Üdvözlünk téged Vándor,

egy Önszerveződő, Szabad és Nyitott, Baráti társaságban, a Magyar Lakóautó Klub-ban!

 

Amikor megvettük a lakóautónkat, az az elképzelés vezérelt, hogy minél több időt tudjunk ezzel az életformával tölteni. Mivel mindketten dolgozunk és a nyugdíj még beláthatatlanul messze van, így marad összesen 30 nap szabadság az évben. Ami meg-lássuk be- édeskevés. Ráadásul a hétvégéken Atti többnyire meccsre jár, a kisebbik kölyök focizik. Tehát nincs mese, lakóautóval fogunk meccsre járni, hogy összekössük a kellemest a még kellemesebbel. Így indultunk el 1-2 éjszakás kalandjainkra, hazai tájakon, a foci nyomában. A parkolóhelyeket vagy a park4night-on találtam, vagy feltettem oda. Bár sok lakóautós nem szívesen megy kempingbe, mi -már csak lakókocsis múltunkból adódóan is- nagyon szeretjük. Biztonságos, korlátlanul van áram, és néha nagyon jól esik hosszú percekig veretni a hátunkat a forró zuhany alatt vagy éppen kipakolni, kint a szabadban sütni-főzni és egy jó vacsora után egy pohár bor társaságában ejtőzni az omnistor alatt.

2019. november 15.-17. Már 1 hete megvettük a lakóautót, égett bennünk a vágy, hogy menjünk valahová, bárhová. Akár a szomszéd faluba is. Mivel a kölyöknek hazai meccse volt, tényleg csak néhány kilométerre terveztünk menni. Péntek este munka után gyorsan bepakoltunk, aztán irány a Velencei tó, Sukorónál. Korábban nyári kirándulásaink, bringázások alkalmával kinéztünk egy helyet a parton. Arról ábrándoztunk, ha majd egyszer lesz lakóautónk, itt fogunk táborozni először. Mivel gyakran járunk arrafelé, nem használtunk navigációt, hiszen csukott szemmel is megtaláljuk. Hát nem! A sötétben sikerült túlmenni a lejárón és egy másik, távolabbi helyen mentünk le a partra. Sajnos megfordulni nem tudtunk, mert előtte a több napos esők miatt felázott a föld és félő volt, hogy elsüllyedünk, ha letérünk a murvás útról. Tolatás vissza néhány száz métert. Visszafelé már könnyen megtaláltuk a helyet. (GPS: N 47,235449 E 18,627344)   Maradtunk itt is a biztonságos, murvás részen, de száraz időben végig lehet parkolni a partmenti füves területen. Jó időben akár horgászhattunk is volna (bár ez inkább „csakpasis” program). Gyönyörű a kilátás innen a kivilágított Bence hegyi kilátóra, ahová nappal is és éjszaka is érdemes felmenni. Nekünk ez korábban megvolt, így most kihagytuk. Nagyon nyugodt éjszakánk volt. Hajnaltól 1-2 kocsit hallottunk elmenni mellettünk, horgászok és az őket ellenőrző halőrök voltak. Mivel Atti otthon felejtette a téli dzsekijét, így reggel még elkanyarodtunk hazafelé, majd irány Székesfehérvár. A meccs kezdetéig még bőven volt idő, eszközöltünk egy lakóautó mosást és a Praktikerbe is benéztünk. A Vidi stadion parkolójában álltunk meg, hely volt bőven. Ha nincs NB I-es meccs, akár éjszakázásra is alkalmas lehet. Egy félidőt néztem meg a meccsből és mire a kölyök végzett, megfőztem az ebédet is. Ebéd után összedugtuk a fejünket, hogy merre tovább. Nehogymá’ hazamenjünk! Azt találtuk ki, hogy elmegyünk Zalakarosra, mert hogy az majdnem ott van a szomszédban ? és az idő is megint esősre fordult. Végigzörgettünk a Balaton déli partán az autópályán. Közben besötétedett és az eső is esett, így nem sok mindent láttunk. Zalakaroson a fürdőtől nem messze találtunk egy parkolót a park4night-on (Panoráma út 4.), itt „csöveztünk”. A kölyök a bivakolást nevezi „csövezésnek”, a családi szóhasználatban így ragadt meg. Este még elmentünk egyet fürödni, a fürdő gyalog csak 3 perc volt és mivel esteledett, már nem voltak sokan. Szottyosra áztattuk magunkat, majd hamar nyugovóra tértünk. Csendes, nyugodt éjszakánk volt. Reggel Attival elmentünk egy nagyot sétálni, a focista úgy döntött, inkább alszik tovább. A parkolótól kb. 500m-re a Tourinform irodánál találtunk ingyenes WC-t, egészen elfogadható állapotban. A város ugyan kihalt volt utószezonban, de gyönyörűen parkosított, felújított. Érdemes visszatérnünk majd tavasszal vagy koraősszel, bár akkor lehet, hogy nem ennyire könnyű a parkolás. Végső megoldásként még ott lehet a kemping, ami most zárva volt. Reggeli után elindultunk hazafelé, ezúttal a Balaton északi partján. Az idő kegyes volt, kisütött a nap is, így nagyon kellemes utunk volt hazafelé, sokat bámészkodtunk. Megállapítottuk, hogy a Balaton bármelyik évszakban gyönyörű. Még novemberben is. Ráadásul ilyenkor nem nagy a forgalom és kevesebb az ember. Kora délután értünk haza.  

2019. december 20.-22. Az úgy volt, hogy a karácsonyi céges buli egy borkóstoló volt a Balaton felvidéken. Választhattam: vagy autóval megyek és akkor nem iszom vagy Atti jön értem este (mivel nehézkes hazamenni tömegközlekedéssel) és akkor én is borozom. Nem sokat gondolkodtam. Azt mondta, ha már egyszer úgyis le kell jönni értem Veszprémbe, akkor lakóautóval jön, és csavarogjunk egy kicsit ahelyett, hogy sütnék-főznék és takarítanék karácsony előtt (különben is a karácsony jön, nem a KÖJÁL). Megint nem sokat gondolkodtam. Így esett, hogy koszos ablakokkal vártuk a karácsonyt. A legtöbb cuccot hétköznap már bepakoltam, így Attinak csak a hűtős cuccokat kellett bedobálni és a vizet feltölteni. Amíg én a Gergely Borházban, Balatoncsicsón múlattam az időt a kollégáimmal, addig Atti elindult egyedül Veszprémbe. A céges parkolóban felvett engem, miközben a kíváncsi kollégáim sorra, egyesével bemásztak a lakóba és végigmustrálták az új szerzeményünket. A spontán vendégjárás után lementünk a Veszprém völgybe, az állatkert alsó parkolójába, a viadukt alá. Bár a tábla nem jelezte, találtunk valószínűleg buszoknak kialakított parkolóhelyet, ahol kényelmesen elfért a járgányunk. Rajtunk kívül csak egy autó parkolt, később annak is megérkeztek a gazdái, valószínűleg szintén céges buliból. Csak annyit hallottam: „Ezek nooormálisak? Itt akarnak aludni?” ?Az nem biztos, hogy normálisak vagyunk, de ott aludtunk. Nagyon nyugis éjszakánk volt. Azt nem tudom, hogy nyáron is ennyire nyugis-e, ha valaki kipróbálja, írja meg a park4night-ba. ( N47.096802 E 17.895234). A parkoló abszolút ideális a város felfedezéséhez. Az állatkert bejárata kőhajításnyira van, a belváros pedig 15 perc laza sétával elérhető. Bár a várdombot megmászni kihívás lehet, mindenképpen megéri. A Veszprémvölgyi sétaút, amely U alakban köti össze a várat és az állatkertet, egyszerűen egy csoda a város közepén, akár kocogni szeretnénk, akár kutyát sétáltatni, vagy csak andalogni kicsit a Séd partján. A nordic walking vagy a terepfutás szerelmeseinek pedig ott a Gulya domb, ahová már csak a kilátó miatt is érdemes felsétálni. 2 napot remekül el lehetne itt tölteni, anélkül, hogy unatkozna az ember vagy a gyereke. Szombat délelőtt Veszprémből elindultunk Pannonhalma felé. Útközben megálltunk Cseszneknél, megnéztük a várat. Néhány perc sétára találtunk egy jó kis parkolót, nagyon nyugodtnak tűnt, éjszakázni is alkalmas lehet. Pannonhalmán az apátság látogatóközpontja mellett, az étteremnél parkoltunk. Biztos mindenki otthon a karácsonyra készülődött, mert sok látogatóval nem találkoztunk. Gyerekkoromban jártam itt, amikor még nem lehetett szabadon látogatni. Mostanra nagyon modern látogatóközpont épült, csoportosan idegenvezetéssel vagy egyénileg audio guide-dal lehet megnézni az apátság egy részét. Sajnos mire kijöttünk, már szakadt az eső, így a külső részeket, arborétumot már nem tudtuk megnézni. Legközelebb, ha errefelé járunk, biztosan megismételjük a látogatást. A rossz idő miatt Pápa felé vettük az irányt, a kemping által üzemeltetett külső parkolóban álltunk meg. Így olcsóbb volt, mintha beálltunk volna, de a mosdót ugyanúgy használhattuk és áramunk is volt. Játszottunk a gondolattal, hogy bemegyünk a termálfürdőbe, de győzött a lustaság és moziztunk inkább. Egy üveg borral elbúcsúztattuk az év leghosszabb éjszakáját és ittunk a hosszabbodó nappalokra. Az éjszaka nagyon fújt a szél, rázta a lakót és a mellettünk lévő épületnél valamit nagyon csapkodott. Ettől eltekintve minden rendben volt. Másnap reggel leeresztettük a szennyvizet, hogy otthon minél kevesebbet kelljen. Hazafelé vettük az irányt a Bakonyon keresztül. Bakonybélben megálltunk, itt az önkormányzat nemrég alakított ki egy nagy parkolót ( N47.254223 E17.731938) Kicsit lejtős, éjszakára vagy levesfőzéshez szükség lehet szintezésre. Bakonybél látnivalói: Szent Mauríciusz Monostor, Pannon Csillagda valamint gyönyörű kirándulóhelyek és túraútvonalak. Szerettem volna megnézni a Hubertlaki tavat (Bakonyi Gyilkos tó), de a sok eső és sár miatt ezt elhalasztottuk máskorra. Kora délután hazaértünk, gyorsan kipakoltunk és belevetettük magunkat a karácsonyi készülődésbe. Csak azért nem szomorkodtunk, mert tudtuk, hogy két ünnep között ismét csavargunk egy kicsit.

2019. december 26.-30. Ki ne hallott volna a híres bátaszéki Fenyő Kupáról? Na jó, korábban én sem. Ez egy teremfoci torna profi és amatőr csapatoknak, amit minden évben karácsony és Szilveszter között rendeznek meg, immáron közel 40 éve. Mivel a kölyök egyik csapattársa és barátja Bátaszéken lakik, és szívügye a Fenyő Kupa így szervezett egy csapatot, a fiúk pedig nagyon lelkesen vállalták, merthogy állítólag jó buli. Ajánlkoztunk, hogy megyünk szurkolni, de a gyermek a taxi szolgáltatáson felül köszönte, nem kérte az extrákat. Így aztán alternatív programot kerestünk magunknak. Karácsony második ünnepének reggelén összepakoltuk a cuccainkat, a karácsonyi pulyka és süteménymaradékokat, meg némi töltött káposztát végszükség esetére és elindultunk Magyarhertelend felé. Ugyan kis kitérőt jelentett, de nem bántuk meg. Ebéd után indultunk, és úgy terveztük, hogy az éjszakát a fürdő parkolójában fogjuk tölteni (GPS N46.190015 E18.140041). Kedvenc szokásunk, hogy menet közben hangosan olvassuk a helyiségnév táblákat, ízlelgetjük a furcsa, ismeretlen neveket: Csikóstőttős, Vázsnok, Bodolyabér… Amikor megérkeztünk, a fürdő előtti parkoló tele volt és amúgy is elég lejtős, így a fürdő mögött álltunk meg, a nyári strand bejárattól nem messze. Rajtunk kívül egy streetfood kamion parkolt ott, vélhetően már hosszabb ideje. A magyarhertelendi fürdő bár kicsi, de nagyon hangulatos és nyáron, amikor a strand is nyitva van, még élvezetesebb lehet. Dagonyáztunk néhány órát, majd a parkolóban töltöttük az éjszakát. Csend volt, nyugalom, senki sem járt arra felé. Reggel egy sétával kezdtük a napot. Mivel a karácsonyról maradt, többnapos kenyér nem volt túl vonzó, ezért a falu felé vettük az irányt frissíteni a készleteket (a fürdő az üdülőtelepen van). Útközben egy ház udvarán őzet láttunk, szegény valószínűleg betévedt, de a kifelé vezető utat már nem találta és jöttünkre zavarodottan elkezdett futkosni. Bár szívesen néztük volna még, inkább továbbmentünk, hogy megnyugodjon és kitaláljon. A régi házak udvarán szinte mindenhol egyforma stílusban épült, nagy gazdasági épületet láttunk hatalmas kapuval és kis lakrészre utaló ablakokkal és ajtóval. Gyönyörűen felújították a legtöbbet. Jó lett volna tudni, hogy mire használták régen. Megvettük a boltban a péksüteményt és visszamentünk a lakóhoz. Ha nem igyekeztünk volna Bátaszékre, biztosan felmegyünk a kilátóhoz, és a néhány km-re lévő Orfűi tavat és Abaligeti cseppkőbarlangot sem hagytuk volna ki. A bátaszéki molyhos tölgyön kívül- amely az év fája is volt- a város legfőbb büszkesége a templom. A helyiek szerint az ország második legnagyobb temploma. Tényleg lenyűgöző. Sajnos éppen zárva volt, így csak kívülről csodáltuk meg. Végig jártuk a város történetét bemutató tanösvényt is a templom körül. A városban nagy volt a nyüzsgés, tele focistával, szurkolóval. Mivel a kölyök villámgyorsan lekoccant, a rövid városnézés után Baja felé vettük az irányt. Baján a Sugovica partjánál, a Türr Emlékmű Parton parkoltunk le ( N46,181449, E18,933625). Kissé ferdén beállva a 7,5m-es gépsárkány kényelmesen elfért. A Sugo partra lesétálva először balra indultunk. Végig, gyönyörűen kiépített út vezetett a város felé. Kellemes negyedórás séta után beértünk a központba. Lángos illatát hozta a szél. A parton lévő éttermeket, büféket tüzetesen megvizsgáltuk, de a lángosost nem találtuk meg. Persze ehettünk volna bármi mást is, de akkora már elindult a vezérhangya. A város központi terét, a Szentháromság teret nem volt nehéz megtalálni, a Szentháromság szobor messziről virított. Megcsodáltuk a szecessziós Duna Wellness Hotelt és a városházként funkcionáló Grassalkowich palotát. A téren a karácsonyi vásár még nyomokban felfedezhető volt, többen már a szilveszteri rakétaárusító standokat szerelték. Jótékonysági étel gyűjtés is volt, a karácsonyról megmaradt süteményt/ételt lehetett leadni. Az infláció hatása már a kéregető koldusnál is érezhető volt: szó sem volt „adjegyszázast”-ról, már 500Ft volt a tarifa. Sétáltunk még egy kicsit a belvárosban, sajnáltuk, hogy a Tóth Kálmán téri szökőkutat, ami a városban kedvelt találkozóhely, nem láttuk működni. De hát decemberben előfordul, hogy nem működnek a szökőkutak. Visszaindulva a lakóautó felé a piacon megtaláltuk a lángosot, így fejenként 300 Ft-ból megvolt az ebéd. Hogy miért nem bajai halászlevet ebédeltünk? Nos, Atti nem rajong a halászléért, én pedig elkötelezett híve vagyok a szegedi típusúnak, így a közös nevező a lángos maradt. Kisétáltunk még a Duna partra a Sugovica holtág torkolathoz, a Türr István kilátóhoz. Mivel a szél fújt, nem sokáig maradtunk. A gyönyörű sétányon mindössze egyetlen helyen láttunk nyilvános vécét, aminek a kulcsát a büféből kellett volna elkérni, ami persze decemberben zárva volt. No comment. Mivel már a délutánban jártunk és Villányba szerettünk volna eljutni, elindultunk. Útközben megálltunk Mohács mellett a Nemzeti Emlékhelynél. A tárlatot bemutató pénztáros/történész/mindenes előadását nagyon élveztük. Úgy mondta el a mohácsi csata feltételezett történetét és a hozzá tartozó történeti hátteret, mintha verset szavalna. Bár a tárlatvezetés végére a nyitvatartási időnek is vége lett, kaptunk még lehetőséget a sírkertben egy rövid sétára. Besötétedett. Maradhattunk volna az emlékhely parkolójában is éjszakára, de túlságosan kietlennek találtuk. Úgy gondoltuk, hogy Kisharsányban fogunk éjszakázni a Bocor fogadó és kemping udvarán. Korábban voltunk ott lakókocsival. Bár kifejezetten drága hely, de jó a rozéjuk és nagyon kellemes a borozgatás a kültéri jakuzzikban. Felhívtam őket útközben, hogy számítsanak ránk, de senki nem vette fel. Nem baj, gondoltuk, majd meglepetés vendégek leszünk. Na, jól pofára estünk. Mindenhol sötétség, zárva a fogadó. Később kiderült, szabadságon vannak január közepéig. Mindenhol telt házzal üzemelnek két ünnep között a szállodák, ilyenkor kell szabadságra menni, nem?! Továbbmentünk Harkányig és kempingben töltöttük az éjszakát. A kempingben rajtunk kívül még egy lakóautó volt. A mosdók rendben működtek, örömmel álltam neki másnap reggel pirítóst sütni a konyhába a tatár beafsteakhez. Leginkább az töltött el örömmel, hogy nem a lakóba kell bebüdösíteni. Délelőtt besétáltunk a városba, és nagy meglepetéssel állapítottuk meg, hogy nagyon sokat szépült, fejlődött az elmúlt néhány évben. Gyönyörűen parkosították, felújították. Eddig úgy gondoltunk Harkányra, mint valaha jobb napokat látott szocreál fürdőhelyre, de ez megváltozott. Érdemes meglátogatni, nemcsak a fürdő miatt, hanem a környékbeli látványosságok is vonzóak: Siklósi vár, Pécs nevezetességei, Ősdráva látogatóközpont, hajókirándulás a Dráván. Harkányból Villányba mentünk át és leparkoltunk a rendezvényközpont parkolójában (N45,874699, E18,457001), ami üres volt. Ebéd után pihentünk kicsit, majd nyakunkba vettük a villányi pincesort. Úgy tűnt nyugodt éjszakánk lesz itt, ám este megjelent néhány helyi vagány autós, akinek az jelentette a szombat esti bulit, hogy padlógázzal beállt a parkolóba, ajtót csapkodott, hangosan röhögött, kiabált, elment egy körre a városba, majd újra visszajött. Ez így ment kb. 11 óráig. Ha nem boroztunk volna, akkor biztosan továbbállunk. Mivel csak szimplán hangosak voltak (bár bennem azért félelmet keltettek), nem bántottak bennünket, a lakónkat nagy ívben kikerülték, ezért az ittas vezetés kockázatosabbnak tűnt, mint maradni. 11 óra után néma csend és nyugalom reggelig. Reggeli után felmentünk a templomhoz, majd onnan a kilátóhoz. Gyönyörű kilátás nyílt a villánykövesdi pincesorra, ahová készültünk menni. Indulás előtt még leeresztettük a szürkevizet. A parkolóban a csatornafedél rácsos volt, így föléállva könnyen megszabadultunk a terhünktől. A villánykövesdi pincesor csodálatos. A parkoló mellett játszótér és piknikező, tűzrakó hely van. Ilyenkor kicsit kopárnak tűnik, de nyáron fantasztikus lehet, Sajnáltuk, hogy nem itt töltöttük az éjszakát, biztosan jobban éreztük volna magunkat (N 45,880701 E18,428461). Bóklásztunk egy kicsit, majd Szekszárd felé vettük az irányt. Mivel a bátaszéki Fenyő Kupáról olyan hírek érkeztek, hogy a srácok valószínűleg már nem jutnak tovább a holnapi körbe, így jobbnak láttuk földrajzilag közeledni a kölyökhöz.  Kicsit sajnáltam, hogy nincs még dél, mert a villánykövesdi Fülemüle éttermet nagyon szeretjük, bár a karácsonyi össznépi derékbővítésből mi is kivettük a részünket, így nem volt igazán szükségünk ráadásra. Szekszárdon a kórház parkolóban álltunk meg. Normális hétköznapokon ez lehetetlen vállalkozás, de vasárnap csak néhány autó parkolt. „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem”. Babits emlékházát kihagytuk, most nem voltunk múzeumlátogatós hangulatban, csupán egy rövidebb sétára futotta a lelkesedésünkből. A fürdő parkolójában megmelegítettem az ebédet, majd moziztunk és vártuk a hívást:” Anya, mikor értek ide értem?” A hívás jött, de eufórikus hangulatban kiabálta, hogy továbbjutottak és csak holnap tart igényt fuvarra. Ha nem tél van, biztosan kimegyünk a Gemenci kisvasúthoz, de így a létező legirracionálisabb döntést hoztuk meg: visszamegyünk Harkányba, hogy másnap a Pécsi tévétornyot megnézzük. És pontosan így is tettük. Másnap délelőtt a Pécsi tévétoronyból Komló felé vettük az irányt. Megálltunk a sikondai kemping előtt (ami zárva volt) és megebédeltünk. Közben felidéztük, hogy mikor először voltunk itt, csak mi voltunk a kempingben. Miközben átmentünk a fürdőbe, a házigazdáink elmentek valahová és elfeledkezve rólunk, bezárták a kempinget. A falon átmásztunk a gyerekekkel és fürdőcuccokkal, így tudtunk csak visszajutni a lakónkhoz. A gyerekek nagyon élvezték a kalandot. Ebéd után visszaindultunk Bátaszékre. A bravúr még egyszer nem sikerült, így a fiúk kiestek. Ettől függetlenül nagyon élvezte a kölyök, jövőre is szeretne menni. Bár csábítottam, hogy jövőre inkább menjünk két ünnep között síelni, de gondolkodás nélkül a focit választotta. Szívem szerint még csavarogtam volna, de ígéretet tettünk egy nagyon beteg barátunknak, hogy együtt töltjük a Szilvesztert, így hazafelé vettük az irányt.

2020. február 7.-9. A január kimaradt, így erős mehetnékünk volt, bárhová. Még nem kezdődött el a bajnokság, de az edző meccsek igen. Szombaton a DAC-cal játszottak edzőmeccset a srácok, így eköré szerveztük a programot. Pénteken én értem haza korábban a munkából. Bedobáltam a hűtőbe a kaját, meg ami még kimaradt. Atti feltöltötte a vizet amikor megjött és már indultunk is. Tatán, az Öreg tó partján terveztük tölteni az éjszakát. Előző héten voltunk ott kirándulni. A gyönyörű, napos idő nemcsak bennünket csalogatott ki a tópartra. Sokan sétáltak, kutyáztak, bicikliztek a parton. Az Építők Parkjában a játszótér, kosárlabda és focipálya tele volt gyerekekkel. Nyáron akár kenuzni vagy sárkányhajózni, sétahajózni is lehetett volna. A tó le volt engedve, az így keletkező földnyelveken mélyen be lehetett sétálni a tó közepére. Körbe mindösszesen 7 km, ami másfél – 2 órás könnyű sétát jelentett. Kinéztünk egy helyet a part közelében, a kemping mellett, hogy ott fogunk majd következő héten péntek éjjel megaludni. De a Petra ciklon utószele (vagy a Ciara előszele?) keresztül húzta a számításinkat. Már nem tombolt annyira, mint az előző napokban, de félő volt, hogy a fákról leeső ágak kárt okoznak az autóban, esetleg bennünk. No meg a hely, ami az elmúlt vasárnapi nyüzsgésben kellemesnek tűnt, most inkább kihalt, barátságtalan arcát mutatta. Elindultunk a B verzió felé, Komáromba, a kórházzal szemközti, mentőállomás és orvosi ügyelet melletti parkolóban álltunk meg (N47,735523, E18,169203). Úgy gondoltuk, ez abszolút biztonságos lesz. Bár az 1-es főút mellett volt, meglepően nyugodt volt az éjszaka. Kora reggel, amikor a teherautóforgalom elindult, már eléggé behallatszott a zaj. Reggeli után a parkoló mögötti parkban sétáltunk. A horgásztó vizére helyenként jéghártyát húzott az éjszakai fagy, a kelő nap sugarai megcsillantak rajta, még nem voltak elég erősek a felolvasztásához. Néhány horgásszal és egy kutyasétáltató mentőssel találkoztunk csak, a játszótér még üresen árválkodott. Milyen érdekes, évekig parkoltam itt hét, mint hét munkaügyből kifolyólag és sosem vettem észre a parkot a horgásztóval. Vajon hány apró csoda mellett megy el az ember nap, mint nap a nagy rohanásban? A séta után az Erzsébet hídon átkeltünk Révkomáromba és Dunaszerdahely felé indultunk. Atti útközben elmesélte, hogy gyerek korában többször nyaralt itt a felvidéken a keresztszülei barátainál, akiknek hasonló korú fiúk volt. Együtt bringáztak, horgásztak. Itt, Sokolce közelében tanult meg evezni egy bányatavon. Eddig nem mesélt erről, 30 év után is még tudok meg róla új dolgokat. Ezek is az élet apró csodái. Letértünk a főútról, hogy megnézzük Sokolcét (Lakszakállast). A ”mintha ismerős lenne” érzésnél átütőbb felismerés nem történt, de mégis jó volt, hogy útba ejtettük. Dunaszerdahelyen rögtön a DAC fociakadémiájához mentünk. A városnak egy kietlen részére jutottunk, s bár a pályákat már láttuk, de nem volt egyértelmű, hogy hol van a bejárat. Az egyik oldalon találtunk egy sorompóval elzárt kaput, A portás-nagy örömömre-beszélt magyarul. Eddigi Szlovákiai tapasztalatunk alapján ott sem beszéltek velünk magyarul, ahol feltehetően tudtak, inkább csak az angollal tudtunk boldogulni. A kedélyesen mosolygó portás bácsival a következő cuki párbeszéd zajlott le: -Jó napot kívánok, jó helyen járunk? A gyerekek edzőmeccsét szeretnénk megnézni. -Játékost hoztak? -Nem, a gyerkőc már a csapattal együtt korábban megérkezett. -Itt csak az jöhet be, aki játékost hozott. A szülői bejárat arrébb van. Melyik csapatban játszik a gyerek? -A Vidiben, U-17-ben. -Tehát azért jöttek, hogy gólt rúgjanak nekünk? -Á dehogy, a gyerek védő, csak azt szeretné megakadályozni, hogy maguk rúgjanak gólt nekünk. -Mit kapok, ha beengedem magukat? (kacsintás) -Mit szeretne kapni? (visszakacsintás) -Kivel jött? Nem a férjével? -De, igen. -Áhhh…. Na menjenek, beengedem magukat. Így történt, hogy közvetlenül a pálya szélénél, a csapatbusz mellett parkoltunk le. Ha rossz idő lett volna, akár a lakóból, mintegy páholyból is tudtuk volna nézni a meccset. Szerencsére a nap sütött, így kellemesen elvoltunk a lelátón. A fiúk élvezetes meccsélményt nyújtottak, mindkét csapat igazán játszott, nem bunkerfocizott. Sajnos a játékvezető néha úgy gondolta, hogy övé kell legyen a főszerep. Amúgy sem szimpatikus az ilyen, edzőmeccsen pláne nem. Mire kijött a kölyök az öltözőből, kész volt az ebéd. A csapattársak kicsit irigyelték, hogy máris kap ebédet, nemcsak a hosszú hazaút után. Mivel pancsit ígértünk a gyereknek, kézenfekvő volt a dunaszerdahelyi termálfürdő és kemping. A nyitvatartást illetően ellentmondó információkat találtam a neten. Megnéztem az árlistát, ha csak 1 éjszakára marad valaki a kempingben, 50 %-os felárat kell fizetni. Mire fel? Át kell húzni utána az ágyneműt vagy törölközőt kell cserélni? Kb. 24.000Ft hármunknak? Annyira felhúztam magam ezen a rabláson, hogy úgy gondoltam, akkor sem maradunk, ha Debrecenig kell menni egy kis fürdőzésért. Ebéd után elindultunk hát Hegykő felé. Bár abszolút előszezon volt, a kemping kb. 1/3-os kihasználtsággal ment. Labanc túlsúllyal, magyarokkal nem is találkoztunk. Estére megint enyhe fagyot ígértek, így végre kipróbáltuk a házilag készült külső szélvédőtakarót. Nagyon jól vizsgázott, nemcsak a hőérzet volt sokkal jobb, de egyáltalán nem párásodott be belülről az ablak. Persze nyáron is jó lesz, jobban véd a melegtől egy külső takaró és mivel a fényszórót is takarja, egy nagyobb jégesőnél sem kell attól félni, hogy betörik a lámpa. Nagyon büszke vagyok a kis művünkre ?. A megérkezés után fürdés következett, majd elmentünk vacsorázni a Tornácosba. Akkora adagot kaptunk, hogy nem bírtunk vele. Becsomagoltattuk. Másnap reggel sétáltunk egy nagyot a faluban. Érdemes. Nemcsak a kerítésekre kiszögelt versek miatt, vagy a patika udvarán álló szobrokért, hanem az egész faluért úgy, ahogy van. Bár többször voltunk Hegykőn, eddig inkább bicikliztünk a főút mentén. Néha érdemes letérni róla. A reggeli után még volt idő fürdésre, azután elindultunk haza. A késői ebédet már az otthoni pizzéria készítette. Mire kipakoltunk, meg is érkeztek a forró pizzák. Az alapozási időszak véget ért, lassan kezdődik a bajnokság. Újra útra kelünk majd, hogy meccset nézzünk és világot lássunk.    

Ma

2024. március 19. kedd
József, Bánk, Józsa napja van
Napkelte: 05:43-kor,
Napnyugta: 17:55-kor.
Halak
Holnap Klaudia, Alexa .

Fórum

A fórum nem elérhető

Apróhirdetés

THULE Omnisztor
(Eladó / Felszerelés)

THULE Omnisztor

Lakóautó takaró
(Eladó / Egyéb)

Lakóautó takaró

Lakós útitársakat keresünk !
(Keres / Egyéb)

noimage

Partnereink:

Egyedi lakóautók gyártása. Lakóautók szervizelése, átépítése, felújítása.