ünnep közötti időzítés miatt nagyon sokan voltak az utcákon. Ahogy tovább indultunk, Andrásék az egyik fagyizónál nem tudtak ellenállni és hatalmas fagylalthegyeket kezdtek el fogyasztani. Éváék is csatlakoztak hozzájuk, de méretében kisebb fagylalt tálkákkal. Lassan haladtunk tovább, közben szép lassan fogytak a fagyihegyek. Mire a Dávid szobrot szemrevételeztük el is fogytak. Innen a Ponte Vecchio felé haladtunk tovább. A hídon átkelve a túloldalon haladtunk egy darabig, majd visszatértünk az Arno másik oldalára és a pályaudvart vettük célba. A séta után villamossal visszatértünk a parkolóba. Az autópálya közelsége miatt azt gondoltuk, hogy tovább mennénk és keresnénk egy nyugisabb helyet éjszakára. András és Éváék lakóautója közé beálltak egy személyautóval, először azt hittük, hogy nem is fognak tudni kiállni, de aztán ügyesen megoldották a fiúk. Automatánál lehetett fizetni, 10 EUR volt a parkolás. Andrásnak valami nem sikerült, nem nyílt ki neki a sorompó vissza kellett tolatnia és ismét próbálkozni a fizetéssel. Szerencsére másodszorra sikerült kijutnia a parkolóból. (Egyébként ez nem volt egyedi eset, több autó is hasonlóan járt.)

Úgy gondoltam, hogy jó lenne Pisában szilveszterezni, ezért lassan arra vettük az irányt. Éváék nem jártak még Pistoiában, ezért ez lett a következő megállónk. A lakóautó parkolóval (43.943501; 10.916) szemben, a stadion parkolójában telepedtünk le több más lakóautó közé.

Éva fáradt volt a firenzei mászkálástól, kicsit pihent, mi Andrásékkal még este bementünk a városba. A dóm téren kivilágított mozgóképek díszítették az épületek falát. Ginger is nagyon élvezte a sétát, egy kis reggeli futkosáson kívül az egész napot a lakóban töltötte,

December 29. Vasárnap

Reggel Éváék is elmentek megnézni a várost, majd dél körül indultunk tovább a nem túl messzi Luccába. Kellemes napsütéses időben autóztunk, az út mellett végig díszfa iskolák kínálták a különböző formákra nyírt növényeket. Luccában már többször jártunk, de az időjárással nem volt szerencsénk, mindig esős időt fogtunk ki. Most nagyon örültünk, hogy a kellemes napos időben sétálhatunk a várost körülvevő városfal tetején és bent a városban.

Itt is a stadionnál találtam egy parkoló koordinátáit a park4night-on, de Éváék ráakadtak egy sokkal nyugisabb helyre a levéltárnál (43.83977; 10.51655).

A szép időben sokan sétáltak a városfalon. Egy idő után letértünk róla és egy csatorna mellett elindulva bevettük magunkat a városba. Az Amfiteatrum teret szerettük volna megtalálni, egyik kedvencünket, amit Magdinak is szerettünk volna megmutatni. Néha kicsit eltévedtünk, de végül a telefon és Google Map segítségével sikerült rátalálnunk.

Az arany tehenet, amivel néhány éve Évát lefényképeztük nem találtuk, de lehet, hogy az csak időleges dísze volt a városnak. Már kezdett sötétedni és hűlni az idő, amikor visszafelé indultunk a lakóhoz. Kicsit sikerült elkeverednünk, rátaláltunk a piacra, ahol legutóbb szakadó esőben keringtünk, de aztán kikötöttünk a városfalnál és azon sikerült a jó irányba elindulnunk a parkoló felé. Mire visszaértünk teljesen besötétedett.

December 30. Hétfő

Megint csodás napsütéses nap virradt ránk. Nem siettünk, látogatást tettünk a tengerparton Marina di Pisában. A fizetős lakóautó parkoló nem nyerte el a tetszésünket, mentünk tovább és a tengerparti út mellett álltunk meg egy parkolóban (43.66738; 10.27561). Elvileg ez is fizetős, de nem láttunk automatát a környéken. Nyáron lehet, hogy nem is szabad ott hosszabban parkolni, de most a holt szezonban nem volt semmi problémánk. A parti úton sétáltunk egy nagyot, az esti kutyasétáltatásnál Laci a tengertől kicsit távolabb egy erdős területet is felfedezett, ott is volt parkoló. Délutánra kicsit megélénkült a szél, de maradt a napsütés, csodás naplementében volt részünk.

December 31. Kedd

Pisában szervizeltünk az eléggé zsúfolt lakóautó parkolóban, majd átmentünk abba a parkolóba, ahol mi már Szardíniáról hazafelé eltöltöttünk néhány napot. A park4night-on a közelben levő parkolóktól óvtak a bejegyzésekben a lakóautósok, nagyon sok lakóautót feltörtek és kiraboltak arrafelé. A csapat (és elsősorban Bernard) megnyugtatására ott maradtam a lakóautóban, de egy macskán kívül senki nem járt a lakóautók környékén. A szemben levő lakóház teraszát és előtte az utcát összesöpörték, az ott lakókkal kedvesen üdvözöltük egymást.

A lakókhoz visszatérőben András összebarátkozott a zöldségessel, aki a Piaggiojával a közelünkben parkolt és kapott tőle néhány szem gránátalmát.

Estefelé Bernard maradt őrségben, míg mi elmentünk megnézni a szilveszteri buli helyszínét. A zenekar már hangolt, de láthatóan nem volt még buli hangulat. Kellemes vacsorát költöttünk el, majd egy órával korábban köszöntöttük az új évet és nyugovóra tértünk. Éjfélkor aztán megélénkült a környék, mindenfelé tűzijáték petárdák szálltak az ég felé. A környékbeliek a parkoló közepén gyújtották meg a rakétákat, tartottam tőle, nehogy megolvasszák, felgyújtsák a lakóautókat. Ginger nagyon jól viselte a hangzavart, mivel mi is az autóban voltunk nem nyugtalankodott, csak amikor a legfülsértőbb hangok voltak a közvetlen közelünkben akkor jött oda hozzánk, hogy mi ez a zaj.

Kb. egy óra alatt elfogyott a muníció, attól kezdve békés éjszakánk volt.

Január 1. Szerda

Reggel a szemközti házból jöttek, összesöpörték a tűzijáték után a parkolóban maradt szemetet és kidobták a kukába. Semmi nem emlékeztetett az éjszakai bulira.

Néhány napja Bernardnak fájt a torka, most Andrásnak kezdett elmenni a hangja, pedig nem dajdajozott az éjszakában.

Eddigre már Bernard is megnyugodott, hogy biztonságos helyen parkolunk, de én nem mentem velük a Csodák terére, a lakóknál és a környéken élveztem a szép napsütést.

Január 2. csütörtök

Reggel felszedelőzködtünk és Volterrába indultunk tovább. Előtte azonban még Pisa mellett igyekeztünk feltölteni a készleteinket. Éváék le is kanyarodtak a Carrefour parkolója felé, Andrásék követték őket, de Laci továbbment, mert már jöttek mögöttünk. Így aztán mi tekeregtünk egy kicsit, többször, több helyen visszafordultunk, mire sikerült megérkeznünk a parkolónak a nem magasságkorlátos részére a többiek már be is fejezték a bevásárlást, így nekünk ez kimaradt.

Volterrában először egy ingyenes parkoló koordinátáit követtük, ami azonban egy meredek földútról egy még meredekebb és keskeny ösvényre irányított, amibe már nem mertünk belevágni. Nagy nehezen megfordultunk és a már ismert lakóautó parkolót céloztuk meg (43.403099; 10.8642). Itt a parkolás 12 EUR 24 órára, az áram pedig 1 EUR 12 órára, de az év végén, év elején (nem tudom meddig) minden ingyenes volt. Szerencsére találtunk helyet is, ahol letelepedtünk, aztán délután felmentünk a városba. Nem volt akkora tömeg, mint amikor legutóbb arra jártunk, viszont sokkal szebb idő fogadott minket. A kilátást ugyan rontotta a környező dombokat helyenként teljesen elrejtő pára, de nem fújt a szél és sütött a nap.

András egyre rosszabbul érezte magát, este sötétben nem is volt kedve még egyszer megmászni a lépcsőket a városba.

Január 3. Péntek

András továbbra se érezte jól magát, teljesen elment a hangja, szegény öreg kiskutyája, Flor is többször rosszul volt, így ők útra keltek hazafelé. Összekészítettem nekik még egy kis útravalót, de végül nem találkoztunk már indulás előtt.

Mi Éváékkal maradtunk még egy napot és éjszakát Volterrában, bejártuk a városka másik részét is, a börtön környékét. A neten találtam egy cikket róla, hogy a börtönnek van egy nagyon felkapott étterme, ahol szigorú felügyelet alatt rabok a szakácsok és a kiszolgáló személyzet is. Annyira népszerű az étterem, hogy hetekkel korábban kell asztalt foglalni. Mi kihagytuk az éttermet, a lakóautóban fogyasztottuk el a vacsoránkat.

Január 4. Szombat

Éva felvetette, hogy ha útba esik szívesen elmennének San Galganoba. Nekem is egyik kedvencem a romtemplom, meg a szent kősziklába vésett kardja. Gingerrel indultunk el a hegyoldalban, mert Laci is kezdte rosszul érezni magát, lepihent. Aztán később ő is utánunk eredt, a templomromnál találkoztunk. Éjszakára is maradt néhány lakóautó, a kellemes, békés tájon. (43.152802; 11.151000)

Január 5. Vasárnap

Dél felé indultunk tovább, Santa Fiorát céloztuk meg, de előtte megálltunk Arcidossoban és szép napsütésben sétáltunk egy jót a városkában, Bernard a cukrászdában mindenféle finom nasit is beszerzett, amit aztán a vacsorához fogyasztottunk el.

Santa Fiorában a lakóautó parkolóban (42.835098; 11.5839) még áramra is csatlakozott Bernard, bár nem volt túl erős, Volterrában jobban használható volt az áram. A parkolóban két helyen is van vízcsap, az egyik a WC ürítőnél. a másik egy mosogató szerűségnél. Csak itt volt nyitva a vízcsap, de este jöttek és elzárták, hogy ne fagyjon el a hidegben. (Másnap elfelejtették este elzárni, a következő reggelre be is fagyott.)

Bementünk a városba, Bernard megérdeklődte a turista irodában, hogy másnap mikor lesz a Befana ünnepség. Mondták, hogy délután 4-kor, de az elsősorban a gyerekeknek szól. Nem baj, mi örök gyerekek vagyunk, meg különben is volt velünk egy négy lábú, szőrös gyerek. Sokat hallottunk már Befanáról, de valahogy eddig nem futottunk össze vele.

Körbejártuk az óváros utcáit, helyenként ember nagyságú bábuk voltak az utcákon, pék kisasszony, mosónő, apáca kisgyerekkel, persze hagyományos ruhákba öltöztetve. Érdekes hangulatot kölcsönöztek a városkának.

Január 6. Hétfő

Úgy döntöttünk, hogy maradunk még egy napot, hogy megnézzük a Befana ünnepséget. Sajnos Laci egyre rosszabbul érezte magát, egyre jobban fájt a torka. Éváékkal és Gingerrel mentünk be a városkába, láttuk, hogy lassan gyülekeznek az emberek, mindenki hozott valamit a főtérről nyíló árkádos fedett terembe, ahol a karácsonyfa és asztalok álltak.

Ahogy lement a nap egyre hűvösebb lett, én eléggé fáztam és mivel még nem történt semmi, Gingerrel visszamentünk a lakóhoz. Nemsokára jöttek Éváék is, mutatták a képeket, hogy alighogy elmentünk megjött Bofana, a kedves boszorkány, akinek a gyerekek énekeltek, táncoltak, a boszi is táncra perdült és ajándékokat osztogatott a gyerekeknek, mint a Mikulás. Jópofa kis buli volt.

Január 7. Kedd

Castiglione d’Orcia felé indultunk tovább, felkapaszkodtunk a Monte Amiata hegyoldalába, majd útba ejtettük Bagni Filippot, ahol most nem voltak lakóautós parkolást tiltó táblák, sőt ki volt téve a fürdőhöz levezető út menti parkolóknál, hogy lakóautóval mikor és mennyit kell fizetni a parkolásért. Mi feljebb álltunk meg, ahol egyszer korábban már jártunk, onnan mentünk le a szabadtéri fürdőhöz. Néhányan most is voltak a vízben, de nem olyan sokan, mint amikor tavasszal jártunk arra. A patikában vettem Lacinak a torokfájására gyógyszert, aztán amikor szieszta után kinyitott a bolt egy kicsit bevásároltunk.

Január 8. Szerda

Ezen a napon se mentünk sokat, először Bagni Vignoniban néztünk körül remek napsütésben, kellemes, szinte tavaszias időben, majd San Qurico d’Orciában telepedtünk le a lakóautó parkolóban (43.276901; 11.7453). Amíg Laci pihent Éváékkal felkerestük a boltot, de csak néhány könnyebb dolgot vásároltunk és elhatároztuk, hogy másnap indulás előtt is benézünk feltölteni a palackos víz készletünket.

Felmentünk a városkába is, sok hangulatos szegletet fedeztünk fel, ahogy körbejártunk.

Január 9. Csütörtök

Sinalungát útba ejtve Lucignanoig mentünk ezen a napon. Szerencsére már két hete szép, napos idő volt, így a lakóautó parkoló nem változott mocsárrá, a füvön tudtunk megállni. Két másik lakóautó állt már a parkolóban (43.179338; 11.546934). Laci annyira nem volt jól, hogy nem is jött fel velünk a kisvárosba sétálni. Nagyon szeretem Lucignanot, egy városfallal körülvett városka – persze a dombtetőn – középkori utcácskákkal, szép középületekkel, helyenként jó kilátással a környékre. Jót bóklásztunk a zeg-zugos utcákon, majd amíg Bernard bement a pékségbe kenyérért mi Évával az egyik kapu előtti téren sütkéreztünk a napon (amikor először jártunk a városban Andrásékkal ezen a téren találkoztunk, ahol a kávézó előtt a napon fogyasztották a kávéjukat – ez egy korábbi toscanai év végi úton történt).

Január 10. Péntek

Kicsit nehezen keveredtünk ki Lucignano környékéről. A GPS előbb az egyik irányba vezetett minket, majd fel a nem fizetős autópályára, de onnan az első adandó alkalommal levitt és visszafordított. Egy idő után megint elhaladtunk a lakóparkoló mellett, majd még feljebb, a városkapu előtti lámpás kereszteződésnél találtuk magunkat, ahol előző napon élveztük a napsütést.

Innen már eltévedés nélkül, kis utakon haladtunk az Abbazia di Monte Oliveto Maggiore felé. Az út szélén két lakóautónak kényelmes beállóban megálltunk, mert az apátság felé vezető úton kint volt a tábla, hogy lakóautóval nem szabad behajtani. Szerencsére senki nem állt az út mellett és bent is többnyire fehér ruhás szerzetesekkel találkoztunk, valami megbeszélésüknek volt éppen vége. Nekem már az első alkalommal, amikor sok évvel ezelőtt ott jártunk megtetszett az apátság, amit 1319-ben kezdtek építeni és a Benedek-rend egyik központja lett. Fantasztikus a Szent Benedek életét ábrázoló freskósorozat a belső udvar körüli üvegezett kerengő falain. A freskók Lucca Signorelli és Sodoma művei.

Maga a templom is megér egy kis nézelődést. A másik kedvencem a lejtős hegyoldal, ahol több kápolna is helyet kapott és rég eltávozott szerzetesek sírjai is megtalálhatók.

Az ajándékboltban mondták Éváéknak, hogy napjainkban csak néhány tucat szerzetes lakja a hatalmas épületegyüttest, de évente egyszer összejönnek ott a bencés rend papjai, szerzetesei, akkor minden szeglet megtelik.

Most rajtunk kívül talán csak 2-3 látogató volt, igazán nyugalmat árasztott a hely.

Amikor arra járunk Buonkonventoban meg szoktunk állni bevásárolni, a városkában az óvároson kívül van egy nagy Coop üzlet nagy parkolóval, alkalmas a készletek feltöltésére. Most is megálltunk, bevásárlás után pedig már sötétben kerestük a park4night-on talált parkolót (43.179338; 11.546934). Egy töltés mellett volt a nagy parkoló, a város felé eső sorok tele voltak személyautókkal (a kis óvárosi utcákban nem nagyon lehet parkolni), de a legszélső sorban sok hely volt, meg tudtunk állni. Ezen a napon volt egy kis eső, a töltésre vezető gyalogút mellett pocsolyák voltak, de azért kicsit tudtam Gingerrel sétálni.

Január 11. Szombat

Laci egyre rosszabbul érezte magát, ezért reggel nem indultunk el Éváékkal a városkába, a 2-3 középkori utcáját már többször végigjártuk. Aztán kiderült, hogy Lacinak megint fogytán vannak a szopogatós tablettái, meg már nekem is elkezdett kaparni a torkom, ezért felkerekedtem patikát keresni. A főutcában rá is találtam, vettem gyógyszereket – ezúttal kértem valami erősebbet is, mint a korábbi pasztillák.

Lassan észak felé haladva a Chianti vidéket vettük célba, Gaiole in Chianti lakóautó parkolójába kora délután érkeztünk. (43.4646; 11.4344) A parkoló eléggé tele volt személyautókkal, de néhány lakóautó is állt benne. Azért szerencsére még elfértünk. Éváékkal mentünk kicsit sétálni, Lacit hagytuk gyógyulni.

Január 12. Vasárnap

Ezen az úton kimaradtak a környék kastélyai, viszont Certaldo városát mindenképpen szerettük volna megmutatni Éváéknak. A lakóautó parkolót szépen rendbe hozták, leburkolták, kijelölték a vegyes parkolóban a helyeket. Igyekeztünk a járda melletti hosszabb helyekre beállni. Mi orral a járda felé se lógtunk ki, mellettünk egy hosszabb lakóautó volt, amiben egy cica töltötte be a biztonsági főnök szerepet, Éváék a másik oldalára tudtak beállni. Mindkét hosszabb lakóautó a járdáig tolatott, ami azonban közvetlen a folyóparton vezetett, illetve nem vezetett tovább, csak a lakóautó szervizpontig. (43.546398; 11.0459)

Ahogy készülődtünk, hogy még a délután felmenjünk a siklóval az óvárosba egyszer csak hallottuk, hogy hangosan beszélgetnek a parkolóban és ahogy kinéztünk egy rendőrautót láttunk. Kiderült, hogy a rendőrök szóltak a szomszéd lakóautósnak és Éváéknak is, mert valaki felhívta őket, hogy a járdán nem lehet elmenni, mert belógnak a lakóautók. Kérték őket, hogy álljanak át másik helyre, segíttettek is nekik átállni. Éváék merőlegesen beálltak a mögöttünk levő helyre, a másik lakóautós beállt középre két helyet foglalva el. Nem tudom kit zavarhattak a lakóautók, mert senki nem járt arra a járdán, aminek kb. 10 m-rel odébb vége is lett.

Gingert a lakóban hagytuk biztonsági főnöknek, mi pedig elindultunk a városba. A főúton haladva nemsokára odaértünk a siklóhoz, amivel jóval gyorsabb és könnyebb volt feljutni az óvárosba, mint gyalogosan.

Sütött a nap, de elég éles szél fújt. Fent sétáltunk a főutcában, felkerestük a Boccaccio helyeket, majd a főút végén bementünk a várba. A múzeumba már nem kaptunk belépőt, mert nemsokára zártak, de azért kicsit körülnéztünk és a templomot is felkerestük, aminek az apszisa valamikor egy korábbi földcsuszamlásnál összeomlott, látszik a ledőlt fal maradványa.

Még kicsit járkáltunk, a vasárnap délutáni napsütésben sokan sétáltak az utcákon.

Este a folyó túlpartján mentünk sétálni Gingerrel, egy idő után egy ösvény vezetett a gát tetejére, azon elmentünk a városon túlra, de aztán visszafordultunk, mert erősen sötétedett.

Sajnos nekem is egyre jobban fájt a torkom, éjjel már nyelni is alig bírtam, úgyhogy elhatároztuk, hogy másnap elindulunk hazafelé.

Január 13. Hétfő

Reggel búcsút vettünk Éváéktól és elindultunk hazafelé. Megint nem mentünk autópályára, Bologna előtt a hegyek között álltunk meg Pian di Venolában. Egy pihenőhelyen közel a folyóhoz délután futók, tornázók jöttek a parkolóba, a közelben volt egy sportpálya, nyáron állítólag működik a WC és frizsidert is lehet használni a pihenőhely melletti házikóban. Gingerrel nagyot sétáltam a folyó mellett vezető úton, aztán korán nyugovóra tértünk. (44.331481; 11.192096)

Január 14. Kedd

Velence előtt azért rámentünk az autópályára és Szlovéniában is azon haladtunk. Laci lassan kezdett kikecmeregni a torokfájásból, köhögésből, én viszont egyre jobban elmerültem benne. Sajnáltam, hogy nincs nálam Mebucain és C-vitamin is jól jött volna a kitört náthámra. Mielőtt elindulunk beoltottak influenza ellen, valószínűleg ennek köszönhettem, hogy csak 9-10 nap után törtek ki rajtam a tünetek, de sajnos nem sikerült megúsznom.

Este Szlovéniában kerestem helyet éjszakára. Az autópálya közelében Domzaleben néztem ki egy sportközpontnál egy parkolót, ahol ha minden igaz egy lakóautó megállót kívánnak a jövőben létesíteni. Jó nagy aszfaltos parkoló volt, a szomszédos focipályán figyelemmel kísértük a gyerekek késő délutáni edzését. (46.135201; 14.6008)

Másnap reggel a kutyasétáltatásnál Laci felfedezett egy még békésebb helyet, de az is jó volt, ahol aludtunk.

 

Január 15. Szerda

Balut már előző nap felhívtuk, hogy ne váratlanul toppanjunk be, mert eredetileg csak a hét végére terveztük a hazaérkezést.

Hazafelé úton bevásároltunk és gyógyszereket is vettünk, aztán csak a legszükségesebbeket pakoltuk ki a lakóból, majd még napokig pakolásztunk, közben meg kúráltuk magunkat, hogy rendbe jöjjünk.

Toscana most is nagyon jó volt, kellemes ajándékként élveztük a szép napos időt, talán csak egy esős éjszakánk volt. A megfázást kihagytuk volna, de még mindig jobb, mint ha a korona vírust szedtük volna össze.

Ma

2024. március 19. kedd
József, Bánk, Józsa napja van
Napkelte: 05:43-kor,
Napnyugta: 17:55-kor.
Halak
Holnap Klaudia, Alexa .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

Asztalost keresek
(Keres / Egyéb)

noimage

Gáz rendszer
(Keres / Egyéb)

noimage

Eladó Lakókocsi
(Eladó / Lakókocsi)

noimage

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.